1975-ben születtem, a gulyáskommunizmus kényelmesedő, lazuló világába. Hétfőn még a tévében adásszünet, iskolaköpeny, Mókus örs, de kedden már sorozatok, és akkortájt, mikor már alsós kisiskolás lettem, láthattuk a Csillagok háborúja első részét is a tévében.

Akkorra a falusi búcsúban pedig már lehetett Matchboxot venni! Igazi új Matchbox-ot, amit nem kopottan, nehezen megörökölve kaptunk valakitől, hanem mi bontottuk ki kis kezünkkel a dobozból, repeső szívvel, s így egy igazi gyerekálom teljesült ott, a réten, a sok sátor között. S mi már álmainkban a kisautónkal száguldottunk hegyen, völgyön szerpentinen át meseországba. Nagyapánk mosolygott de mi akár ha el is vesztünk egy kicsit a vásári forgatagban tán észre sem vettük. Hol járt már akkor képzeletünk!
Aztán az iskolai szünetben gurítottuk a folyosón őket néztük melyik rugózik jobban. Volt, aki csereberélt, de volt aki ragaszkodott a sajátjához, és vigyázott rá mint én is. Aztán pár év eltelt, és a kincsek mind többet álltak árván a polcon, és mi már nem tologattuk, gurítottuk őket. Lassan a barátokkal kinőttük ezt a szórakozást, és - akiét nem nyúlta le az öcskös, vagy kapta meg másvalaki - azok is elfeledték lassan tán azt, hová is tették őket.
Jó esetben dobozba kerültek hosszú időre, hogy emlékük csak akkor kezdjen újra élni, mikor az ember olyan barátok közé kerül, akiknek a lelke egy darabja szintén gyerek maradt. Én szerencsére találtam ilyen barátokat!

S mikor tegnap megemlítettem nekik, hogy volt egy FIAT 131 Rally mecsóm ami mind közül a legkedvesebb volt akkor Lowtyó barátom felkiálltott:
-Olyan nekem is volt ! És volt mellé egy bordó Rolls-Royce is.
Ekkor elhűltem egy pillanatra majd elkerekedett szemmel rávágtam :
-Nekem is! És meg is van !
Ekkor ő lepődött meg és rájöttük kicsi a világ, és Székesfehérvár-Pécs igenis közel van, s itt már azt is tudtam, hogy ebből poszt lesz!

apamacko és lowtyó közös halmaza

A való élettel ellentétben ez a bordó Rolls elég gyakori darab lehetett. Nekem volt kettő is, és a lakótelepen, ahol felnőttem, emléxem még legalább öt ilyenre.

Gyönyörű bordó színe alapozta meg legaberráltabb gyerekkori hobbimat, az autófényezést. Persze megfelelő technikai eszközök híján egyetlen nyersanyagként a nálam 9 évvel idősebb nővérem körömlakk-készletét tudtam felhasználni. Ennek ő persze nem tudott felhőtlenül örülni - nem úgy, mint sheriff cimborám, aki azóta is fel-felemlegeti a lakótelep legcifrább színű "medzsóit" :)

- prokee -

Csatlakozom.

Kisautókat gyűjtök, melynek szerves része az, hogy az ember néha játszik is velük. Mostanra már csak a gyűjtés maradt, a játék nem. Kisebb koromban ellenben rengeteget játszottam velük. Sok tönkrement, sok eltűnt, de ami maradt, az is csak azért, mert vigyáztam rá, vagy mert megszereztem később, amiikor rájöttem, hogy volt, de már nincs és nekem mégis kell.

A blogomon több is megtekinthető gyűjteményem tagjai közül, bár csak azokat mutatom be, melyek elég szépek, vagy elég kedvesek számomra ahhoz, hogy a közönség elé tárjam.

A kisautók festése nálam is ment körömlakkal, de mivel nekem nincs nővérem, ezért édesanyám idegeire mentem folyton azzal, hogy adjon már egy kicsit, mert festeni akarok.

Tommi

Nem volt sok eredetim, köztük pár viseltes amit örököltem. De ne felejtsük, már akkor sem volt minden mecsó Matchbox ! Voltak jó és szép kidolgozású egyéb -köztük magyar!- modellek is. És persze voltak kevésbé szépek is.

Egyéb megmaradt járműveim.

Itt még egy kis haszonjármű sor, emlékszik ezekre is valaki?