Az autósokhoz hasonlóan a motorbuziknak is megvan az a kellemetlen szokásuk, hogy apróhirdetéseket nézegetnek és küldözgetnek egymásnak. Pláne azoknál, akik a régebbi vasakra is gerjednek. A legszebbek persze a mobile.de kínálatában szerepelnek, de nincs mit tenni, az Euro az egekben, a regadó még mindig szopás, a forgalomba helyezés továbbra is inkább a reménytelen szívás kategóriájába esik.
Azért itthon is akad pár kevésbé szakadt darab, néha még kifejezetten szépek is felbukkannak. Persze, a német Güllepumpe kínálat azért mégis erősebb, ezen mondjuk nem is kell csodálkozni, a legfiatalabb motorbuzi is tudja, hogy a jó CX 500-asért némethonba kell menni.
De mi a helyzet akkor, ha valakinek nincs ideje, kedve, vagy pénze 1000 kilométert autózni, hogy vegyen egy csodálatos motort, amiért megéri szembeszállni a leghülyébb bürokratákkal is?
Nem marad más, itthon kell szétnézni. A szoci vasak között nehéz jót találni, az MZ tulajdonosok kicsit elszálltak az áraikkal az utóbbi időben, a nem gányolt példányokért viszonylag sok pénzt kérnek. Pannóniából van bőven, de ott szinte mindegyik felújításra vár, ami nem egyszerű, ha az embernek nincsenek jó veterános kapcsolatai, vagy nem látogatja a börzéket. Ráadásul a Pancsik jelentős százalékát papírok nélkül hirdetik, ami azt jelenti, hogy az ember nekiállhat nyomozni az előző tulajdonos után, ha ismert. Ha nem, akkor marad a veteránizsga, az utolsó részletig, a gyári állapotnál is szebben csillogó motorkerékpár. A felújított, vagy jó állapotú Pannóniákat pedig elég borsos áron mérik, ami nem is csoda, ha az ember összeszámolja, hogy mennyi pénz és energia egy-egy ilyen öreg magyar motor felújítása.
Marad a Jawa, amiből egész olcsón találni rendezett papíros, vagy akár műszakival rendelkező darabot is. Jó választás lehet, ha az ember szeret bütykölgetni. Talán annyira nem becsülik őket, mint a fent említett típusokat, de mindenképp érdemes megfontolni, ha az ember egy olcsón fenntartható motorra vágyik.
Az Ural/Izs/Junak dologba ne menjünk most bele, azok tényleg igazi megszállottakat kívánnak, tisztelettel meghajlok kitartásuk és fanatizmusuk előtt.
Ha valaki nem rajong a keleti blokk egykori sztárjaiért, annak is marad alternatívája. Rögtön itt is van egy csodás japán. A nippon költészet talán meg is verseli egyszer, annyira szép. Egy Suzuki GS 550 1984-ből. Minden részlete csodás, az eladó őszintének tűnik, ennyiért ez a motor ajándék.
Ráadásul magyar papírjai vannak, ami szintén ritkaság, kis munkával olyan motort faraghat beleőle bárki, ami után a műanyag motorokhoz szokott suhancok is nyálat csorgatnak. Ez az a motor, amit senki nem néz MZ-nek, aki mégis, azt nyugodtan befenyíthetjük a sornégyes hangjával. Szép krómok, dupla tárcsafék, két kipufogó és az a blokk, az ami különösen csodás. A nyolcvanas évek formavilága szerencsére még nem látszódik rajta, igazi klasszikus, mindez 165 000 forintért, azaz egy közepesen felújítandó Pannónia áráért. Mondtam, hogy ajándék.
Akinek benzin folyik az ereiben, és már gyermekként Harley Davidsonról álmodozott, de a V2 közelébe se jutott soha, az se keseregjen, van megoldás. Nyugalom, nem Keeway-t fogok mutatni, fröccsöntött műanyag hengerrel.
Ez is japán, és ez sem fiatal. Egy példásan karbantartott 1982-es Yamaha XZ550, V2-es blokkal, kardánhajtással. Igazi túragép, 56000 kilométerrel, aki kicsit vigyáz rá, annak hű társa lehet hosszabb utakon is. Megdöbbentően szép állapot, két kilóért. Vegyék, vigyék.
Aki egy kategóriával kisebbet szeretne, és nem fél némi szereléstől sem, az beruházhat egy 1983-as XS400-asra. A németeknél rengeteg van, köztük elég sok rossz, legtöbbször motorhibával (főtengely), ezért a hibátlan példányok sem drágák, mert az emberek kicsit tartanak tőlük. Akit nem tántorít el a pletyka és a 72000 km-es futásteljesítmény, az kétszázezer forint ellenében juthat a kiszemelt darabhoz.
Természetesen ezek csak tippek, rengeteg lehetőség van még azok előtt, akik olcsón szeretnének motorozni.
Beszóltak