Címkék

Címkefelhő

Beszóltak

Totalcar

Nincs megjeleníthető elem

Autófilek még





Kik vagyunk: tomnemtom

2000.01.01. 00:00 | tomnemtom_ori |

 

tomnemtom? egy kvíz-chathez kellett felhasználónév, egyébként is Tamás vagyok.

Valamikor a ködös múltszázad '70-edik évében láttam meg a napvilágot, ki annyira nem örült ennek.

Legkorábbi autós emlékem egy Zuk vezetőfülkéje, brit tudósok kimutatták, hároméves kora előttről nem sok mindenre emlékszik az ember.

Ezután meglett az első saját autóm, egy BENZ C111, piros, abból a műanyagból, amit meg lehetett enni, nem törte/karcolta össze az ember gyerekét, mert puha volt és nemkevésbé készítettek belőle nyerges Csepelt, hűtőpóttal. Majd jöttek a Matchbox-hegyek, Maseratimániám akkoriban csírázott egy Citröen XM tulajdonlásának és imádatának formájában. Legelmlékezetesebb járgányom egy Saviem platós teherautó volt remek, részletgazdag kidolgozással, kb. 1:20 méretarányban, műanyagból !

Nagybátyám autószerelő lévén hamar közelebbi kapcsolatba kerülhettem az olajos kéz és homlok, "nedőljnekimertleszededafényezést", a hűtővíz és az olajszint ellenőrzésének fontossága és hasonló fogalmakkal. Nagyapám saját autója egy VAZ2101 volt az első szériából, melyben még nem törekedtek semmilyen szinten az anyagtakarékosságra, ezért huszonkét évet élt meg a családban ( itt jegyzem meg, már akkor tudtam, városi legenda, miszerint a korai Zsigulikban még sok volt a Fiat alkatrész ). Nagyfater beosztásánál fogva érdekes szolgálati autókkal jött értem néha oviba, melyek közül legmaradandóbbak a Csajka ( 13-as ), melynek mindig a testőrülésén utaztam és a mélykék Opel Diplomat, ami azért tetszett, mert mégiscsak echte ámerikai vas volt. Hétvégén, óvoda nem lévén pedálos gokartot hajtottam, az enyém sokkal vagányabb volt, mint a szentistvánparki fiúké, mert ezen körbetekerős ( mint a kerékpáron ) hajtás volt, míg az övékén előre-hátra pedál; bár visszatekintve, retróban mintha fordítva lenne a dolog.

A család másik ágán később lett saját autó, anyai nagyapám Skoda fan lévén S100-assal kezdte, majd 120L, mely az én első autóm lett, de nem rohanok ennyire előre, hisz akkor kimaradna a motoros ( segéd ) korszak, mely sebességmániámat megalapozta. Az őrület egy Jawa Mustanggal kezdődött, mely Skodás nagyapámé volt. Az öreg, isten nyugosztalja úgy tett, mintha nem tudná, hogy távollétében el-elkötöm a vasat örömködni. Még afelett is szemet húnyt, hogy azon próbálgatom kétütemű-kipufogó hangolási képességeimet, ellentétben egy két sarokra lakó artistától, aki nappal nem tudván aludni tőlem, egy hosszúnyelű fejszével óhajtott letaszajtani a nyeregből, mintegy megszűntetendő a zaj forrását. Nem értettem az embert, hisz egy házban lakott Győző bácsival, kinek egy naaagy zöld Zündappja volt, aminek gyárilag volt rémisztő hangja, főleg, ha Bözsi néni is benn ült a fürdőkádszerű oldalkocsiban. Ha jól emlékszem, másnap visszaszereltem a gyári rendszert, hiába, a túlélési ösztön. Mindeközben első önálló autóvezetési élményemet Erzsébetváros egy akkor még kihalt utcájában szereztem meg, mikoron anyám leküldött az egy sarokkal odébb parkoló Kispolákjába valamiért, gondoltam, kihasználom az alkalmat, ez csak egy autó, majdnem ugyanaz, mint a motor, csak máshol vannak az interfészek. Igen, nagyon máshol voltak, kezdtem azzal, hogy sebességben, kiengedett kuplungnál indítóztam.

A Mustang után jött a kötelező Simson, ezzel estem egy akkorát, hogy még a korábban motocrossozó apám is eltiltott a motorozástól, azirányú karrieremet ott és akkor befejeztem, ha eltekintek attól, hogy most birtoklok egy Romet Kadet 780-ast, amit fogadáson nyertem s melyen fiam megfertőződött a benzingőzzel, de ezt majd ő írja le.

A jogsi megszerzéséig még apám csodaautóin gyakoroltam mindenféle elhagyatott föld és aszfaltutakon, ezek közül kettőt kiemelnék:

- VW 1600TL, mely egyrészt narancssárga színével, másrészt befecskendezőrendszerével rikított ki az akkor általános autók közül;

-BMW 635Csi B9, mely minden dimenziójával ütötte a mezőnyt.

Aztán meglett a jogosítványom, jött az első saját autó, az S120L. Ezen tanultam meg s.k. olajcserélni, hibátjavítani, járdán motorgenerálozni, egyáltalán autót használni-üzemeltetni. Rengeteg szép emlék fűződik hozzá, bár szomorúan kellett tőle megválnom : egy legkevésbé sem erőltetett menet közben úgy érezte, az AC pumpa csak teher és a közelben tartózkodó dugattyújával a blokkon kiütve megszabadult attól.

Ekkor vette kezdetét a "nyugati autós" időszak, mindenfél B1-es és B2-es Passatokkal, melyeket imádtam ( szerelni is ). Hihetetlen kifinomult szerkezeteknek tűntek akkoriban, a maguk nemében azok is voltak. A B2-esben például benne volt a Start-Stop rendszer, kímélendő a környezetet; az autóipar mostanában kezdi újrafelfedezni ezt, a kor technikai színvonalán.

Jött egy változás az életemben, rákényszerültem a konzumidiotizmusra, azóta Mazdákat hajtok. Ezek arra kiválóak, hogy amikor kell, A pontból B-be elvigyenek, ne kelljen küzdeni eljutás közben velük, olcsó a fentartásuk. Viszont halálunalmasak.

Mivel időközben megismerkedtem - prokee --val, aki felébresztette bennem a mindig is meglévő, de szunnyadó vágyat egy Trabant után, a halálunalom ellen először is használatomba bocsátotta kétütemű csodáját, a narancssárga-fekete Henét, másodszor is megnyugtatott, igen, vegyek egy saját Trabant Universalt, ami a kombi fedőneve.

Az autók közül kétfélét szeretek : azt, amelyik semmihez sem hasonlíthatóságával fog meg és azt, ami a kifinomultságával. Ha jól sejtem, e kritériumok lefedik azt a halmazt, mely a ritka, néhol haszontalan, mindenképpen egyedi vagy valamit sugárzó, rémegyszerű vagy vérbonyolult, csúnya vagy gyönyörű, elavult vagy űrkorszaki járműveket igen, konzumidióta fogyasztásbajnok vevőhülyítő extrákat felvonultató fogyasztási cikkeket viszont nem tartalmazza.

ennyi, kérem, kapcsolja ki !




A bejegyzés trackback címe:

http://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr47665335
eXTReMe Tracker