Hirdetés

Címkék

Címkefelhő

Hirdetés

Beszóltak

Autófilek még

Belzebub szekere

2008.07.04. 08:00 | Lowtyo | 19 komment

Címkék: retro történelem orosz autó tavria

Egész régen (talán hajdanában-danában), mikor még csupán egy magyar nyelvű autós műsor volt kicsiny országunkban Dömsödivel és a kis 500-as Fiattal a háttérben, mikor még Winkler és Karotta is a turbórágó képeit gyűjtögette és Répa Katát is jobban érdekelték tinédzserkori pattanásai, mint a remek úttartás és a peres papucsok, szóval réges-rég volt egy teszt, ami nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Egy Tavriát kapott az akkori autós műsor próbára és a tesztút végén döbbenten tapasztalták, hogy bizony folyik a fékolaj, a szinte nullkilométeres tesztautóból. Ekkor még épp, hogy csak megcsapott az autóbuzéria kellemesen édeskés levegője, hogy később majd jó mélyeket szippanthassak bele, de egy dologban határozottan biztos voltam, nekem ilyen autóm sosem lesz.

Aztán történt valami, ami amolyan keserédes módon mégis csak összehozott ezzel a pokoli járgánnyal.

Nagymamám nővére meghalt. Nagymamám, mint az legközelebbi hozzátartozója örökölt mindent. Ingatlant, ingóságot és egy autót. Engem kért meg, hogy hozzam el, mivel én lennék az egyedüli ember anyámék családjában, akinek jogosítványa van. Izgatottan kérdeztem a nagyit, mégis miféle járgányra számítsak. Nehezen tudtam bármit is kiszedni belőle, hisz csak olyan dolgok ragadtak meg benne, hogy pici, piros 3 AJTÓS és T betűvel kezdődik a neve. Netán Toyota? Nem, az biztos nem. Akkor? Talán V betű is volt a nevében. Kétség sem fért hozzá, hamarosan egy Twingoval fog bővülni a családi flotta. Izgatott voltam, így elindultam becserkészni a vadat. Lázasan kerestem a parkolóban a piros Twingót, de nyomát sem láttam. Gyors telefonos segítség, hátha rossz helyen vagyok. A koordináták stimmeltek, de csak nem láttam Twingot. Láttam viszont valamit amitől hirtelen rossz érzés kerített hatalmába. Egy autót, ami pici is, piros is, 3 ajtaja van és a T ill. V betű is szerepel a nevében. Nem igen akartam elhinni, hogy tanult, komoly emberek Tavriát vesznek, de hát az öregek olyan furcsa dolgokat tudnak csinálni. Amíg meg nem kaptuk az iratokat, szinte aludni sem bírtam. Aztán végül egy napos délután ott álltam a Tavria mellett kezemben a forgalmival a szervizkönyvvel és a kulcsokkal. Nem mondanám, hogy túlságosan boldog voltam pláne úgy, hogy én úgy tudtam, hogy egy Twingot kellett volna örökölnünk. Viszont hajtott a kíváncsiság. Milyen lehet az az autó, amiről annyi rosszat hallottam és olvastam. Vajon tényleg egy rakás szar, vagy csak mi felejtettük el az elektromos kütyük korában, hogy egy egyszerű autóval is lehet közlekedni. És akkor betoltam a zárba a kulcsot...

 

...És akkor betoltam a zárba a kulcsot. Persze nem tudtam elfordítani. Próbáltam másikkal, majd végül találtam egyet ami leginkább egy nyers kulcsra hasonlított. Ez végül is nyitotta az ajtót, így folytathattam felfedezésemet az utastérben.

Beültem a kormány mögé és egy megszokott mozdulattal a hátsó ülésre hajítottam a táskámat. Ezt a mutatványomat az autó két pontra értékelte, első körben a vezető ülés háttámlája tört el a jobb oldalon, majd amikor a táskám lehuppant a hátsó ülésre hirtelen jelentős mértékben megnövekedett a szálló por koncentrációja az utastérben. Miután kiköhögtem a légzőszervembe jutott port, megkezdtem az ismerkedést az utastérrel.

Ránézésre a műanyagok nem tűntek olyan borzalmasnak, mint amilyet vártam. Sehol egy repedés a műszerfalon. Nocsak. Az ülés kárpitja kritikán aluli. A széleket valami iszonyatos műbőr fedi, amely szinte mindenhol el volt repedve, ahol pedig nem műbőrt találunk, ott valami irgalmatlan módon bökős, az első porszívózás során rögtön szétfeslő szövet van.

Aztán elkezdtem sorra venni a különböző alkatrészeket. A belülről állítható tükrök igen szűk határok közt szabályozhatóak, természetesen csak addig, amíg le nem törik az állító fül. Nekem sikerült rögtön a jobbos tükör kis karját letörnöm, pedig esküszöm finom próbáltam lenni. Hamar rájöttem arra is, hogy a tükröt más nem tartja a helyén csupán a belső állítókar. Kiszálltam hát és bedobtam a csomagtartóba a lesett tükröt.

 

Visszaültem és folytattam az ismerkedést. A kormányon középen a duda található, melyet némi szikszalag tart a helyén. Úgy látom másnak is szétesett ez-az. A kormánykapcsolók a nagy orosz testvér sémáját követik, jobbra az ablaktörlő, balra az index, alatta a refi kapcsolókarja található. Bal oldalon, a műszerfalon van még négy kapcsoló a hátsó ablaktörlő, a világítás, a ködlámpa és az elakadásjelző. A műszeregység egy sebességmésőből, egy hőmérséklet visszajelzőből, egy tankadóból és pár ellenőrző lámpából áll. Slusszkulcsot a bal oldalon tudjuk belegyömöszölni a gyújtáskapcsolóba, jobb oldalon ,pedig a szivatót működtethetjük.

Megpróbálkoztam az indítással. Rövid köszörülés után életre kelt a hónapok óta nyugvó szerkezet. A motornak egész kellemes hangja volt, szép egyenletesen járt és a gázadásokra vidáman pörgött fel. Gyorsan indulás előtt végignéztem, minden lényeges dolog működik e. Világítás rendben, idex balra OK, jobbra picit szorgalmasabb. Kiszálltam és körbejártam. A jobb első izzó nem villogott. Megpróbáltam kinyitni a motorháztetőt, de a nyitó kar szintén a kezembe maradt. Egy jól irányzott rúgás az indexre és lám működött. Ekkor már kellőképp izgatott voltam, mert lassan el kellene indulni az autóval.

 

A váltóra pillantva picit feloldódtam és mosolyra húzódott a szám. Gondolni sem mertem rá, hogy találok 5. sebességet a váltón, arra meg pláne, hogy rögtön a 4. mellett. Szinte láttam magam előtt az ukrán tervezőket, akik az este elfogyasztott vodkától másnaposan kitalálják azt az úri huncutságot, hogy az 5. helyére tegyük a hátramenetet és a rükverc  helyére pedig az 5.-et. Biztos megszokható, az azonban kevésbé, hogy a váltó működése finoman szólva is kaotikus. Első alkalommal az embernek gőze sincs róla, épp melyik fokozatot kapcsolja. A rükvercet csak több napi használat után sikerült kapcsolnom, így próbáltam kerülni az olyan helyzeteket, amikor tolatnom kellene. Nem csak a világ legostobább váltókiosztása cím lehet a Tavriáé, de a világ legócskább váltójáé is.

 

Menet közben folyamatosan érik a különböző ingerek az embert. A csapnivaló passzív biztonság miatt úgy tűnt az ukránok különböző provokátorokat építettek az autóba. A mechanikus zörejek állandó útitársaink, melyek segítenek, hogy ne lankadjon a figyelmünk. Az, hogy a motorzaj szinte csillapítatlanul érkezik az utastérbe nem meglepő egy ilyen árszintű autónál. A kormány és a futómű felől érkező durva mechanikai zajok azonban már inkább aggasztóak. Egész utamon éreztem a Damoklesz kardjának suhogásától keltett légörvényt a fejem felett. Az első fékezéskor lepergett előttem a már említett TV műsor, melyben elfolyt a fékolaj. Reméltem, hogy egyedi eset volt, mert indulás előtt nem figyeltem a szintet. A fék szerencsére fogott. Érződött rajta, hogy egy szabályozást, vagy egy dobcserét nem venne rossz néven az autó, de lényegében a fékhatás kielégítő volt. A kormány szervo nélküli, azonban így is könnyű a megfelelő ívre terelgetni vele az autót. Az már elsőre látszik az autón, hogy nem kanyarvadász élményautónak tervezték, mivel rendkívül nagy a hasmagassága. A futómű amolyan se nem lágy, se nem kemény, ha mégis választani kéne, inkább lágynak mondanám. Picit talán billegős is az autó, de igazából sosem volt merszem tempósabban venni vele egy kanyart.

Az 1100 cm3-es elöl, keresztben elhelyezett motor kellemesen mozgatja a könnyű karosszériát. Talán ez az egyetlen pontja az autónak, ami picit jobban sikerült, mint a többi egység. Városi közlekedéshez megfelelő az ereje és még arra is volt benne kellő tartalék, hogy három megtermett kőművest a meredek makadám hegyi úton az építkezésünkre szállítsak.

Persze a hátul ülőkkel koránt sem bántak bőkezűen a tervezők, de az autó méreteit figyelembe véve egész ügyesen megoldották a hátsó lábtér és a még használható méretű csomagtér elosztását. A csomagtér rakodó pereme elég magas, így pakolni nem épp egyszerű feladat bele, de szerencsére a hátsó üléstámla előredönthető, így két személlyel, ha TV-t nem is, de jó pár nagyobb dobozt elszállíthatunk. A kalaptartó egy vászondarab, amit kifeszíthetünk az üléstámla és a rakodónyílás közé. Nem túl elegáns, de legalább valamennyire takarja a csomagtér tartalmát.

A csomagtérben a kötelező felszerelések közt találtam egy vontatókötelet is, rossz nyelvek szerint a Tavriáknál, egy közúti igazoltatáskor ezt is kérheti a rendőr az elsősegély doboz és a háromszög mellett.

A karosszéria erős korróziója szintén gyenge pontja a Tavriáknak. Az általam használt példány egészen jól ellenállt az oxidációnak, rozsdásodást csupán a bal első sárvédőn és a csomagtartó pereménél találtam, valamint az utastérben terjengő diszkrét benzinszagból arra következtettem, hogy az üzemanyag tartályon is elindult a folyamat.

Összességében nem olyan rossz autó a Tavria amilyennek elsőre gondoltam. Tény persze az is, hogy egy igazi borzadálynak képzeltem és csak ahhoz képest nem rossz. Az együtt töltött 1 hónap alatt  kb. 500 kilométert autóztam vele, többnyire egyedül és csomagokkal megpakolva. Végül is elvitt mindenhova, nem hagyott ott sehol és beérte kb. 7 liter benzinnel 100 kilométerenként.

Úgy gondolom egész kedves családi kisautó lehetett volna belőle, ha nem ilyen szellemben és körülmények közt gyártják. A felhasznált anyagok minősége csapnivaló, rengeteg helyen átgondolatlan a tervezés és a kivitelezés is kritikán aluli. Ha valaki ki tud fogni egy jól karbantartott példányt, és nem zavarják a fent leírt hiányosságok értékelni fogja, hogy szinte bárhol elmegy az autó, városban viszonylag fürge és 4 ember, ha picit szűkösen is, de elfér benne. Arra viszont készüljön, hogy legjobb barátai közt nemsokára egy autószerelő is feltűnik majd.




Szerintünk : : (3/5)
Szerintetek : (4,2/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr80549525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2008.07.04. 09:09:42

Lowtyo, mi az a szikszalag? olyan mint a szikvíz?
amúgy jó írás, a képanyag viszont eléggé túlexponált.

Lowtyo 2008.07.04. 09:49:00

A szikszalag hasonló a szigszalaghoz, az előzőt zöldel, az utóbbit pirossal húzza alá a Word. Én meg hittem annak a szemétnek. :)
A képek, meg ja. Jobb híján egy telefonnal készültek. A gépem otthon volt, bár az sem egy nagy szám. Most autós kártyára gyűjtök, ha az megvan veszek egy normálisabb gépet. :)

ndr 2008.07.04. 10:09:34

Beszarok tolatóradar is van benne? :)))

Lowtyo 2008.07.04. 10:28:43

Csak azért, hogy a pokolból kivezető utat tolatva is meg tudd tenni.
Amúgy ez csak valami ukrán ál tolatóradar legalább is nekem sosem csipogott semmi.

avc 2008.07.04. 12:02:20

lehet, hogy a sztori kezdetét már olvastam vhol régen, pl. fórumhozzászólásként? ismerős vhonnan a reménykedés a T-betű kapcsán :)

Lowtyo 2008.07.04. 12:07:39

avc: igen, említettem már. Mélyen megrázott a dolog :)

biturbo S 2008.07.04. 12:14:22

Tündéri. Kiváló shufffnitunying alap.

Skel 2008.07.04. 12:22:25

Jajj az a "padlószőnyeg" :D:D nagyanyámtól jaj de ismerős

zsoci 2008.07.04. 12:50:08

Na azért ennyire nem rosz auto az. Nekem nem tört le mindig minden. Hát az anyagok minősége az hagy némi kívánni valót maga után, de ez van.

Tomi 2008.07.04. 12:50:09

A hajdanában-danában kis mosolyt csalt az arcomra, mert eszembe jutott az ominózus Jóbarátok rész. Nah ez a Travia is kb az ócskapiacról való :-)

Lowtyo 2008.07.04. 12:58:07

zsoci: az a szomorú ennél az autónál, hogy nehéz lenne tipikus hibákat említeni. Bármi elromolhat. Ami az egyikben jól működik a másikban lehet, hogy somem volt jó.

Tomi: onnan loptam :)

masikutas 2008.07.04. 13:08:06

Én majdnem 50.000 Km-t mentem egy Tavriával, és ezért elég jól ismerem. A kasztni az alacsony széntartalom miatt jól ellenáll a korróziónak. a benzinszag a túlfolyó cső gumicsatlakozásánál szokott adódni, ezt sűrűn cserélni kell. A tükörfogantyú tényleg letörik, de ilyenkor csak az a tükör esik le, amit rosszul szereltek fel. A váltó pedig szuper! Lötyögős, de nagyon finom, és a kuplung is. Viszont a rudazatot érdemes ellenőriztetni. Sajnos a kiosztás tényleg furcsa, de meg lehet szokni. Ha viszont valaki Ford-ot vesz utána, az megszívhatja, én már kétszer majdnem beraktam 4-esből hátramenetbe.

Abban egyetértek, hogy kell hozzá egy jó szerelő, és rengeteg bontott alkatrész. És türelem.

A sufnituning-ra azt mondanám, hogy nagyon könnyű kocsi, és elvileg lehet beletenni 1,3-as dugókat. Sajnos a kasztni nagyon gyenge, rally-zni nem mernék vele. Hallani, ahogy nyikorog amikor átmész a vasúti átjárón. A szervófékes változat jól fékezhető, a másikhoz kell vádli, és "bele kell állni". Mikor átültünk a Ford-ba, a családot csak az öv fogta meg, hogy ki ne fejelje a szélvédőt, amikor "lassítani" akartam a kereszteződésnél.

Barnabás 2008.07.04. 13:51:09

Ne fikázzátok a Tavriát.A maga idejében és kategoriájában jó kis kocsi volt.Apukátok abban az időben földhöz verte volna a fenekét örömében,ha egy Tavriája lett volna.A birodalmi kocsigyártásról annyit,hogy apám 27 évig használt egy 1200-as Zsigulit, különösebb javitás nélkül.Ha ma veszel egy kocsit, 27 év mulva már az atomjai sem lesznek meg.

Nem vagyok fideszes 2008.07.04. 14:00:16

Jó a cikk, nagyokat nyerítettem rajta, grat.!

Lowtyo 2008.07.04. 14:02:02

Barnabás: A Zsiguli (Fiat 124) több mint 40 éves konstrukció. Akkoriban minden autógyár hosszú időre tervezett autót.
A Tavria pedig nem igazán jó autó, a maga idejében sem volt az, kár szépíteni.

streetsta · http://www.managertoys.hu 2008.07.04. 14:28:36

Barnabás, én nem akarlak kiábrándítani, de az én apukám (meg még sokaké) a fenekét a földhöz verte, hogy nem Tavriája van. Amikor ezek megjelentek nálunk, már igen komoly nyugatiautó behozatal volt, és a keletiek közül is bármi, hangsúlyozom, bármi jobb volt nála. Tavriát nem is tudom akkoriban miért vettek emberek, az új áráért nagyon komoly 5-7 éves nyugati gépeket lehetett akkoriban venni, összehasobnlíthatatlanul jobb minőségben. Hiába olcsó az alkatrész, ha folyton javítani kell valamit. Azonban az tény, hogy a forgalmazó igen eltökélt volt, emlékszem, még ralliztak is Tavriával nálunk. Sosem értettem, honnan a bátorság...
Ami meg a huszonhét éves autókat illeti, nyolcvanas évek eleji autókat még igen sokat látni, és biztos lehetsz benne, hogy a mostaniak közül is lesz jópár, ami bírni fogja. A lényeg a karbantartás. Persze tény, hogy olyan barlangrajz bonyolultságú autókon, mint amiket 40 éve terveztek, lényegesen kevesebb dolog tudott elromlani. Meg hát azok más idők voltak, más szempontokkal, szokásokkal -legalábbis a világ "keleti" felén...

KuKori · http://ireland.blog.hu 2008.07.07. 04:58:44

Jelentem, a Tavria már újkorában is fos volt, igaz roppant olcsó is. Bár a szar, az két forintért is szar marad, azt hiszem ebben kiegyezhetünk :) Volt akkoriban még egy jóbarátja, az Aleko nevű csodaszekér, ami évjáratonként különféle motorokat tartalmazott. Nyugállományú szovjet katonatisztek sem képesek megmondani, melyikben mi lehet a géptető alatt.

Na de, én akkoriban még tízéves forma kis betyár lehettem, amikor új ótót kerestünk, üzleti (értsd: rekeszeket pakolni bele és krumplit) célra - ból -nak. Ez volt az egyetlen olyan gép, amit 5 perc után fejvesztve otthagytunk. A kiállított új példányon revült volt a motortérben az össza gumicső és a benziné sem mutatott egy ízléses állapotot. Ezt mondjuk 3 méterről is sejtettük a benzinpára-felhő miatt. Mondom ÚJ!

Végül Skodri Forman lett belőle, kétszer ennyiért, de az legalább hálás jószág volt CENTÍROHATÓ kerekekkel! A Tvriát ugyanis szemre súlyozzák, így a rázkódás 40 km/h felett az élmény szükséges izgalmát hordozza magában. Vagyis kiesik-e a kerék, avagy csak szabvány kormánytépésről lenne szó?

Három szóval szummázva: egy igazi hígfos.

Kritik a 2009.04.16. 23:35:07

10 pár zokniért kaptam egy példányt.
Levágom a tetejét és útkaparó járgány lesz belőle.
Visszük benne a kátyúkhoz az anyagot.Ráírjuk :az oroszok bosszúja
süti beállítások módosítása