Sokat törtem a fejem, vajon fog-e hiányozni. A családi autót leginkább feleségem szokta használni, én a céges autóval közlekedek, nem volt ez másként az Audinkkal sem.

Legtöbbször akkor ültem bele, amikor a család közösen ment valahova, meg persze amikor valami baja volt. És bajból is kijutott rendesen, kár is lenne tagadni. Ebben persze jelentős szerepe volt annak is, hogy hosszú távú terveim voltak Sleeperrel ezért a legkisebb hibánál is rögtön rohantam a szerelőmhöz. Igyekeztünk mindent tisztességesen megcsinálni, ezért is mertem feltenni postba, mikor úgy döntöttünk, hogy megválunk tőle, mertem a nevem adni mellé. Persze nem sikerült mindent kijavítani, ez azt hiszem egy 16 éves autónál annyira talán nem meglepő, de ha maradt volna biztos küzdöttünk volna vele tovább, míg azt nem tudtam volna rá mondani, hogy tökéletes. Akkor pedig valószínű ment volna az egyelőre még nem létező garázsba a bogaram mellé, hogy néha-néha találkozókra kihozzam, vagy párszor elmenjünk vele kicsit kirándulni a családdal. Azt egyébként nagyon szerette. Olyankor nyert igazából értelmet, hogy annak idején Ingolstadtban belegyömöszölték az a nagy motort és ilyenkor ajándékozott meg az igazán gondtalan autózással. Minden idegeskedés nélkül, hűs utastérben, kellemes csendben hallgatni a kiváló hangú hifit és szelni a kilométereket, tudni, hogy egy előzés sosem jelenthet neki gondot, hogy mindig lesz elég tartalék a motorban.

Kérdeztem feleségemet, hisz övé volt az autó, hiába is volt a nevemen, milyen emlékei vannak róla. Rosszat nem mondott. Szerinte igazi női autó volt. Minden finoman, könnyen működött benne, és ugye ott volt a motor és az automata váltó párosa, amit nagyon tudott szeretni, pedig isten bizony remekül elboldogult a kézi váltós autókkal is, de talán a nők tudják ezt jobban, miért is jó, ha nem megy tönkre a cipő sarka a kuplungolástól. Szóval Ő nagyon szerette és persze szereti az új böszmét is, amit alátettem, de szerinte a Sleeper a csirkéhez képest egy igazi finom kis szerkezet volt.

Bevallom, picit nekem is hiányzik, egy év munkája és pénze fekszik benne, de régebben már írtam, hogy jelenlegi helyzetünkben nem sok értelmét láttam, hogy megtartsuk.
Annak igazán örülök, hogy úgy gondolom jó helyre került, aki 4 autó mellé vesz egy ötödiket, úgy, hogy a négyből kettő sem éppen spórolós járgány, nem hiszem, hogy nem fogja gondját viselni. Ráadásul ismét csak női sofőrje lesz, és ahogy az utcánkból kilőtt a Sleeperrel, úgy tűnt, (hasonlóan nejemhez) Ő is rendeltetés szerűen fogja használni.
Nem is tudok Neki mást kívánni.

Kedves Angéla és Kacagány, legyen sok örömötök az autóban, rakjatok bele jó sok kilométert, és kívánom, hogy a szerelőt, olajcseréken kívül ne sokat lássátok. És persze vigyázzatok rá.