Volt ez a kis beharangozó, amely arról szólt, hogy két, tulajdonomban lévő autó koccant, és nekiláttam az ügyintézésnek, kíváncsian várva, mi lesz a végkifejlet.

Beszámolnék a fejleményekről, de három dolgot feltétlen előrebocsájtanék:

1. Nem vagyok jogász, autót sem szoktam törni, biztosítós ügyem is egyetlen egyszer volt, vagy 10 éve, más hibájából, tehát magam sem tudom, mi lesz az eredmény.

2. Fentiekből kifolyólag nem kívánok teljesen hülyét csinálni magamból, ezért mindig egy lépcsővel kevesebbet írok, mint ameddig aktuálisan eljutottam. :)

3. A károkozó autó biztosítójának logója nem szerepel az Autófílián, a károsulté pedig (amely egyébként jelen esetben ugye nem érintett) szintén nem, de majdnem. További találgatásokat kéretik elkerülni, nem egy adott társaságról szól a történet.

Nos, december 25-én történt az incidens, az év hátralévő pár napjában részben dolgoztam, részben ünnep volt, így nem nagyon tudtam előrelépni.
Sajnos január első egész hetéig elérhetetlen volt a biztosító ügyfélszolgálata, a partnereik pedig zárva voltak, tekintettel az év végi ünnepekre.
Január ötödikén felhívtam egy nem környékbeli szerződött javítót, ahol kárfelvétel is van. Egyszerűen tájékozódni akartam, így elmeséltem nekik röviden a történetet. Az ügyintéző közölte, ne is vigyem be az autót, ilyen esetekben a biztosító nem szokott fizetni.
Kérdem, tudná-e pontosítani, mert a "nem szokott" az nem egy jogi kategória. Nem nagyon tudott válaszolni, gyakorlatilag lepasszolt, hívjam a biztosítót.

Hetedikén, megbeszélve volt munkahelyemmel, megjelentem az autóval, lévén ők is szerződött partner. Nem a kedvezőbb elbírálásban bíztam, hiszen nem a kárfelvevőn múlik a döntés, csupán annyiban, hogy talán több időt szánnak rám, és utánajárnak, mi az oka az elutasításnak. Nem sokáig jutottak, egy gyors telefonhívás során a biztosító közölte, a kárfelvételt se végezzék el, hiszen úgyis elutasítják, mert ilyenre nem szoktak fizetni.
Tovább itt sem jutottam. Nem a kollégákon múlt, így megköszöntem a segítséget, és hazahajtottam.

(illusztráció)

Muszáj voltam valami módon felvenni a kapcsolatot a társasággal, és bejelenteni az incidenst, valamint megoldani bármi módon a kárfelvételt, hiszen ENGEM kötnek a határidők. Ha elcsúszom az időben, minden későbbi indoklás nélkül megtagadhatják a költségek kifizetését.

Három fontos tennivalóm volt:

1. Tulajdonosként bejelentenem, hogy az autóm kárt okozott egy másik autóban;
2. Tulajdonosként bejelentenem ugyanennek a biztosítónak, hogy az autómban kárt okozott egy másik autó;
3. A lehető leghamarabb megoldani a kárfelvételt, hiszen ha az elöl-hátul sérült autót mégvalaki megtalálja (mondjuk az előttünk lévő parkolóban, ahová szolizott anyukák hordják a csemetéiket befagyott ablakú autókban), akkor borzasztó bonyolulttá válik az ügyintézés - legyen tehát minél hamarabb dokumentálva az autó állapota.

Első lépcsőben a társaság honlapján online megtettem mindkét bejelentést a saját adataimmal, hiszen mindkét tulajdonos én vagyok.
Ezután felhívtam az ügyfélszolgálatot, elmeséltem a történetet. Kedves, segítőkész betanított munkás fogadta a hívást, aki (meglepő módon) a már ismert "nem szokott" fordulattal hárított el.
Itt már kissé ingerülten kérdeztem vissza, mégis, pontosan milyen okból, mely jogszabály alapján mondja ezt. Ez már túl meredek kérdés volt, átirányított a kárfelvétellel foglalkozó ügyfélszolgálathoz - mert az külön szervezet.

Ott már talpraesettebb hölgy fogadott, olyan érzésem volt, mint kezdő Amway-esnek az első meetingen, ahol minden kérdésre van megfelelő betanult válasz, amely akkor és ott tökéletesen helyénvalónak tűnik, csak másnap, újragondolva buknak ki a furcsaságok.
Szerencsére őt már felkészülve hívtam, browser egyik lapján nyitva a KGFB-ról szóló kormányrendelet, másik lapján a biztosítási törvény, persze még a hívás előtt átfutottam.
Mivel én nem rögzítem a beszélgetéseket minőségbiztosítási okokból, nem tudom szó szerint idézni a beszélgetést, de emlékezetből megpróbálom felidézni az alaphelyzet vázolása utáni beszélgetésünket.

- Abszolút korrektül jártak el a kollégák, mert az ilyen esetekre a biztosítók nem szoktak fizetni.
- Köszönöm, ezt hallottam már néhányszor, csak azt nem sikerült megtudnom, hogy milyen jogszabályi alapokon nem szoktak fizetni.
- Benne van a kormányrendeletben.
- Arra tetszik gondolni, amelyik a KGFB-ről szól? Mert az itt van előttem, és abban ilyen kitétel nincs.
- Nem arra, hanem a biztosítási törvényre.
- Az nem egy kormányrendelet, hanem egy törvény, de biztosíthatom, abban sincs benne, itt van nyitva előttem.
- De az bizonyára régi, nem hallott róla, hogy idén vezették be az objektív felelősségról szóló törvényt?
- Higyje el nekem, mindkettő friss, ezek vannak a MABISZ honlapján. Az objektív felelősség pedig abszolút nem erről szól.
- Dehogynem, maga a felelős azért, hogy ki vezeti az autóját.
- Ez nem így van, én vagyok a felelős azért, hogy TUDJAM, ki vezeti az autómat, és ha nem tudom, vagy nem nyilatkozom róla, esetleg tudtam, hogy nem alkalmas a vezetésre,  engem büntetnek meg. Én azonban TUDOM, ki vezette, meg is van, el is ismeri, ráadásul az objektív felelősség a közlekedési szabálysértésekről szól, a világon semmi köze a biztosításhoz.
- De nem érti, hogy magának okozott kárt, és azt nem szokta téríteni a biztosító?
- Hölgyem, elmeséltem a történetet, nem én okoztam magamnak a kárt, hanem egy másik járművezető.
- Az nem érdekes, a biztosítás tulajdonosra szól.
- Ne mondja ezt pont nekem, három autóra három biztosításom van, egy tulajdonosként.
- Természetesen, de a biztosítás nem az autóhoz, hanem a tulajdonoshoz köthető.
- Értem, akkor diktálnék három rendszámot, legyen olyan kedves B6-ra igazítani mindhárom B/M besorolását, hiszen a közös tulajdonosuknak B6-ja van.
- Azt nem lehet, az autókra külön-külön biztosítás van.
- Nos, akkor nem értem, mi a probléma a káresettel...

Azt hiszem, itt fogyott el a türelme. Két rövid tőmondattal lerázott, és ígért egy visszahívást, amit (tőle) eddig nem kaptam meg.

Folytatás hamarosan...