Verda napok - jól hangzó cím egy autós rendezvénynek. A tavalyi sikeren felbuzdulva a szervezők idénre két ilyen show-t terveztek. A helyszín is új. A tavalyi esemény a Balaton parthoz közeli helyszínével nem volt rossz választás, de kis hazánk ugye nagyon főváros központú, így hát az idei első parádét a tököli reptérre szervezték. A nagy tervek már háromnapos eseményről szóltak, komoly és igen szervezett lebonyolításról, felelős kiállítókról.
A valóság sajnos minden várakozást alulmúlt. Mint a rendezvény mindhárom napján résztvevő, saját tapasztalatom van a hosszú hétvégéről. A pénteki napon rendkívüli meleg fogadta a kiállítókat, és sajnos meglepő változások is. Sokak kiállítóhelye nem az előre megbeszélt, frekventáltabb helyre került, pedig az ígéretek és a megállapodások alapján sokak a pénzükért többet vártak.
A kiállítók közt, autó és motor márkakereskedők, tuningfelszereléseket, modelleket, autóápolási cikkeket, és tartozékokat forgalmazók, kárpitozással, veteánautókkal ls még sok minden mással foglalkozó cégek is voltak. A skála elég széles volt minden érdeklődő megtalálta volna a maga témakörét.

De látogató nem volt, nem jött, hiába várták. Péntek délelőtt még mindenki bizakodó volt, de ahogy telt az idő, kezdett fogyni a kincstári optimizmus. Reménykedtünk, hogy az ok talán csak annyi, hogy munkanap van. Vártuk a kora délutánt, hogy a kiéhezettebbek talán már 3-4 óra felé elkezdenek jönni és nem várják ki a szombatot, főleg úgy, hogy a meterológia nem bíztatott minket a hétvégére jó idővel. De a felmentő sereg nem akart jönni, sőt még szállíngózni sem.
A driftesek békésen gyakoroltak, volt idő beállítani a gépeket, a nagyobb műsort ők is szombat, vasárnapra tartogatták. A pénteki nap csak a napozóknak volt jó. A bogarasok egy kis baráti köre délután „letáborozott” a közelünkben, velük is volt idő összebarátkozni. A Carstyling-osok szexi autómosással szórakoztatták magukat és a többi kiállítót, mert vendég még mindig csak mutatóba volt. Az esti koncertek sem csaltak ki több autóbarátot, a nagyszínpadon fellépő Magna Cum Laude is csupán egy maroknyi embernek kezdte el a koncertjét este nyolckor.

A pénteki nap katasztrofális látogatottsága után szombat reggel még bizakodók voltunk, de egyre jobban beborult, majd dél körül szórványosan cseperegni kezdett. Az ebédünket is egy pangó sörsátorban költöttük el, ők is másra, többre számítottak. Az időjárás nem kegyelmezett 3 óra felé leesett az égi áldás, mely végképp tönkreverte a bulit. A legtöbb kiállító ezután már kezdte bánni az egész hétvégére szánt időt, pénzt, energiát. A beszélgetések keserűségéből kihallatszottak az elégtelen reklámozásról szóló vélemények.
A kiállítókban egyre kevesebb volt a kitartás, sokan a délután során végleg elpakoltak, a bizakodóbbak csak a szombatra vetettek keresztet. A szombatra megérkező Hi-Fi tuningosok és versenyzők is csak az autóban hangoltak, a maguk versenyét azért megtartották. A gyorsuláson is küzdöttek páran, egy Corvette Sting Ray vitte a prímet, melynek motorteréből félig kilógott a lavórnyi turbócsiga. Pár szép autó ezen kívül is akadt, de a legkitartóbb maroknyi nézelődő is elfutott miután koradélután bőrig ázott.
A döntőket sötétedés utánra tervezték, hogy azokból mi lett azt már én sem tudom. Kitartottunk a megállapodás szerinti 8 óráig, és igen keserő szájízzel távoztunk.

Vasárnap már csak a végső agónia volt a szombatit megismétlő forgatókönyvvel. Az időjárásról persze nem tehetnek a szervezők, de a helyek kiosztása, a reklám többektől hallott hiánya, a csalogatóbb programok egy részének péntekre időzítése azért sokat javíthatott volna a látogatottságon. A legjobban mégis, a csemetéiket kihozó szülőket sajnáltam. A picúrok sem ezt a rendezvény fogják örökre emlékezetükbe vésni. Lehetett volna nekik jobb programot találni még ilyen időben, autós vonalon is.

A látott autókról azért csatolok ide egy csokorral. A fotók még pénteken és szombat délelőtt készültek.