Maximális káosz és felordulás jellemezte a Brit Nagydíjat
A szezon legizgalmasabb és eseménydúsabb versenyét láthattuk a vízben álló Silverstone-ból.
Mintha a világ összes esőfelhője gyűlt volna össze, hogy méltó záporral vegyen búcsút a Silverstone-i pályától, hiszen talán az utolsó Forma-1-es futamot rendezték a patinás helyszínen.
Ennek következtében szinte nem volt olyan köre a versenynek, amelyikben ne történt volna valami. Már a szombati időmérő meglepetést hozott, hiszen az első sorból a Kovalainen-Webber páros rajtolhatott, míg a legnagyobb esélyesként emlegetett, hazai pályán induló Lewis Hamilton mindössze a negyedik helyet szerezte meg magának Kimi Raikkönen mellett. Aztán kialudtak a piros lámpák és kezdetét vette az őrület. A kiadós esőben azonynomban borult minden forma és forgatókönyv, hiszen Hamilton zseniálisan rajtolva azonnal csapattársa mögött találta magát, míg Raikkönen harmadik maradt. Már az első kanyarban szó szerint elúszott Mark Webber versenye, hiszen megpördült és később hiába igyekezett mesteri előzésekkel egyre feljebb, a hol lezúduló, majd pillanatokra megszűnő záporesőben bizony hibázott és mindössze a tizedik helyen ért célba.
De nemcsak neki okozott komoly problémákat az időjárás. A Ferrari csapat már szombaton felemás formát mutatott, hiszen míg Felipe Massa csak a kilencedik helyre kvalifikálta magát, addig Raikkönen a harmadik lett és a futam elején is tartani tudta a pár körön belül élre álló Hamilton tempóját és keményen támadta Kovalainent. Onnantól kezdve azonban taktikai hibát-hibára halmozva szinte tudatosan tették tönkre Raikkönen versenyét, akinek egyszerűen nem cserélték le idejében az intermediate-esőgumikat, így a felhőszakadás közepette szinte körről-körre vesztette pozícióját. Massával sok gondjuk nem volt, hiszen a brazil versenyző mélyrepülésének talán csak a brit vakondok tudtak örülni. Nagyon nem találta formáját, a pályán szinte többet ment keresztben, mint hosszában, így rendre az utolsó helyek valamelyikéről kellett állandóan visszaküzdenie magát. Látszott, hogy krízishelyzetben nagyon hiányzik a határozott vezető az olaszok háza táján, Jean Todt és Ross Brawn hiánya szembeötlő volt. Kész csoda, és szintet emberfeletti teljesítményt sejtet maga a tény, hogy Raikkönen a 11.-ik helyről –minden megpördülés és pályaelhagyás ellenére - fel tudott jönni a negyedikre, egyedüli éllovasként szerezve ezzel pontokat Lewis Hamilton ellenében.
Bezzeg ott volt Ross Brawn a Honda istállónál, és géniuszát mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy Rubens Barrichello 2005 után ismét dobogóra állhatott. Brawn tökéletesen időzítette be kerékcseréjét és az extrém esőgumikon a brazil szárnyra kapott, sorra tűzte öve mellé a nagymenők skalpját, míg a futam végén a harmadik helyen találta magát Hamilton és Heidfeld mögött. Ők hárman voltak azok, akik minimális mértékben vagy szinte egyéltalán nem hibáztak. Robert Kubica kicsúszott, Massa hátul kullogott, csetlett-botlott az egész mezőny, ők hárman nem. Hamilton a mostoha körülmények ellenére eszméletlen tempót diktált, egy pillanatra sem engedve ki kezéből a hazai futamgyőzelmet. Az elmúlt versenyeken bemutatott ingadozó teljesítménye nyom élkül felszívódott helyette megvillant tehetsége és abszolút megérdemelten nyert.
Nick Heidfeld a maga szokásos sompolygó de elszánt módján, nem egyszer két versenyzőt előzvén egyszerre gyilkos tempóval, ért fel a második helyre, megközelítve ezzel a világbajnoki címért folyó küzdelem éllovasait, míg harmadikként a boldogságban úszó Barrichello-t intették le a szezon egyik legizgalmasabb versenyén.
Második helyével a német pilóta komoly önbizalommal vághat neki július 20.-án hazai közönség előtt a szélvészgyors Hockenheimnek, de kiélezett küzdelem várható a Hamilton-Raikkönen-Massa trió házatáján is, hiszen mindhárman 48 ponttal állnak a világbajnoki táblázat élén. Komoly harc körvonalai bontakoznak ki a horizonton, ahogy a 2008-as Forma-1-es szezon átbillen félidején. Folytatása következik július 18-20-án Németországban.
Kell. Bele. Eső.
És mindig örülök, ha a gyengébb, a kisebb odaér. Őszinte az öröm az arcán, hiszen végre…
És hiába a látszólagos gyengeség, a csetlés-botlás, azért csak 20 mesteri sofőr versenyzik a Forma-1-ben, legyen az a legkisebb vagy legnagyobb csapatban.
Beszóltak