Ismét felemás sikert ért el a Ferrari Valenciában, Hamilton a második, továbbra is vezeti a világbajnokságot

Fölényes győzelmet aratott a brazil Felipe Massa a debütáló valenciai pályán, ahol is esélyt sem hagyva másoknak rajt-cél győzelemmel hagyott maga mögött mindenkit. Ezzel hat pontra közelítette meg Lewis Hamiltont a világbajnoki pontversenyben.

A hétvége izgalmasan indult a forró spanyol aszfalton, hiszen a versenyzők számára ismeretlen pályán a Toro Rosso versenyzője, Sebastian Vettel rendre az első három hely valamelyikén végzett az edzéseken.

Formáját az időmérőn is hozta, ahol nem kis meglepetésre elcsípte a hatodik rajthelyet, ezzel a hétvége meglepetését szolgáltatva. Az első sorból a könnyedén pole pozíciót megszerző Massa és Lewis Hamilton rajtolhatott. A második soron az ismét magára találó lengyel Robert Kubica és Kimi Raikkönen, majd Heikki Kovalainen és Vettel vághatott neki az 57 körös versenynek.

Hamar világossá vált, hogy Massa Ferrariját nem lehet megállítani, mert eszméletlen tempót diktálva azonnal átvette a vezetést és jóformán végig meg is tartotta azt. Lewis Hamilton meg sem próbálta üldözni, inkább a mögötte tolakodó Robert Kubicára figyelt. Gond nélkülinek tűnt maga a rajt és az első kör is, de nem volt az, hiszen a japán torpedó, Kazuki Nakajima ezúttal Fernando Alonsót találta el, és a spanyol Renault-jának hátsó szárnyát letörve véget is vetett hazai versenyének.

Az élen a sorrend hamar beállt és nem is változott, nem volt kedve kockáztatni az egyik versenyzőnek sem a még friss, csúszós burkolaton. Massát nem lehetett utolérni, Hamilton stabilan a második helyen autózott, mögötte Kubica, majd Kovalainen és az ismét harmatgyenge formáját mutató Kimi Raikkönen következtek. A futam elején még a világbajnokság nagy esélyesének kikiáltott finn egyszerűen ismételten képtelen volt kimászni a gödörből és vértelenül autózott honfitársa mögött.

A sorrend annyiban változott a 15. kör környéki boxkiállások utána, hogy Jarno Trulli az egyre gyorsabb Toyotával Vettel elé került, míg az egykiállásos taktikát választó Timo Glock lassan, de biztosan a 13. rajtpozícióból a pontszerző helyek közelébe ért. Már-már elbóbiskoltak volna a nézők, mikor a Ferrari szerelői gondoskodtak egy kis adrenalinról, hiszen a második kiállását abszolváló Massát az éppen akkor a boxutcából kihajtó Adrian Sutil mellé engedték ki. A brazil éppen csak elkerülte az ütközést és a versenyből való kiesést, de a veszélyes manőver miatt minden bizonnyal pénzbírsággal sújtják majd a csapatot.

Közben szépen-lassan magára talált Kimi Raikkönen is, aki végre világbajnokhoz méltó tempót kezdett diktálni, utol is érte Kovalainent, szorosan mögötte hajtott és kerékcserére is egyszerre álltak ki. Úgy tűnt, itt megelőzheti a McLaren újoncát, azonban tőle teljesen szokatlan módon szinte pánikszerűen lőtt ki szerelői mellől, sajnos még azelőtt, hogy a tankolóberendezést kihúzták volna autójából, így durván magával rántotta szerelőjét is, akit pár pillanattal később már hordágyon toltak az egészségügyi központ felé.

Szerencsére komolyabb baja nem történt, Raikkönen versenye azonban elúszott, hiszen behozhatatlan hátrányra tett szert Kovalainennel szemben, ráadásul a következő körben a Ferrari motorja egyszerűen sűrű fehér füstöt okádva megadta magát, ugyanúgy, mint Massáé a Hungaroringen.

Valószínűleg ekkor törte szét plazmatévéjét a Ferrari főnöke, Luca di Montezemolo, aki nyomatékosan felhívta a csapat figyelmét, hogy nem tűri a további hibákat. Nos, ennek ellenére nem működött olajozottan a gépezet. Massát azonban megállítani nem lehetett, így megszerezte a megérdemelt futamgyőzelmet, Lewis Hamilton a második helyen ért célba, míg a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Robert Kubica a harmadik lett. A hétvége legjobb eredményét azonban kétségkívül Sebastian Vettel hozta, hiszen megcsillantva tehetségét a kitűnő 6. helyen végzett.

Hogy mit hoz a jövő heti Belga Nagydíj és a legendás Spa-Francorchamps, azt még találgatni is nehéz. Vajon összeszedi-e magát Raikkönen, vagy hagyja, hogy világbajnoki reményei kútba hulljanak, vagy ismét csak másodhegedül majd a Massa-Hamilton-Kubica trió mellett? Lehet fogadni.

Jegyzetek a margóra

Végignéztem ez a futamot is, mint mindegyiket 1986 óta. Aztán kimentem a teraszra rágyújtani, nagyon-nagyon rossz szájízzel. Végleg lemondtam Kimi Raikkönenről. Pedig kedveltem őt, hiszen, mint régebben említettem már, ő volt tán az egyetlen az „újkori” generáción belül, akiben észre lehetett venni nyomokban a régmúlt, valódi, karakteres nagy versenyzőit. Gyors volt és önfejű, nem sokat teketóriázott ha kenyértörésre került sor.

Amikor aztán átült a Ferrrariba már tudtam, hogy nem lesz neki jó. Kirobbanó formája és lendülete meghozta neki a világbajnoki címet ugyan, de szerintem rohadtul nem kompatibilis az olaszokkal. Nézzék csak meg, mivé lett? Abszolút beszürkült, a győzelmet már szombaton elvesztő, fásult versenyző. Ó, igen, mindent meg lehet magyarázni, de engem már a szövegelés nem érdekel. Massa alatt ugyanaz az autó, ugyanaz a lehetőség, ő meg tudja találni a helyes beállításokat, be tudja hozni első helyen a Ferrarit, akkor Raikkönen miért nem?

Megtippelem: tudja már ő nagyon jól, hogy nem lesz már hosszú a Ferraris pályafutása. Mindegy, mit mond a szerződés, mit nyilatkozik a csapat, szerintem Raikkönen valamelyik másik élcsapatban folytatja.

Pedig megvan benne a potenciál, megvan a sebessége, hiszen rendre a 30-40-ik kör környékén magára talál és a nagy lébecolás után durva tempót tud nyomni, de addig? Kérdem én, mit csinál? Hová tűnik a pályán?

 

Csalódtam benned Kimi Raikkönen, ennél tökösebb gyereknek gondoltalak.

Massa. Felipe Massa zseniálisan gyors, latin véréhez képest meglepően rezisztens a sorozatos kudarcokkal szemben, fel tud állni és eredményt felmutatni, ami nem kicsit meglepő. Van azonban egy nagy baja. Felipe Massa nem karakter, nem Arc.

Összedolgozza, összehozza az eredményt, mert van hozzá tehetsége, adottsága és ugye egy Ferrari a segge alatt, de akkor is...Massa számomra mindig is csak a kicsi, pösze brazil gyerek marad. Írom még egyszer: ez semmit nem von le érdemeiből, mert nagyon ügyes és gyors versenyző.

Akkor hát, mi legyen? Mi legyen, ha az ember tényleg szívvel-lélekkel drukkolni akar valakinek, versenyzőnek-csapatnak, mindegy?! Mint annak idején, mikor Mansell – Senna -Prost drukkerekre szakadt a világ? Vagy amikor az esélytelenek kivívták szimpátiánkat, mint pl. a zseniális esőmenő Jos Verstappen? Vagy az Arrowsban csodatevő Damon Hill?
- Hogy mi legyen? Majd én megmondom, mi legyen. – mondaná Marsellus Wallace, de nem mondja. Itt nem lehet okos senki. Szívvel választani lehetetlen.

Hamiltont elvből nem kedvelem, pökhendi tenyészgyerekért nem rajongunk.
Raikkönent újra nehéz lenne, ahhoz csodálatosan magára kéne találnia, visszahoznia régi, McLarenes formáját.

Massával a fentieket leszámítva nem lenne baj,de rajongani érte nem lehet.
Vettel szimpatikus ugyan és merész is, de a német versenyzőkkel én már szkeptikus vagyok. Ha lendülete és akarata kitart, akkor óriási sztár lehet belőle.
Marad hát a szerény de szimpatikus gúnár, Robert Kubica, akit nem úgy toltak be az F1-be, aki felett nem tartott óvóernyőt Mosley és a leendő főnöke, akinek nem egyengették útját.

Kívánom, hogy jöjjön jövőre össze neki és bízok a BMW-ben, hogy egy kegyetlen ütőképes gépet tud építeni és végre lesz valaki, aki jól odabasz a sok „nagymenőnek”.
Privát vélemény, meg se hallgassák.

Ahogy az is, hogy milyen szépen urbanizálódik az F1. Milyen szépen valóra válik a régierégi Wipeout PC játék világa, mikor is hangtalanul suhannak majd az energiacellákkal hajtott akármik a betonfalak és felhőkarcolók között éjszaka a megvilágított hiperdrómokon.
A klasszikus értelemben vett Forma-1, maga az ember-ember elleni pályaverseny, az össze-összeérő kerekek, a keresztbecsúszva kifékező manőverek, Gilles Villeneuve, Ayrton Senna, Nigel Mansell és Alain Prost mozdulatainak emléke elhalványul, a haláltusa elkezdődött.

Bárki bármit is mond.
Elég kicsit visszanézni.