Tizennégy éve és egy hónapja vezetek. Az első önálló utam, mikor már nem ült mellettem apám, hogy mindenféle jó tanácsokkal ellásson nagyjából egy hónappal a jogosítványom megszerzése után volt. Emlékszem, műszakira kellett vinnem az autót, reggel 8 órára volt időpontom. Úgy terveztem, hogy reggel gyorsan elviszem az autót a szerelőhöz, aki vizsgáztatni fogja, majd bebuszozom az iskolába. Reggel aztán kinéztem az ablakon és az én kis kedves púposom helyén csak egy jókora hóbuckát láttam. Egész éjszaka szakadt a hó, és a jófajta nagypelyhes fehér matériából még reggelre is jutott bőségesen. Persze este megnézhettem volna az időjárás jelentést, de akkoriban az MTV-n kívül nem nagyon érdekelt más TV csatorna.
Egy 18 éves fiú, friss jogsival le szeretne jutni a dobról, ahol lakik szakadó hóesésben. Nem épp egy életbiztosítás, de ennyi idősen még a világ megváltásáról illik terveket szövögetni meg semmitől sem visszariadni, egyértelmű volt, hogy miután kiásom az autót, nekiindulok a világnak. Hóláncot akkoriban még nem is láttam, még téligumit sem volt divat télen az autóra szerelni. Én is négy diszkréten kopott nyári abronccsal vágtam neki az útnak, kemény vagyok, kiskoromban bondzsovit hallgattam.
A parkolóból kifordulva már láttam, hogy nem lesz egy egyszerű menet, a főúton összefüggő kocsisor állt mozdulatlanul. Az út nem volt eltakarítva és mi egy domb legtetején laktunk. A buszmegállók üresek voltak, esélyük sem volt a buszoknak, hogy feljöjjenek, a lefelé tartó sor pedig csak nagyon ritkán mozdult, hogy pár méternyi araszolás után ismét megálljon. Egy VW bogaram volt, léghűtéses, automata szivatós motorral. Az automata szivató működtetője lényegében egy spirál alakú fűtőszál, aminek az előfeszítésével lehet beállítani, hogy mennyi idő alatt vegye vissza a szivatót. Évente kétszer legalább illik átállítani nyári és téli üzemre, nagyon, nem emlékszem már, hogy nekem hogy volt beállítva, de terheletlenül a motor nem melegszik, még a domb felénél sem jártam, mikor finom dadogással kezdte jelezni a motor, hogy innentől a jobb lábamra van bízva, hogy ne álljon le. A mutatvány valahogy úgy nézett ki, hogy jobb lábam a féken, sarokkal pedig a gázpedált pöckölgettem. Persze néha kissé fel kellett engedni a féket, hogy előrébb gurulhassak, a pöckölés azonban akkor is kellett.
Háromszáz méter bő háromnegyed óra alatt. Volt már jobb szintidőm is. Akkor, ott nagyon sokan vágytunk valamire, ami kicsit segített volna a tapadásban.
Ez volt az egyetlen igazán komoly téli élményem idáig. Aztán idén birtokba vettük az új házunkat fenn a Mecsek-oldalban. Apám nyáron, száraz úton sem szeret feljönni, szerinte hülyék vagyunk és igen komoly összeget mert volna rá tenni, hogy télen mi oda fel nem jutunk autóval. Hangyányit én is féltem, ezért is vettünk terepjárót, de a sors furcsa fintora, hogy a csirke pont akkor adta meg magát, amikor idén havazni kezdett. Pont vidékről jöttem haza, este összeszedtem a családot és elindultunk felfelé. A szomszédok ugyan emlegették, hogy télen hólánccal járnak, de én arra gondoltam, hogy ennyi sok éven át sosem kellett, vagyok én olyan ügyes, hogy most is megoldom. Picit izgultam, hogy a meredekebb részeken ne jöjjön senki szembe, ne kelljen megállni, esetleg visszatolatni, úgy tűnt rajtunk kívül senki nem akar már este a hegyről lejönni. Nagyjából 100 méterre lehettünk a házunktól, mikor benézett a ló az ablakon. Jobban mondva nem ló, hanem macska és nem az ablakon nézett be, hanem kijött elénk. Megálltam, hogy el ne üssem és onnantól már nem tudtam tovább menni. Próbáltam visszagurulni kicsit és egy egyenesebb útszakaszon lendületet venni ismét, de nem ment. Az autó csúszott a letaposott úton lefele, már annak is örülni tudtam, hogy meg tudtunk állni. Nem volt mit tenni, neki kellett állnom felszerelni a hóláncot. Nem ez volt idei legkedvesebb élményem. Öltönyben a sötét hegyi úton turkálni a retkes kerékdobban és rájönni hogyan is működhet ez az ördögi szerkezet... így jár aki rest és nem hallgat az okosabbra, miszerint tessék még tél előtt begyakorolni a felszerelést.
Azért, hogy Önök ne járjanak így, adnék néhány tanácsot saját hibámból okulva.
Felszerelés
Lényegében semmi ördöngösség nincs benne, nem tart tovább az egész művelet 3-5 percnél, ha tudjuk mit-hova akasszunk. Ezért is nem árt, ha előre begyakoroljuk a lépéseket még a tél beállta előtt, hogy ne a hidegben kelljen kisakkoznunk hogyan is működik.
Segédeszközök
A lánc mellé a dobozba általában tesznek egy kis műanyag kesztyűt is. Kesztyű mindenképp kell, de nem árt megnézni mit csomagoltak a dobozba, nekem egy olyasmi nylon kesztyű volt, mint amit a hajfestékekhez adnak, ki sem bontottam. Kesztyű azért kell, mert a kerék mögött fogunk nyúlkálni, kesztyű nélkül könyékig retkesek lennénk. Én először egy háztartási gumikesztyűt vettem, de az ne igazán vált be, túl rövid és nem lehet ráhúzni a kabát ujjára. Másnap vettem a Tescoban egy mártott munkavédelmi kesztyűt (cirka 800 pénzért), ez elég hosszú és belül vászon, így a kezünk sem fagy le.
Másik nagyon hasznos segédeszköz a nylon szatyor. Mindkét lánc ugyanis apróra összecsomagolva gyárilag egy műanyag dobozban volt, oda visszatenni nehéz, a legnagyobb baj azonban, hogy csodálatosan összegabalyodik a másik hólánccal, így amikor ismét fel kell szerelnünk jó pár percet fogunk tölteni sűrű anyázások közepette a szétszedésükkel. Egyszerűbb, ha mindkettőt külön-külön betesszük egy szatyorba.
Mellény. Ez igazából nem életbevágóan fontos, akkor hasznos, ha vastag a kabátunk ujja és nem tudjuk ráhúzni a kesztyűt.
Használat
Ha felszereltük még két lényeges dologra figyeljünk. Nagyjából 50-100 méter után álljunk meg utánfeszíteni. A laza hólánc elforog a keréken, romlik a hatásfoka és szétszedi a gumit. Hasonló okok miatt kerüljük a hirtelen elindulásokat és fékezéseket. És persze szereljük le, ha tisztul az út és nincs rá már szükség. Érezni fogjuk mikor kell, havas úton egész simán fut, aszfalton viszont elkezdi rázni a kormányt a kezünkbe.
Nagyjából ennyi az okosságom. Talán 10-15 le-föl szerelésen vagyok túl, ennek a pár alkalomnak a tapasztalatait írtam le, hátha hasznos lehet másnak is. Természetesen szívesen olvasóink tapasztalatait is. Használnak Önök is hóláncot?
Beszóltak