Tramp-tulajdonosok kiskátéja, 1. pont:
Ha ajtócsapódást hallasz, nem a te autódat viszik.
Amikor Pista kapuja előtt megálltam, és a döglött csengőt a gyári, kétszólamú deLuxe kürttel próbáltam helyettesíteni, Hagynék Időt Peti kitekintett a bejárati ajtó üvegén. Csak annyit látott, hogy két barna ülés áll a ház előtt.
Nem szóltam, hogy mivel érkezem, ütött a meglepetés. Átlagos, Trabant-találkozóra nem járó user eleve nem nagyon találkozik Trabant Tramppal, pláne nem ilyennel. Gábor autója ugyanis egy igen megkímélt állapotú, Fiat-motoros darab.
A géptető alatt a jól ismert, több tíz éven át kisebb módosításokkal gyártott 903 ccm-es négyhengeres dobog.
Az autó története összefonódik a Trabant-Wartburg Klubéval - aki olvasta, tudja, hogy a Klub első két autója ilyen volt. Nos, ez nevezetesen a második számú.
De most tényleg, miért?
Az első Trampot 1966-ban mutatta be az NDK dicső autóipara. A városi legenda szerint a Fal őrzését ellátó járőrök számára fejlesztették ki - ez részben igaz, ám az alapgondolat egy univerzálisan használható, könnyű, egyszerű "rohamkocsi" előállítása volt. Az elsődleges felhasználó persze a kelet-német belügyi szervezet volt, ám már a gyártás elején is elérhető volt a "civil" verzió. No persze nem a nagyközönségnek, inkább az erdészetek, termelőszövetkezetek kaphattak belőle, a civili felhasználást csak a nyugati importban célozták meg.
A civil (Tramp) és a "katonai" (Kübel) válozat közötti minimális különbségek kimerültek a Kübel spártaibb felszereltségében, a más hátsó lámpákban és a kétféle színben.
A keletnémet határőrizeti szerveken kívül jelentős számban kapott még belőle az Erdészeti Igazgatóság, utóbbi jórészt Trampokat.
A négyütemű Trabant megjelenésével elkészült két darab prototípus az 1.1 Kübelből is, de nem került sorozatgyártásra. Nem így az 1.1 Tramp, amelyből egy kb. 100 darabos sorozat gurult le a szalagról a gyár bezárása előtt.
A karosszéria
A Tramp bódéja csak részben származik a zwickaui gyárból. Ahogyan már az 5-600 kombik is, ezek is csak az orr-részig, a szélvédő keretéig készültek el. Ezután közúton a nagyjából 15 km-re található Karosseriewerk Meerane üzemébe szállította. Ott komplettírozták a felépítményt, majd szintén közúton visszaszállították.
Ez esetben persze tetőt nem kellett építeni az autóra, csupán a hátsó traktust kellett körbelemezelni. A városi legenda egyébként azt tartja, az autó hátuljára egy NDK-s utánfutó lemezeit varrták fel - talán igaz, talán nem, de azt hiszem, senki sem látott még élőben ilyen utánfutót.
Formája egyébként az első sárvédők végéig, illetve a szélvédő tetejéig maximálisan hozza a kétütemű Trabantok jellegzetes vonalait. Ezután azonban, mintha átaludtunk volna valami nagyon fontosat, és napokkal később ébrednénk, valami egészen másban folytatódik. Ajtó nincs, van helyette buggys oldalfal-süllyesztés a beszálláshoz, no meg persze lánc.
Utóbbi passzív biztonsági elemként annyira fontos, hogy műszaki vizsgán egyszerűen ajtónak tekintik - megvizsgálandó a megléte, könnyed, hibátlan működése, korróziómentessége.
A ki- és beszállás egyébként nyitott tetővel igen könnyedén megy, szinte ülésdöntés sem kell hozzá. A hátul utazókat csak az autó meglepően jó állapota tartja vissza a huszáros bepattanástól.
Meglepő módon az utastér igen tágasnak tűnik - és nem csupán a fejtérben. A hátsó ülés párnája 3-4 centivel magasabban fekszik az átlag Trabanténál, ráadásul nagyjából ugyanennyivel rövidebb is. A 601-ből ismert oldalsó kerékdob-burkoló kárpitok itt hiányoznak, nem veszik el a szokásos 10 centit az oldalunkban sem. Így a térdek nem nyomódnak agresszívan az elöl ülők hátába, és a márkánál szokatlan szélességű teret is kapunk.
A hátsó ülés alatt egyébként korrekt, lakattal zárható "csempészrekesz" található, amely kiválóan alkalmas az emelő, mentőláda, háromszög, láthatósági mellény tárolására. Frappáns ötlet, kár, hogy csak a Trampnál jutott eszükbe. Ettől viszont sajnos az üléspárna teljesen egyedi lett, pótlása csak Trampból lehetséges.
A hátsó ülés dönthető támlája a legfeleslegesebb extra az autóban. Nagy valószínűséggel a kombis örökségnek köszönhető, hogy két egyszerű biztosítóstift oldásával előreborítható - ám a forgáspont felett 15-20 centivel egy fém keresztmerevítő található, ami igen szűkíti a hasznosítható helyet.
A támla mögött azonban jó Trabantos szokás szerint meglepően nagy csomagtartót találunk, meglepően kis nyílással. Pontos literekről nem tudok beszámolni, de (ismerve a 601 limuzin 415 literjét) szerény becslésem szerint olyan 350-380 lehet.
Fedele természetesen kulccsal zárható, belátni sem lehet. Alapesetben kitűnő helyet biztosít a két oldalsó ponyvának, de egy fagyizó előtt laptoptáskát is mernék benne hagyni. Nagy bőröndöt a nyíláson nem tudunk begyömöszölni, de néhány sporttáskát a kempingezéshez simán.
Pakolni elvileg a kalaptartóra is lehet, azonban a menetszél miatt ez nyitott tetővel nem ajánlott. Ilyenkor amúgy is szűk itt a hely, hiszen a ponyva és a merevítője ide csukódik le.
Zárt tetővel más a helyzet, a ponyva helye felszabadul, és szinte kombis magasságokba emelkedik a hasznos tér. Nyilván gáztűzhelynek szűk lesz, de táskát, szatyrot számolatlanul fogad magába.
Ritkaság
A Kübel / Tramp párosból 1966 és 1990 között összesen 11468 darab készült, ennek java Kübel. A határrendészeti verzióból (601A) 8022 darabot, az erdészetek számára tervezettből (601F) 2024 darabot gyártottak. A civil Trampból (601Z) összesen 926 db készült el kétütemű technikával, 496 darab négyütemmel. A két Kübel 1.1 prototípus nincs benne a fenti számban.
Ahogyan Gábor autója sem. Ez ugyanis alkatrészként érkezett az országba, mint "cserekarosszéria". A bódé 1989-es, az alapjául szolgáló, 1974-es Trabant 601S 1993-ban öltötte fel lenge ruháját, ekkor került bele a Fiat-motor is.
Forgalmi engedélye szerint a mai napig Trabant 601 Special, 1974-ből, csak a motorszám (100GL) és az alvázszám (amely E-vel kezdődik - Ersatzteile, azaz cserealkatrész) változott meg.
Magyarországon tudtommal kevesebb, mint 20 Tramp van forgalomban, Kübel pedig egy sem. 1.1 Tramp nem került az országba. Utólag átépített Fiat motoros talán csak kettő akad, ebből mindkettő Gábor tulajdonában.
2007-ben a Budapest-Bamakón elindult a Motorváros Team egy Trabant Tramppal. Egész jól szerepeltek, amig a céltól néhány száz kilométerre egy komolyabb szikla ki nem végezte a váltóházat. Így kötélen értek be a célba, és természetesen szó sem lehetett az autó hazajuttatásáról. Azóta eggyel rövidebb a hazai Trampok sora.
Ennek az autónak igazi erénye az állapota. Átalakítása óta kb. 4200 kilométer van benne. A motor ráadásul bontásból került bele, elég kásás állapotban, ezért 3000 kilométer körül kapott egy nagygenerált. Ahogy a képeken is látható, összességében igen jó egészségnek örvend. Az első ködlámpák hiánya, illetve a jobb oldali ponyvafeszítő szíj elgyengülésén kívül gyakorlatilag szalonállapotúnak mondható. Az előző tulajdonos által felragasztott matricákat csak némi esztétikai hibát jelentenek.
A típustisztaság útjában csak apróságok állnak: az első ködlámpák elvesztek a történelem ködében, a sárvédőn látható tükrök az 1.1-esről származnak, az eredeti lyukazáson keresztül felfogatva, hogy visszavonhatatlan kárt ne szenvedjen a duroplaszt. Az első indexek búrái hazai, szürkített verziók (Foton Kisszövetkezet!). Az eredeti tükrök hollétét homály fedi, valószínűleg az Autótechnika raktárában kélt lábuk.
Mint ahogyan az eredetileg minden Trampban és Kübelben széria Sirokko Typ221 benzinkályhának is. Nagy valószínűséggel külön csomagban szállíthatták őket a karosszériák mellé, és valaki bizony fantáziát látott ezek értékesítésében. Műszakilag azonban nem volt túl tájékozott, a kályhák különálló üzemanyagtartályát ugyanis nem szerelte ki az autókból. Így a világ sokáig két szembenálló részre oszlott: akiknek van Trampjuk tankkal, kályha nélkül, és akiknek van kályhájuk, tank és Tramp nélkül.
Mára persze kiegyenlítődött kissé a téridő-egyenetlenség, így, vagy úgy, de ebbe a Trampba is nagy valószínűséggel bekerül a garázsomban a benzinkályhás polcon őrzött két Trabant-kályha egyike. A tank az autóban van, az üzemanyagtartály alatt megtalálható a beömlőnyílás is, ahonnan a hömpölyt várnánk. Nagy meglepetésre a műszerfalon még a kályha kapcsolóját is megtalálhatjuk, jelenleg épp a hűtőventillátort lehet vele a hőmérséklettől függetlenül kapcsolgatni.
Megszállottak
Már rég nem igaz, hogy az internet 98%-a pornó. Saját becslésem szerint a felnőtt szórakoztatás már épp csak alulról verdesheti a 95%-ot. A visszaesés kifejezetten azoknak a megszállott, békés őrülteknek köszönhető, akik a létező legspecifikusabb információkkal töltik meg a szerverek minden szabad háttértár-zugát.
Ilyen őrültek gyülekezete például a Team Sirokko 211, akik kifejezetten a Tramp benzinkályhájának szenteltek egy lapot.
Riszpekt, riszpekt, még méretezett rajzok is vannak, köszönjük. :)
Élmény
Egy autót persze vezetni kell. Ezt meg pláne. A friss, ropogós, alig bejáratott motor kellemes olaszos morgással reagál a nógatásra, bár a vákumos elosztó híján a terhelést csak 2000-es fordulat felett tudja lereagálni - ott viszont kitörő örömmel lódul neki.
Hála a megmaradt, könnyen, gyorsan kapcsolható Trabant-váltónak, az áttételek igen rövidek. Ehhez egy igen alacsony önsúly párosul, így a fürge motort megindítva kellemes kiugrós előzésekhez segíti a vigyorgó sofőrt. Jellegzetesség, hogy a váltókarral szinte a kormány elengedése nélkül tudunk kapcsolgatni, igaz, csak negyedikig.
A végsebesség valahol 130 felett lehet - de ember legyen a talpán, aki ezt kipróbálja. Nyitott tetőnél a menetszél (ami egyébként hátulról érkezik!) szedi szét a sofőr fejét, zárt ponyvánál pedig, legyen az bármilyen feszes is, százas tempónál már úgy érezhetjük magunkat, mintha Hitchcock madarai támadtak volna ránk.
A futómű, amellett, hogy hibátlan állapotú, konstrukciójából adódóan is partner a játszadozásban. A hátsó független lengőkarok és a kis önsúly miatt az autó sem elpattogni, sem az ívről letérni nem hajlandó. A két keresztirányú laprugóköteg, bármennyire ódivatú is, egyfajta gyenge kereszt-stabilizátorként működik, így a bódé dőlése is minimális marad. Az élvezeti szintet csak emeli, hogy az eredetileg negyedikben működő szabadonfutóval valamit csináltak, hogy az utolsó fokozatban is legyen motorfék - valószínűleg nem szimplán lehegesztették, ugyanis ide kapcsolva húzatáskor kellemes "egyenes-fogazású" versenyautóhangot ad a gép.
Persze épelméjű ember óvatosan száguldozik egy olyan autóval, aminek nincs oldala. A többsávos utakon kinyúlva simán megtapogathatóak lennének a balról-jobbról elsuhanó autók, de egy rövidebb tollseprűvel a szalagkorlátot is végigtakaríthatjuk - hiszen lábszárközéptől felfelé csak a lánc "véd". A "Szinte Az Aszfalton Ülök" kifejezés egészen új értelmet nyer ilyenkor.
Persze az egész nem erről szól. Kényelmes krúzolás, visszamosolygás a bámészkodókra, tető nélkül, 40-50 között. Garantált élvezet - és nem csak a sofőrnek...
Szociautók még:
Beszóltak