Az egész Tibi barátom révén kezdődött. Igaz barátja ő minden motornak, főleg ha régi és érdekes. Volt Pannónia T-5, és Jawa 559 is már a birtokában, de ezektől különféle okok miatt sajnos (már ő is bánja) megvált. Viszont időközben, egyre erősebb késztetést érzett arra, hogy a KGST keretein belül gyártott mini motorok egy-egy példányát, a garázsába állítsa. Na melyek is voltak ezek?

A mai harmincasok azonnal rávágják az elsőt: Romet Pony! Kényelmes keresgélés után először erre sikerült Tibinek először megalkudnia. Be is került a garázsba, a kissé kopottas de eredei állapotú motorocska. Már nem kézi váltós, hanem lábváltós darab (második széria). Mint a nagyok!

A második motor, már ritkább darab volt itt, kishazánkban. A Mini Riga, már egész komoly jármű, főleg első pillantásra. Ez persze csak akkor igaz ha a Pony mellett nézzük. A Riga állapota, már már megkíméltnek nevezhető. Természetesen ezen sincs semmi utólagos mókolás, egy hirtelen kormányfordításból eredő kis tankhorpadás elsőre az egyetlen szépséghibálya.

A kismotorok megvásárlásuk után kissé háttérbe szorultak. Tibi nem akart megválni tőlük, de idő nem nagyon maradt rájuk. A szülői ház fűtött pincéjébe kerültek, ahonnan most hoztuk őket elő, öt év után.

Íme a „fellelési” helyzet

A napfényben hunyorognak, rég láttak ilyet

Miért is szabadultak most ki? Teheti fel a kérdést a kedves olvasó. Nagy kalandra vállalkozunk, Tibivel. Elhatároztuk, hogy egy hosszabb túrát teszünk velük pár napon belül. A járművek ezrét most egy kis felkészítésen esnek át. A kerekek, gumiabroncsok, fékek állapotát ellenőritük először. A Pony hátsó kerekébe új belső került, a többi megfelelőnek bizonyult. A motorok indítása előtt az üzemanyagtartályokat kiöblítetük, ami a Rigán sajnos nem volt elég. Itt komolyabb beavatkozásra volt szükség. Rozsdaoldó, aprókavics kombó többszöri használatával értem el az elfogadhatónak vélt állapotot. A benzincsapokat, és a karburátorokat is kipucoltuk. A keveréket kis utánaolvasás után 1:25 arányúra lőttük be. A próbaindítás sikeres volt, de sajnos mindkét motorocskánál akadt hibajelenség. A Riga túl sok benzint kapott, a Romet meg túl keveset. Átlagban jók vagyunk, gondoltam, de ez kevés vigasz. A Riga karburátorában a tűszelep finomcsiszolása és beállítása orvosolhatja a problémát. A Pony-nál viszont hiába az új úszó, mivel nincs állítási lehetőség, elég tanácstalanná váltunk. Tibor a két főtengely szimeringet is kicserélte, a biztonság kedvéért, de ez nem segített. Sajnos mindkettőnk fiatal korából kimaradtak ezek a járművek.

Kis szünet Béláim, gondolkodjunk. Újra jól megúsztattuk a Pony karburátorát, újra berúgtuk, alapjáraton járt szépen, de amint ráhúztuk a gáz azonnal megtorpant. Hirtelen ötlettől vezérelve lenyomtam az úszót és úgy tartottam, a motor erre vígan felpörgött és minden okénak tűnt. További robbantott ábra nézegetés után, Tibor megfejtette a problémát. Persze banálisan egyszerű volt a megoldás. Az úsztató rugója bizonyult rövidnek, korábban letört belőle egy rövid darab. A rugó megnyújtása után a hibajelenség megszűnt! Levezetésképpen a váltót feltöltöttük friss olajjal mindkét gépben.

Még egy alapos tisztítás, és egy próbaút, aztán jöhet a nagy kaland!