Simon Templar lassan gurult be a Volvo szalon parkolójába. Közel járt már a nyolcvanhoz, de a szép autók még mindig érdekelték. A szívét, azonban örökre a Volvo P1800 típusú mesésen szép kupé ejtette rabul.

Bár ilyet már rég látott, azért a Volvo továbbra is megmaradt szolgálati márkának. A jelenlegi autója az S60 azonban már túl modern és steril volt számára, bár a józan esze döntését, amivel a kényelem és a biztonság mellett tette le a voksot, soha nem bánta meg. Közel egy évtizede azért majdnem elcsábult egy C70 kupé képében elősikló angyali árny irányába, de már akkor is túl öregnek érezte magát ahhoz, hogy az emberek szemében bohócot csináljon magából.

Most ahogy a kötelező szervizre megérkezett, jutott csak eszébe, hogy a munkafelvevőfiatalember, sejtelmesen annyit mondott: lesz egy meglepetésük a szalonban. A második gyermekkor kíváncsisága felébredt benne, ahogy a szalonba lépett. Miután átvették tőle a kocsija kulcsát, a szalon eldugottabb hátsó része felé kisérték mosolyogva. Mintha a múltba sétált volna visszafelé. A 780 Bertone kupé mellett is megállt volna, de gyengéden, ám határozottan tovább kisérték, a ritka 262 kupé mellett sem lassíthatott. Mikor az Amazon is feltűnt s mögötte a púpos PV 544 már kezdett reménykedni. Végül célhoz értek és ő ott állt a régi kedves mellett, a Volvo-s alkalmazott mosolyogva nyitotta ki előtte az ajtót. Elrepült az ido és o észre sem vette, régi emlékeit pörgetve agyában üldögélt a kedvence ölében, míg újra csak mosolyogva oda nem lépett a fiatalember, és közölte vele kész a szerviz, át lehet venni az autót.

Nem lehetne ezt inkább? - szerette volna kérdezni, de helyette csak annyit mondott:

Köszönöm!

Kedves olvasóink, kérem, kattintsanak át a FiliaPub-ra és olvassák el kapcsolódó írásunkat, valamint az ott található felhívásunkat