Címkék

Címkefelhő

Beszóltak

Autófilek még

Semmi arcoSkodás

2009.09.05. 09:00 | Lowtyo | 15 komment

Címkék: skoda találkozó orfű

Azt, hogy hogyan lett Attila barátomból Skodás, fogalmam sincs. Régi Trabantos-Wartburgos családból származik, két ütem tökéletesen elég volt szüleinek, sosem vágytak többre. Attis első autója is egy napsárga Trabant volt, együtt vettük, jól át is vágtak vele minket. Aztán egyszer szólt neki az egyik kollégája, hogy eladó a nagyapja Skodája, nézze meg. Attis még fel is hívott, mert sosem volt szerencséje cseh faroshoz, mondjak már valamit róla. Én szerettem a Skodákat, mert a motorelrendezés kísértetiesen hasonlított a bogáréra, ami nekem a szívszerelmem, meg mindig mondtam, hogy egy garázsos elsőtulajos autó rossz vétel nem lehet. Attis elment, megvette és szép lassan elindult a lejtőn. Nemsokára megjelent egy skodaklub matrica a hátsó szélvédőn, elkezdtek gyülekezni a Skoda alkatrészek a lakásba, Skodás póló, Skodás kulcstartó Skodás nyakpánt, franc tudja, tán még az óvszerén is Skoda jel volt. Aztán az öccse is vett egy 120-ast, majd Attis beújított egy Feliciát, az Ő régi farosát pedig megörökölte az édesapja. Attiséknál jelenleg csak Skoda van a családban.

Attis, mint egy igazi márkafanatikus becsületesen látogatja a találkozókat is. Tavaly Győrben voltak nemzetközi találkozón, már akkor jelezte, idén Orfűn rendezik meg az év legnagyobb Skodás összeröffenését, ha van kedvem, nézzek ki.
Volt kedvem, pláne úgy, hogy a négynapos nemzeti ünnepre volt időzítve a találkozó. A péntek délutánt szemeltem ki, délelőtt picit dolgoztunk feleségemmel a házunkon, aztán ebéd után elzavartam a lányokat strandolni én pedig felpattantam a drótszamaramra és lepöfögtem a tőlünk cirka 15 kilométerre lévő tóhoz. Az első meglepetés mindjárt a rendezvénynek helyt adó kemping bejáratánál ért. Már jó előre elterveztem, milyen furmányos módon fogom kijátszani, hogy belépőt se kelljen fizetnem, de azért ne is kelljen otthagynom a bejáratnál a motoromat, aztán erre semmi szükség nem volt. Elkezdtem a mondókámat, hogy kicsit körülnéznék, hogy aztán..., de tovább nem kellett mondanom, mosolyogva biccentettek, hogy csak tessék, menjek nyugodtan. Nyoma sincs a lehúzós, „jó üzlet egy ilyen találkozó” szemléletnek. Furcsa.

Bementem, letámasztottam a kétkerekűmet és bevártam Attisékat, akik épp valami geo-rally féle mutatványon vettek részt. Közben kicsit körülnéztem. Zene, vidámság, fiúk, lányok jó sok faros és orros cseh remek, olajfolt a flaszteren, nagyon nem tévedhettem el. Aztán megjöttek Attiláék, Gabi elment csapatversenyt szervezni, Attis pedig mellém szegődött idegenvezetőnek. Omm-Pista barátomék is aznap voltak, telefonban már mondta, hogy súlyos elmebetegeket fogok látni, úgy is volt. Először néhány hatalmas vasalódeszkát farukon hordó százhuszason akadt meg a szemem, ilyenek is kellenek a találkozókra, ettől teljes a kép, meg aztán mi is barkácsoltunk annak idején mindenféle hipercoolnak tartott feliratot az autóinkra, kormoltunk hátsólámpát és ölni tudtam volna egy „hurkatöltő” kipufogóért. Ez van. Aztán jött a súlyosabb, már-már ideggyógyászért kiáltó eset is, az irtózatos General Lee 105-ös.

Ennél betegebb tuning Skodát életemben nem láttam. A hátsó kerék peremében például még Negró pulink is álomra tudta volna hajtani a fejét és mai napig nem tudok rájönni, mit kell ahhoz szedni, hogy valaki erőteljes vágyat érezzen egy Granada motor Skoda farba történő betuszkolásához. A betuszkolás persze elég pejoratívan hangozhat, valójában kifejezetten igényes munkáról van szó. És ismét csak a meglepetés, a tulaj nem hessegette el az ismeretlen bámészkodókat, szívesen megmutatott mindent rajta, elmesélte a történetét, szólt, hogy nyitogassuk, fotózgassuk nyugodtan, nem pózolt, nem volt flegma, nem éreztette, hogy húzzunk már a francba és csak messziről nézegessük a kincsét. Nem vagyok ehhez szokva. Jó pár találkozón, kiállításon jártam, a finomabb autók mellett akkora arcú „apámnaksokapénze-suttyók” szoktak állni, hogy nincs az a nagylátószögű objektív amivel lencsevégre lehetne kapni őket. Tényleg töviről-hegyire végigjártuk az egész kempinget, ilyen emberrel nem találkoztam. Még a cseh és szlovák különítménynél is isten bizony attól tartottam, hogy valamelyik sört szopogató félmeztelen tót a nyakunkba borul az örömtől, hogy megcsodáljuk a járgányát.
Csodálni való pedig akadt bőven. Volt például egy meseszép, bordó 1000 MB DeLuxe.

Imádom az öreg autókat, de az 1000 MB valahogy sosem volt a kedvencem. Nem tudom miért, pedig ezt a bordó darabot elnézve már-már orgazmus közeli állapotba kerülhetnek a szépen kidolgozott részletmegoldások hívei. A hátsó panoráma szélvédő, tekerővel nyitható pillangó-ablakok (hátul is!), Skoda embléma mögé bújtatott tankolónyílás, helyzetjelzők a c-oszlopon, sok-sok króm és polírozott alumínium. Tényleg nem a kedvenc típusom, de nem kellett volna sokáig győzködni, hogy a nevemre vegyem.

Aztán a Rapidok. Isten bizony, életemben összesen nem láttam ennyi kupé Skodát, mint itt. Nem tudom pontosan hány darab lehet belőlük Magyarországon, talán megyénként két-három ha van, nem csoda, hogy ritka látvány az utakon. Itt meg lépni nem lehetett tőlük. Egy 110R-ért bárki veséjét odaadnám, amióta pedig láttam Orfűn a gyári versenyfényezésű Rapidot, most már azért is adnék legalább egy bordát valaki testéből.

Tetszett. Jó sokáig álldogáltunk mellette, nézegettük, csorgattuk a nyálunkat, fene sem gondolta akkor, ott, hogy este már egy ilyen belében kalandozom a Mecseken.
Aztán voltak még olyan érdekességek, mint például a Rapidból készített kabrió, az MTX Roadster, ezekről Pista a Belsőségen közölt egy remek anyagot, ott találhattok róluk néhány érdekességet.

Amit kicsit hiányoltam azok a 100-as Skodák voltak. A százas nagyon kedves autó nekem, talán mert egy ilyen volt apám második autója. Akkor még a családunkban csak a két nagybátyámnak volt autója, egyiknek egy kispolskija, másiknak egy Trabantja. Érthető, hogy mennyire büszke voltam a mi autónkra, mikor apám beállított a sötétlila színű, narancs műszőr-üléshuzatú százassal. Az már egy igazán komoly autó volt, jó sok ajtóval. Meg talán azért szeretem, mert szép, letisztult, egyszerű formája van, kicsit olyan, mintha valaki elkezdte volna „lepucolni” az autót és félúton abbahagyta volna. Minden CLEAN-es álma.

Régóta keresgélek valami épkézláb darabot a neten, de csak nagyon ritkán bukkan fel olyan példány, amiért érdemes lenne pénzt adni, az viszont olyan horror áron, hogy szinte már érthetetlen. Szerintem Rapidot vagy 1000 MB-t előbb találnék és olcsóbban, mint egy jó állapotú százast.

Itt is kevés volt, egy kezemen biztos meg tudnám számolni hány darab.
A két „hordólámpás” 120 GLS volt még amiktől szaporább lett a pulzusom. Meseszépek voltak, főleg a krómmaszkos mozgatta meg a fantáziám.

Sosem láttam még ilyen autót élőben. Meseszép, kár, hogy anno hozzánk nem került ilyen autó, de hát szociban ez nyugatra szánt járgány volt, talán még Csehszlovákiában kapott pár jópártember belőlük.

Tehát voltak szép autók, a hangulatról meg gondoskodtak a szervezők. Aznapra geo-rally, csapatversenyek, éjszakai kalandtúra és karaoke-party volt terítéken. A kalandtúrába még sikerült is belecsöppennem.

Történt ugyanis, hogy Attila, miközben nézegettük az autókat, lelkesen elkezdett lökögetni, hogy nézzem már meg kicsit jobban azt a Rapidot. Néztem én, de nem igazán értettem, mitől olyan izgatott. Aztán mondta, hogy a rendszámkeret tetszett meg neki nagyon. Hoppá!

Persze, hogy meglepődtem, amint megláttam, aztán pár pillanat múlva le is esett a tantusz. Ez crix autója lesz. Jó srác, volt velünk gyermekotthont festeni Sukorón. Nem sokáig kellett keresnünk, bár igaz, hogy majdnem elmentünk egymás mellett. Én időközben bajszos lettem, ő megvált brutális szakállától és csak egy pirinyó, az előzőhöz képest már-már diszkrétnek mondható arcszőrzete maradt. Beszélgettünk kicsit, megvizsgáltuk a járgányát, aztán hagytuk útjára menni, épp valamelyik csapatvetélkedő helyszínére tartottak.

Aztán este, mikor már épp körbecsókoltam Attisékat búcsúzóul, ismét összefutottunk és felajánlott három helyet a kupéba az esti kalandtúrához. Nem nagyon akartam menni, mert fáradt voltam és vártak is otthon, de csak sikerült rábeszélnie. Behajtogattuk magunkat az autóba és nekiindultunk a túrának.

Kaptunk egy elég trükkös itinert, amin az érintett állomásokat toll híján egy zsebkéssel jelöltük meg, a feladatokat pedig, amik évszámok összegyűjtése volt jobb híján lefényképeztük, mert leírni ugye nem tudtuk, megjegyezni meg... féltünk, hogy elfelejtjük, na.

Mókás dolog az éjszaka közepén a Mecseken barangolni, crix nem ismerte a környéket, nekem volt helyismeretem, de én próbáltam rájönni az itiner használatára, Attisék pedig félig-meddig szervezők voltak, csöndben hallgattak. Hallgattak akkor is, amikor az éjszaka közepén a vidámparkhoz tartva az erdei úton megállított minket három rendőr. Még meg is jegyeztem, hogy legalább stílusos, hogy egy Skoda találkozó résztvevőit Oktáviával igazoltatják, gőzünk nem volt, hogy szivatás az egész. Elkérték az iratokat, majd kérdezősködni kezdtek, hogy van-e engedély az autó átalakítására. Néztünk furcsán, de Ők erősködtek, hogy márpedig ebből nagy balhé lesz, mert csak úgy nem lehet átalakítani egy négyajtóst kupéra. Még akkor sem esett le, hogy ez a program része, mikor gittnyomokat kerestek a hátsó ajtók állítólagos helyén, elhittem, hogy van olyan rendőr, aki még nem látott Rapidot, attól tartottam inkább, hogy se telefon, se iratok nincsenek nálam, szar lesz pár buta fakabát miatt az őrsön éjszakáznom. Miután előpakoltuk a kötelező felszereléseket is és már épp kezdtem volna alkudozni velük, felfedték magukat. Bevallom férfiasan, rendesen benyeltük. Rég szívattak már meg ennyire.

Egy laza ijesztgetés még az erdőben, aztán indultunk vissza. Valószínű mi futottuk a legrosszabb részidőt, de ez szerintem egyikünket sem zavarta. Amire visszaértünk, már javában ment a karaoke, a Szállj el kismadár közönség kedvenc Republik nóta dallamaira én is motorra ültem és búcsút intettem a Skodásoknak.

Furcsa találkozó volt, az volt benne a furcsa, hogy egy teljesen kívülálló, Skodátlan „bámészkodót” is milyen kedvesen fogadtak.
Le a kalappal!

Még képek itt.




A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr11357938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fricy · http://epitos.blog.hu 2009.09.05. 13:09:28

Skodával a világ minden részére!

Halálos_fogkefe 2009.09.05. 14:18:50

nem tudom, valahogy nem nagyon lehet hallani ezekről a találkozókról se jót se rosszat. nem voltam még, de gondolkodtam már hogy kinézek egy egy (ladás) összejövetelre, csak valahogy félek hogy nekem nem jönne be se az a gizda hangulat, se a hülyegyerekes.

mindenesetre örülök hogy ilyen jó a hangulat, ezek után biztos bátrabban vágok neki egy ilyen összeröffenésnek.

martong 2009.09.05. 14:48:44

Lowtyo egy westernfilmből szabadult bankrabló :)
Egy batrátom jár rendszeresen évek óra Skoda találkozóra, ő is pozitív élményekről számol be mindig, én a Propellerrel nem lennék túl autentikus ott. Nekem marad Soltvadkert, ami szintén jó buli.

csiky944 2009.09.05. 19:05:41

@Halálos_fogkefe: nos,zsigulis találkozón akad sok hülyegyerek...

Halálos_fogkefe 2009.09.05. 19:08:58

@csiky944: hát igen. csak skodám sajna sose volt, és nem is lesz a közeljövőbe. persze tudom nem az a belépő, de valahogy mégse az érdeklődési köröm.

Lowtyo 2009.09.05. 19:29:58

@Halálos_fogkefe: most hallottál jót :)
skodások meg tényleg betegek
a videón lévő skodáról, amit az urak épp oldalára borítanak pl. nem is írtam
mókaautó
kormány fordítva működik (jobbra tekered, balra fordul), a vezető oldalán csak egy pedál van, a gáz, anyós oldalon van a kuplung meg a fék, de az érdekesség kedvéért fordítva
sza két ember tudja vezetni, ha tudja

zalkapone 2009.09.05. 19:49:31

Ezért kell márkafüggetlen találkozóra járni! Lásd Autófília / Belsőség találkozó! :-)

zalkapone 2009.09.05. 23:32:37

Mikor olvastam Pista beszámolóját, már akkor is b@szott az ideg, hogy nem mentem, de most meg végképp kész vagyok! Főleg mivel ez a szimpatikus, szőrös fiatalember (magunk közt Crix) még hívott is! Hejj, nehéz a bányászok élete... :-(

Krisi 2009.09.06. 12:23:46

a videón a legjobb 2:55-nél a klasszikus csehszlovák sátor a piros Skoda mellett :)

zalkapone 2009.09.07. 17:14:11

@crix:

Tudom, tudom... :-(
Legközelebb biztos megyek! (Még márka-autentikus gépjárművet is szerzek!) ;-)

crix 2009.09.07. 22:18:12

azt már nem is mondom mekkora hepaj volt szombaton kakucson :P