Történt egyszer az Úr 2009-ik – Ford után 101 – évében, hogy Sanyiéknak megadatott hogy új lakásba, mit lakásba házba, birtokra költözhettek. ez persze nem ment probléma mentesen.
Erről eszembe is jutott egy réges-régen hallott vers. Megkerestem nektek, fogadjátok szeretettel. Azt hiszem elég érzékletesen adja vissza a költő az élet apró örömeinek szépségét – aztán persze megjelöli kinek is köszönhetjük ezt, kezeljük e mellékes információt felnőtt módon, és próbáljunk meg elvonatkoztatni napjainktól. (Értsd: van elég felület a felmenők szakmai orientáltságának elemzésére) Szóval egy kis cocialista retro:
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Ivan Kozirev vasöntő elbeszélése arról, hogyan költözött új lakásba
Proletár vagyok.
Mindent megmondtam ezzel.
Éltem,ahogy anyám világra vétkezett.
És lám,
új lakást
adott ma reggel
nekem
a Munkáslakásépítő
Szövetkezet.
Szélessége - ilyen!
Magassága -
olyan!
Szellős,
világos
és meleg.
Minden szobája jó,
de a legjobban
nekem
ez
tetszett meg!
A hold
sugaránál ragyogóbb!
Kánaánnál
sokkal több üdvöt ád,
mi ez -
de mit is gagyogok, -
ez a
fürdőszoba, a fürdőkád.
Kinyílik az egyik csap,
kezedre - hideg víz csap.
Másik csapot csavarod,
ujjad rögtön elkapod.
Hideg vízzel
mosd a
tested,
vagy forróval -
bőröd piszkát.
Egyik
csapra "H" van festve
másik csapról -
"M"
sandít rád.
Hazajössz fáradtan,
minden jaj de vacak.
Nem ízlik a leves,
s a bugyborgó csája,
de belépsz a kádba -
s még a halott is felkacag
ennek a
hullámzó víznek a csiklandozására.
Mintha
a szocializmus lenne vendéglátód,
az élvezettől -
elakad a szusz.
A blúzod - lehúzod,
nadrágod lerántod,
kézbe a szappant
és...
zsuppsz!
Mosakszol,
mint akinek
nincsen egyéb dolga.
Hosszan...
szóval addig,
ameddig csak jó.
A fürdőszobában
egyszerre csak itt van
a nyár és a Volga.
Csak halak nem úsznak,
s nincs gőzhajó.
Lehet akár
tízesztendős
piszok a karon,
lemorzsolódik,
mint a nyírfaháncs,
akár a kéreg,
válik le a korom,
leszedi a szappan a nyavalyást.
Párázik a bőröd,
piros lesz, mint a rák.
Na most -
csavarj csak egyet:
finom,
hűvös esőjét
záporozza rád
a százlyukú vasfelleg.
Oly jólelkű és gyengéd a fürdő zuhanyja!
Rossz kedved
nyakát
kitekered:
paskolja búbod,
s nyakadra zuhanva
a két lapocka
közötti vályún lepereg.
Nedves
tested
bepakolod
bolyhos-prémes,
nagy törülközőbe.
Hogy száraz lábbal lépj ki
a kádból,
talpad alatt
rugalmasan nyúlik el
a parafa-szőnyeg.
A tükörhöz lépsz most, -
ott lóg a falon,
tiszta inget húzol
s elgondolod:
hogy szó, ami szó,
bizony finom dolog
ez a
szocialista
szovjethatalom.
- Hofi Géza tolmácsolásában pedig valahogy így:
Hát igen, tudtak a nagy öregek. Van azért varázsa az egyszerűségnek is nemde?! Persze a költészet szép, de hogy milyen orbitális szopás rejlik a sorok mögött, na azt azért most leírnám.
Nem kell megretteni, a lényegtelen részeket majd jól átugorjuk, aztán jön az autofil rész...
Akinek volt már hasonló katartikus élménye, az tudja hogy ez nem egy „plug and play” történet. Bár a recept egyszerű – dolgozd ki a beled, végy egy házat, szerezz egy csipetnyi munkást, ízlés szerint dolgoztasd őket, majd boldog mosollyal orcádon vedd át a kulcsrakész új családi fészket – persze azért az ördög sosem alszik. Murphy is meghozta maga bulláját, úgyhogy dobta nekünk az ívet a bank, aztán a nem egészen precíz pénzérkezések – ebből kifolyólag munkahelyet is váltottam mintegy koktélcseresznyeként a mi kis tejszín kelyhünkön – majd slussz poénként a fentiek miatt a nyár közepén vérrel verejtékkel leszervezett megbízható munkások elvesztése is.
Kezdtem magamat úgy érezni, mint valami 80-ás évekbeli amerikai családi vígjáték főhőse, de nem volt mit tenni: „magad uram, ha szolgád nincsen”.
Na akkor most vodka kitölt, lehúz, pohár lebasz, Concorde repeszt, és mosolygós arccal állok a hacienda részét képező garázs előtt.
Kettő van, egy nagy, meg egy kicsi. Immáron október, a nagynak esélytelen nekiállni – nem is baj: az luxusműhely lesz pálinkaterasszal, meg csápos emelővel, meg pálinkaterasszal. Jön a tél, kell egy garázs mindenképpen, nem mai csirke már a szívemnek oly kedves japó (aki immáron egy építkezést is lehúzott, és csak jelzem, egyidejűleg 32 db 38-as blokktégla elnyelésére és transzportálására alkalmas), megérdemli a zárt szállást, mert kemények a vidéki éjszakák.
Egyetlen probléma volt csak – hittem ezt akkor: a garázs tele volt sárral egy korábbi heves esőzés, és a kretén vízelvezetés miatt. No, ez nem lehet akadály, egy napi munkával elértem a megfelelő szilárdságú talajt, és boldogan lelkendeztem, ha feltöltöm minden frankó lesz.
Nagy buzgalommal estem neki a következő munkafolyamatnak. Jóféle, autópálya építés mellett leesett aranyárban vásárolt sóderral elkezdtem beállítani a megfelelő szintet, a majdani beton igényeinek megfelelően. Apró pillangók repkedtek köröttem a boldogságtól amikor kész lettem ezzel is. Rendes autóbuziként nem bírtam a véremmel, bedobáltam pár pallót, és már toltam is befelé a nagy barna potrohot. Aztán fék. Megvan, de mi a francért csillog a géptető eleje? Bghvv, kilóg. Úgy jártam mint a panelek közti parkolók a „vegyé” 0 Ft-os kezdőrészletre közlekedő edényt akcióval. Kevés lett a hely.
Na akkor most vodka kitölt, lehúz, pohár lebasz, Concorde repeszt, és mosolygós arccal állok a hacienda részét képező garázs előtt, minek küszöbén immáron friss 40cm-es betonsáv virít.
Minden adott a megfelelő hosszú férőhely létrehozásához, ajtó jön előre, kis előtető készül cserépfedéssel. Faja lesz. Igen ám, de a padlószintet is megemeltem ezáltal, ezért valami új megfejtés kell. Új megfejtés kell, mert más a szint, és új megfejtés kell, mert üres a zseb. Itt jött némi „gondolkodjunk Béláim” – hogy a klasszikusoknál maradjunk – majd a csodás gondolat, hogy költöztessük magyaros környezetbe a vénasszonyt.
És akkor most jön ennek a k*** hosszú és érdektelen posztnak a lényege:
Ha nincs lóvéd, az nem szégyen. Van itt ez a magyar nép, akik a történelmi múltra visszatekintve rendkívül leleményes. Feltalálták a fából vaskarikát, a spanyolviaszt és az atombombát, hogy csak az emberiség boldogulását előrébb vivő dolgokat említsem. Szóval a csettegő, és a balatoni szoc-üdülők építése után szabadon kitaláltam, hogy a helyszínen fellelhető anyagokból oldom meg a problémát.
Így készült el a maradék cementből a két teherbíró betoncsík, amire a kocsi hajt be, majd megkezdődött a kutatás a padló egyéb felületeinek felhajtására. Adott volt a design. Vidéki parasztház. Nem kívánom hi-tech-esíteni semmilyen szinten a régóta áhított szűkebb lakókörnyezetünket, így adódott hát a gondolat, hogy mi lenne ha téglával raknánk ki a padlót. Annyi anyagból amennyi van. Így nincs extra költség, a felület abszolút célszerű, és a kivitelezés is gyorsan megy. Ősi technika.
1 napot vett igénybe a téglák homokba ágyazása, gumikalapácsos beigazítása, majd a hézagok finom homokkal történő besöprése. 1 nap, nem a legszebb, de első nekifutásra megfelelő, és legalább amíg az ajtók felújításával elkészülök fedett helyen áll a gép.
Beszóltak