Annak idején, mikor az első Belsőség–Totalcar-találkozót szerveztük baowah barátommal, nem is sejtettem az irányt, hogy merre, hogyan tovább, mire lesz jó ez az egész és egyáltalán, szükség van-e rá?
Mint kiderült, ez egy kitűnő ötletnek bizonyult, hiszen autóbuzik olyan kicsi, de lelkes csapata ismerkedett meg, emberek olyan konstellációja állt össze egésszé, ami csak a legnagyobb véletlennek és szerencsének köszönhető.
Berúgtunk, persze hogy kegyetlenül berúgtunk, ahogy férfiak általában, ha együtt elmennek messzire otthonról, idegen helyre.
A teljesség igénye nélkül a kemény magot felsorolni nem tisztem és nem is akarom.

Azóta sokszor, sok helyen összejöttünk ilyen-olyan felállásban, ismerjük egymást és – mondhatom talán – barátok vagyunk. Ehhez mindössze ki kellett lépni a beteg netes társadalom anonimitásából és vállalni saját arcunkat. Elsülhetett volna balul is, hiszen különbözőek voltunk, vagyunk és leszünk is, de szerencsére az autók és úgy általában, a járművek iránt érzett elkötelezett rajongásunk összetartott minket.
Aztán valamikor a tavalyi év folyamán prokee kollégával egyetemben kitaláltuk az autóbuzik blogot, mivel úgy gondoltuk, jó lenne egy közös gyűjtőhely a megannyi mondanivalónak, a hülyeségünknek, és így – barátainkkal a hátunk mögött – belevágtunk.
Valójában nem fűztünk vérmes reményeket hozzá eleinte, erős volt a konkurencia, de bíztunk magunkban, tapasztalatunkban és tudtuk, hogy ha elkezdjük, akkor a kis csapat minden tagja kiveszi majd részét magában a munkában, amivel a blogírás jár.

Aztán úgy történt, hogy az április 28-i indulás napján 5080-an nézték meg az oldalt. Ez sokkal, de sokkal több volt, mint amennyire számítottunk. Aztán 3554-en, majd újra több mint ötezren. Valamibe belenyúltunk, valami itt jó és működik.
Döbbenten néztük a statisztikákat. Nagyon jóleső érzéssel töltött el minket, hogy nem volt hiábavaló a sok hajnali virrasztás, a rohadt telefonszámlák számait bőven kompenzálták Önök, kedves olvasók. Legjobb napunkon ezeddig 12757-en olvastak minket. Köszönjük.
Itt egy bővebb statisztika, csak büszkeségből:

Április 28. – szeptember 11.
363.274 PI
249274 látogatás
226931 egyedi látogató
18301 feed
136 nap
16669 látogató az Indexről
11250 látogató saját címről
9686 látogató a Totalcarról
3137 látogató a Google-ról

Mindazonáltal persze biztosak voltunk abban, hogy lesznek sokan olyanok is, akik nehezményezni fognak bizonyos mondatokat, gondolatokat. Ezzel számoltunk, blogunk bevallottan szubjektív, egy kis autóbuzi csapat véleményét tükrözi. Ez azért jó, mert egységesek maradunk kifelé és kiállunk szerzőtársaink véleménye mellett. Egységben az erő, illik ide a közhely. (És talán ezért is sikerült a „Szopasd le azt a szart” című poszttal eggyel redukálni az ostoba ámokfutók számát az utakon. Persze erről minden, mondatainkat és videónkat átvett média mélyen hallgatott. Nem csalódtunk bennük és megbocsátunk, de nem felejtünk.)

Persze egyikünk sem hivatalos tollforgató, van köztünk diák és öreg motoros, menedzser és gépész, jogosítvánnyal nem rendelkező és rutinos sofőr. Sokan vagyunk, sokfélék. Igaz, ennél fogva néha talán kicsit darabos a fogalmazás, karcos a mondat, de az üzenet mindig átmegy a túloldalra, a monitor előtt ülőkben mindig fogan egy-egy gondolat, ami akkor is jó, még ha egy suta „baszdmeg” is az.
Mert ez azt jelenti, hogy a poszt elérte célját, felrázta egy kicsit a mai rohanó világban sokszor letargikussá váló embert.
És ez jó, ennek a blognak ez a célja. Hogy egy kicsit vegyük észre egymást jobban, lássuk az arcot is, ne csak a fejet és talán szépen lassan egy értelmes, művelt generáció nőjön fel, amely eléri azt, hogy az autózás ne legyen többé harc a túlélésért.
De vissza a lényeghez:
Mára egy igazán ütőképes, sokoldalú csapatot alkotunk. Legutóbbi két „szerzeményünkkel”, Lowtyóval és Sanyival együtt kialakult az autóbuzik alapfelállása. Közben persze tagjaink kiterjedt marketingtevékenységet is folytattak itt-ott. Sikerült egy jól működő kapcsolatrendszert is kialakítani a Totalcar.hu-val és minden bizonnyal az Indexszel is, talán nem véletlenül kerültünk annyiszor a címlapra.
Nekik is köszönet.

E 136 nap eredményét itt láthatják, a megújult arculatban, a kemény munkában, amire nem sajnáltuk az időt, és sokszor a pénzt sem. Nem huszonegy napra kelt ki a csibe, de megérte.
Szerencsére voltak olyanok, nem kevesen, akik meglátták a fantáziát és a potenciált bennünk, így jutottunk el a mai nappal oda, hogy egy erős partnerrel karöltve folytatjuk a munkát. Nem, nem lettünk olcsó ribancok, de az esélyt hiba lenne nem kihasználni, ráadásul így módunk nyílik arra, hogy álmaink, terveink – ha minden jól megy – kézzelfogható formát kapjanak.

Köszönjük hát Önöknek, kedves olvasók, köszönjük nektek, barátaink, ellenségeink, irigyeink.
Azoknak, akik bíztak bennünk, akik segítettek.
Mi mindig itt leszünk, segítünk, ha tudunk, bárkinek, szívesen, emberséggel. Ahogy kell.
Maradjanak velünk, olvassanak minket továbbra is.

Vérünkben az autóbuzériával, fejünkben az autófíliával nem le, hanem továbbléptünk.

A szerzőgárda nevében
Vályi István
omm