Hirdetés

Címkék

Címkefelhő

Hirdetés

Beszóltak

Autófilek még

W123-Tizenharmadik rész.

2009.03.02. 08:26 | BARANY | 18 komment

Címkék: mercedes benz mercedesbenz w123

December 22-én, hétfőn, be kell állnom a sorba. A sorba, ami az okmányiroda bejáratától, a lépcsőn lefelé, egészen a az okmányiroda melletti épületig, a könyvtár bejáratáig állt (ez kb. 700 méternek felel meg) előző héten pénteken, negyed nyolckor. 

Előrelátó voltam, és hétfőn reggel 5-kor, mínusz ötezer fokban (érzésre annyi lehetett) korom sötétben, lementem az autóhoz. (a kárörvendők úgy folytathatják hogy "ami nem akart beindulni") Izzítás, a narancssárga izzó világít, majd elalszik, hallom ahogy ketyeg az óra a műszerfalban. Kröhöm, kröhöm, röff. A hidegen kicsit érdesebb kotyogás hangja betölti az utcát (szerintem egy pár embert felébresztettem), tolok egy D-t és megyek az okmányirodába.
 
Parkolóhely még van, ez biztató. Negyedhat. Megyek föl a lépcsőn, táskámban az összes papír ami kellhet (az idegen rendészet pecsétje még meg se száradt), felérek és sokkol a látvány: kábé 200 ember áll a kis téren, ami az okmányiroda bejárata előtt van. Ezt nem hiszem el! Beállok a sorba, előttem két józsi, mindketten öreg Skodájukat szeretnék kivonni a forgalomból, kezükben a nejlonszatyrokból kandikál kifelé a rendszám. Az egyik 15 percenként rágyújt, felváltva szidják a rendszert.
- Maga mit akar kivonni a forgalomból?
- Ő... én átíratni fogom az autómat a saját nevemre.
- Milyen kocsija van?
- 84-es pianomercedes.
- Hát akkor maga is jókor jön, az utolsó pillanatban...
 A sorban pár ember termoszból teát iszik, összecsörrenek a rendszámok, száll mindenhol a cigifüst.
- Én már fél öttől itt vagyok...
 
Ilyen és hasonló mondatok repkednek mindenhonnan, a tömeg feszültsége egyre nagyobb.
Szép lassan átfagyok, irigykedve nézi mindenki a termoszosokat. Fél nyolckor egy pocakos biztonsági őr kinyitja a bejáratot, és ömlenek befelé az emberek a "karámba", ilyen labirintus-szerű korlátrendszerbe. Az első kanyarban megláttam egy rövidítést, és a magas-tátrai sífelvonósorban elsajátított tolakodási praxisomat végre máshol is érvényesítettem. Leelőztem kb. 60-70 embert, és kiszemeltem egymás mögött lévő 2 nyugdíjascsoportot. Az egyiket elengedtem, hálásan nézett rám az egyik közülük. A másik nyugdíjascsoport annyira bele volt feledve a rendszer szidásába, hogy szépen diszkréten eléjük besomfordáltam.
 
Elértem a cetliadó automatához, ahol a másikbiztonságiőr nyomkodta a két gombot:
 - Kivonás vagy átíratás?
 - Átíratás.
Megnyomta a bal gombot, de úgy, hogy megbillent a gép, (hiába a józsik még a mechanikus dolgokhoz vannak szokva ) és kijött a cetli, melyen ez állt:
 
Sorszám: 53
Kiszolgálás: a 4-10 jelzésű ablakoknál
Sorrakerülés időpontja: 8:15-25
 
Szóval aznap én leszek az 53-ik átíratás. A kivonásos cetlin (az előttem lévő ilyet kapott ) a szám, a 319-es volt. Hát ő kicsit többet fog várni. Kezdem kitölteni a 4 oldalas nyomtatványt, amit az információs pultnál szereztem, ahol másodpercenkét 12 józsi ostromolja hülyébbnél-hülyébb kérdésekkel a Bruce Willis-kinézetű, valószínüleg kötélidegekkel rendelkező pultosembert, annak ellenére, hogy a szemközti fal tele van a Kovács (átlag) Jánosnak megfelelő csehországi névre, a Jan Novák-ra kiállított mintanyomtatványokkal. Egy idomított csimpánz 5 perc alatt kitöltené. Én viszont megakadtam. Előző tulaj lakhelyének postai irányítószáma? Nézem, sehol nincs ez beírva, se forgalmiban, se törzskönyvben!
 
49-nél van a sorrakerülést informáló kijelző. Azonnal hívom a szobatársamat.
Kicsöng. Vedd már fel!
- Halló (full álmosan)!
- Szevasz,kapcsold be a gépet!
- Minek?
- Ne kérdezz, kapcsold!
- Várjál...
Szöszmötölés, hogy felbúg a notebook ventillátora.
Közben a kijelzőn beugrik az 50-es szám. Ha most emiatt nem tudom átírni, szerdán még nagyobb sor lesz, ha meg akkor se, akkor januárban meg bukok 10 000 CZK-t....
 Szinte hallom a telefonban, hogy a kristályok fordulnak az LCD-ben, az XP-s logóintrójának megjelenítésekor.
Mi lesz már....
- Na?
- Várjál, még beloadolja magát, egyébként mit akarsz?
- Keresd ki nekem azonnal Lomnice nad Popelkou irányítószámát a neten!
- Minek az neked?
- Ne kérdezd, majd elmondom!
Pötyögés, kerreg a HDD.
- Na, megvan.51251.
- Kösszépen, jövök este egy sörrel.
Beírom, az adatot, ekkor leesik hogy miért mászkál mindenki rendszámmal a nejlontáskában. Mert az öreget le kell szedni!!!!!
 
 
Rohanok a parkolóba, és a fagyott kezeimmel feszegetem lefele a rendszámot. Nem jön, feszül, végül megadja magát. Futás fel az okmányirodába, odaérek a kijelzőhöz, erre átvált 53-ra. Ezt a filmrendezők se tudták volna jobban összehozni. 9-es ablakhoz megyek, leadom a papírokat. Az irodista csaj olyan iramban kezdi el gépelni az adatokat, hogy beleszédülök, közben a hátul kávét főző kolleginával vitatják meg épp a gyerek óvodai viselkedését, egy pillanatra leveszi bal kezét a billentyűzetről, és berak egy fóliát a laminálógépbe. De közben a gépelés üteme nem csökken! Hiába, ez a női multitasking.
Egyszercsak abbahagyja az egészet, és így szól:
 
- Ez az adásvételi szerződés nem érvényes!
 
Nyomatékosítás képen, kitolja a vízszintes nyíláson az üveg alatt, a lakókocsiban, vastag filctollal aláírt, ezerszer (ferdén!) fénymásolt, szerződés-fecnit.
 
 
 
 
  



A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr91974623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rognork 2009.03.02. 09:10:11

khm...esetleg a tenyeredre is írhattátok volna

ZsZ 2009.03.02. 09:36:12

Az élet jobb, mint bármilyen rendező... :)
Azért én itthon okmányirodás ügyintézőt nem láttam - és másmilyet se nagyon - rögtön gépelgetni. Eltelik 2-3 perc mire rááll az agya az ügyre, még 2-3 perc mire átnézi a papirokat, majd kattingat a programjában, hogy megtalálja a megfelelő űrlapot. 10 perc mire elkezd gépelgetni és közben kérdezget, ha vaami nem stimmel...
Várom már a folytatást, de egyben biztos vagyok, sokkal kisebb szívás, mintha magyarba' intéznéd ugyanezt

martong 2009.03.02. 10:38:48

ezzel engem is megszívattak, csal eladáskor, mikor mentem leíratni a nevemről - sajnos az is ennyire szendevőd, nyögvenyelős - én az angol módszert venném át az okmányirodák és hivatalok helyében, csak akkor sok Mancikának (unott 50-es pultnálülő) és Edének (pocakos biztonságis) nem volna munka.

loláb 2009.03.02. 14:58:39

Én amikor a BMW-met vettem, 2003-ban akor szoptam sokat az okmányirodában.

Még nem volt forgalombahelyezve, vámolás, meg hatósági műszaki megvolt, de eredetvizsga nem volt, származásellenőrzéses papírt kapott az importőr nepper, azt mondta, ahogy az oké lesz, így átirják.

Persze hogy nem lett oké, először amiatt zavartak el, hogy csináltassak rá eredetvizsgát. Naivan kérdeztem, hogy azt meg minek, ott a származásellenörzés. A válasz: mert kell.
Kérdeztem, hogy mégis milyen magyarországi eredetiségadatok lesznek egy német autón? De aztán feladtam, gondoltam, ha csak ez kell, akkor csináltatok rá egyet. Persze rendszám nem lévén, P-s rendszámot kellett rá szerezni, hogy elvihessem egy vizsgaállomásra, de azt szerencsére baráton keresztül sikerült.

Akkor azt megcsináltattam, utána valami miatt elzavartak csepelre a VPOP-nek volt ott valamit telepe. Hogy miért, arra nem emlékszem, ezt apám intézte, én dolgoztam aznapr, de egy délelöttje ugrott emiatt.

Aztán persze időközben lejárt a 15 nap, mehettem vissza kecskemétre az eladóhoz új szerződést írni. Nem különösebben izgatta a hölgyet, hogy átlag 2-3 naponta megjelentem nála, tehát simán átirhatta volna az autót, hisz tudja, hogy elkezdtem intézni a 15 napon bőven belül az átiratást.

És persze arra sem volt hajlandó, hogy megnézze egyszerre a papirokat, és mondja, hogy ez ok, ez nem az, ez megint ok...hanem mindig, mint egy checklist alapján haladna, nézte a papirokat, és ha valami nem volt rendben, akkor viszlát, csináltassa meg legközelebbre...Végül is negyedik útra sikerült átiratni, szerencsére.

Aztán a leirtatás egy másik történet volt, de az viszont maximálisan a saját lustaságomnak volt köszönhető.

arthur877 2009.03.02. 15:06:34

És hol a poszt vége???
Elfogyott a betü a klaviaturáról?
Mondjuk rendkívűl aktuális március 2.-án egy tavaly decemberi esemény...

yeti 2009.03.02. 17:07:49

Ezek szerint az okmányiroda okmányiroda a világ bármely pontján....meg az előtte álló sor is:)A befejezés drámaira sikerült,de remélem nem nem lett semmi gond.

feketenap · http://www.zoldszempont.hu 2009.03.02. 17:29:18

@arthur877: a ződcséges teleregény folytatása jövő hétfőn várható. Tudod, mindig a leglehetetlenebb résznél kell abbahagyni, ez már csak ilyen dramaturgiai fogás.
A történet több szálon fut, ez az okmányirodai fejezet most került sorra.
De igyekszünk teljes spektrumát átfogni a w123 új életének.

zalkapone 2009.03.02. 18:31:12

@loláb:

Csepelen van a VPOP autóvámolási központja (vagy legalábbis volt, mellette Gergely utca), ahol szép vizsgaállomás is található, nagy-nagy parkolóval. Real Panama! :-)

pickapu 2009.03.02. 18:38:31

Nálunk kapunyitás után rohannak az emberek egymást szidva/taposva egy 1méter széles lépcsőn másfél emeletet felfelé, mint csirkék a vályúhoz. Lehetsz még lent első, de ha nem sikerül belső íven maradni, simán visszacsúszol 6-7 helyezést. A csel a célegyenesben van, mert az automata 15 jegyet hajlandó kiadni mert többre nincs kapacitás aznap. Ezt kétszer eljátszottam, azóta inkább kifizetem az ügyintézés díját a kereskedésben. Szegényebb vagyok, de nyugodtabb.

loláb 2009.03.02. 19:10:10

@zalkapone:

Igen, hallottam róla:). Még a népszabi is írt róla soksok ével ezelőtt egy cikket.
Arra már nem emlékszem, milyen papirosért kellett odamenni utólag, mert a úgy emlékszem a hatósági műszaki, származásellenőrzés, vám és környezetvédelmi papírok megovltak, de valamiért vissza kellett menni, de sikerült.

Én egyébként nem a bürokrácára haragszom (bár arra is, de az olyan lenne, mintha az időjárásra lennék dühös: van, és kész), hanem a okmányirodás Gizikék hozzáállásától, meg segítőkészségétől nyílik ki a bicska a zsebemben.

Főleg, hogy marha nagy különbség van kerület és kerület között, amiért a második kerületben három-hat hétre előzetesen kell időpontot egyeztetni, azt pl. a 11-ben max egy óra alatt elintézed.

zalkapone 2009.03.02. 19:17:43

@loláb:

Én csak szakmai gyakorlaton jártam arra, de elég is volt...
Szerintem a befizetések visszaigazolása miatt kellett odamennetek.
Annak örülök, hogy van ismerős a közeli okmányirodában, így az nem bosszant feleslegesen. Ugyanígy van cimbi műszaki vizsgaállomáson, és zöldkártyásnál. Egyszerűen nem bírok sorban állni! Elvesztegetett idő, abból a kevésből, ami van. Mert 80 év (optimális esetben) nem valami sok! Ezért vagyok hedonista. :-)

loláb 2009.03.02. 19:37:12

@zalkapone:

Lehet, mert (rendszám hiján) autó nélkül ment oda édesapám. És úgy emlékszem fizetni se kellett sokat, max 1-2 ezrest. Mondjuk fizettem bőven máshol, valami 76 ezer forint volt a forgalombahelyezés összesen, egy negyedéves biztosítással. Ez még a netrisk, meg a Máv áldásos tevékenysége elött volt, az éves díjam az 1,6-os motorra 106(!) ezer forint volt. Most jelenleg 44 lenne...

Én is utálok sorban állni, egy óra valahol, és arra a napra használhatatlan vagyok. Jó dolog a széles körű ismeretség ebben az országban...

zalkapone 2009.03.02. 20:01:58

@loláb:

Mondjuk ez sem egészséges, hogy csak így tud az ember ügyet intézni. Bár inkább így, mint sehogy. Egy nyomorult átíratás miatt csak nem kéne egy nap szabit kivenni! Sokszor a kollégáimon is látom ezt a fajta közönyös hozzáállást, hogy Kecskemétről jött az ügyfél, és másnapra adnak neki szemleidőpontot... Ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy hasonló esetben mit szólna hozzá? A választ inkább nem írom le. Aztán én vagyok a gyenge pöcs, hogy segítőkészen állok a dologhoz.

loláb 2009.03.02. 21:37:08

Szép. Én szeretem a munkámat, és ha dolgozok, akkor arra koncentrálok ahogy bírok. Szerencsére ennek mind anyagi, de ami talán még fontosabb, hogy az erkölcsi elismerése is megvan.
De látom a kollégákon, hogy sokan csak az órát nézik, és a munka probléma, nem megoldandó feladat.
Ez is félig-meddig állami cég, bár amikor multinál dogoztam, akkor is ugyenzt a hozzáállást tapasztaltam, csak pepitában, fiatalabb kollégáktól.

Azt sem mondom, hogy üygyfélkiszolgálónak akik ilyenek. Egyrészt valamiből élni kell, másrészt szvsz marha nehéz emberekkel, ügyfelekkel dolgozni. Én biztos sokkal kevésbé bírnám cérnával.

Viszont elvileg erre is van valami megoldást, volt valami teljesítményértékelésről szó a közszférába, erről legutóbb azt olvastam elég jól működik, és többek között az lenne a célja, hogy ezt a hozzáállást jutalmazza anyagi értelemben is.

loláb 2009.03.02. 21:38:58

"@loláb: Azt sem mondom, hogy üygyfélkiszolgálónak akik ilyenek"

= Azt sem mondom, hogy ne menjen ügyfélkiszolgálónak, akik ilyenek.

zalkapone 2009.03.02. 22:14:02

@loláb:

Ez a teljesítmény értékelés nálunk a kezdetektől működik, és van. A negyedéves jutalom az egyik fokmérője, a másik az év végi. Persze az igazi a havi fizu ilyetén való megállapítása lenne, de ez megoldhatatlan. Annyira szerteágazó a tevékenység, hogy nincs mihez viszonyítani például az egyes munkafolyamatokat. Aki megcsinál 60 szabadforgalomba bocsátást, az miért jobb, mint aki szemlészként átnéz 10 kínai csomagot? A felelőssége a szemlésznek nagyobb, mégha darabszámban kevesebbet is csinált. Lehetetlen ezt optimálisan összehasonlítani. Ezek után viszont ne kérdezd meg, hogy a jutalmat mi alapján osztják! :-)

zalkapone 2009.03.03. 00:33:03

Hova lett a motoros post?

loláb 2009.03.03. 12:59:02

Nálunk célprémium, prémium, és jutalom van. A célprémium a munkakörhöz nem szorosan kötődő, extra feladatok elvégzéséhez kötődik, a prémium a cég eredményétől függ, a jutalom pedig a vezérigazgatói pofapénz.
Itt csak az nehézség, hogy jó célprémium feladatot kitűzni, mondjuk egy recepciósnak vagy egy asszisztensnek valamivel nehezebb, mint egy középvezetőnek. De alapvetően ez szerintem jó rendszer, motivál, és extra teljesítményt jutalmaz.
De ilyen nem tudna működni a közszférában, ott egyértelműen csak a munkavégzés alapján lehetne premizálni, a kb azonos folyamatszakaszon dolgozó kollégák közül jutalmazva az átlag feletti tejesítményt. De nehéz ügy ez, mert mindig csak elégedetlenséget szül, bérfeszültséghe vezet.
süti beállítások módosítása