Sanyi és -prokee- után én lettem a harmadik szerencsés kiválasztott, aki elétek tárhatja vágyainak tárgyait. Fogadjátok hát szeretettel az én álomautóimat!
Mint azt már olvashattátok, nagy rajongója vagyok a svéd autóknak, illetve családi behatásra a Lada Samaráknak is. Természetesen nem csak ez a két kedvenc típusom van, hiszen az autózás történelme során rengeteg kiváló járgány készült, de azért akadtak csúfos bukások is. Ezekből szemezgettem listám összeállításakor.
Mi mással is kezdődhetne a sor, mint a svéd autók egyik koronázatlan királyával, a Saab 9000 Aeroval. Miért kéne?
Nagy, kényelmes és (szerintem mindenképpen) szép is. Szigorúan kézi váltóval és a négyüléses beltérrel (BMW 5 GT? Feleslegesen nagy.), lehetőleg a képen látható eukaliptusz-zöld színben.
Kell (legalább) egy versenyautó is. Mindenképpen valami "B" csoportos fenevad, amit kevesen ismernek. Így második választottam a Lada Samara EVA Turbo. E.V.A., mint Experimental Vilnius Avtotechnik. Születési helye ugyanaz a vilniusi műhely, ahol anno a VFTS-ek is készültek. 1860 cm3, 300 LE, középmotor, hátsókerék-hajtás.
Sajnos sosem versenyzett. Mivel Henri Toivonen halálának évében, 1986-ban került bemutatásra, csak prototípusként maradt meg. Kíváncsi lennék rá, mire képes.
Ezek után evezzünk békésebb vízekre, már amennyire ez autóval lehetséges. Minden esetre távolodjunk el a versenysporttól, de ne túl messzire, lesz még "B" csoportos autó. Most egy olyan autó következik listámon, mely előre mutató technikai megoldásokkal rendelkezett, mégis bukás lett (A teljes történetet az Autótörténelem blogon olvashatjátok.). Ez a jármű nem más, mint az 1948-ban készült Tucker Torpedo.
Hogy miért kéne? A forma! A három fényszóró elől, a levegő kilépője hátul illetve az, hogy az egész úgy néz ki, mint ha egy bogárhátú Fordot ráejtettek volna egy tepsi szedánra, majd addig csiszoltak, csavaroztak, szegecseltek és hegesztettek volna, míg végleg egyben nem maradtak volna az alkatrészek (plusz a harmadik lámpa az orr csúcsán). Ja, és suicide ajtók!
Maradjunk még mindig az USÁ-ban, de tekerjük előre az idő kerekét 9-10 évvel. Egy név: Christine. Bár a regényben elvileg egy négyajtós verzió szerepel az 1957-58-as Plymouth Fury/Belvedere-ből, nekem a filmbéli kétajtós kupé kell.
Kisautóként megvan már, de az nem az igazi. Ennek is elsősorban a formája fogott meg. A céltalanul nagy fecskefarkak, a lökhárító ívei, a fényszórók fölé nyúló első sárvédők, a kis kerek tükrök. Csupa olyan formai elem, ami engem lenyűgöz. Nem mellesleg egy Mopar motorral már egészen odab*szós lenne.
Ha már a filmes autók vonalán futunk, jöjjön a következő választásom, a Manta Mirage, szigorúan a zárt verzióban, ugyanis kell egy sirályszárnyas autó, de a Mercedes-Benz 300 SL számomra már unalmas. 1974, Gone in 60 seconds.
A klasszikus Chevy Small Blockkal elég is lenne, holott szerelték a 7.5 literes Big Blockkal is.
Aztán kell egy, a koromhoz illő "boyracer verda" is. Lépjük át a Csendes-óceánt, hisz japánban vannak a legjobb gépek ilyen célra. Mondjuk egy Honda CRX Del Sol 1.6 VTi.
Kicsi, targatetős, 160 lóerős, igazi csajozós gép. Balaton part, vagy Kalifornia? Szinte mindenhol beválik.
Ha már túl melegünk van a tengerparton, térjünk vissza Skandináviába, ott is Svédországba. Álmom még egy alig létező kupé.
Egy 780-as Volvo, lehetőleg a legnagyobb benzinessel, automata váltóval. Messzire utazni egy szőke svéd csajjal a jobb-egyben, nem vadászni a kanyarokat. A Bertone tervezte, tehát majdnem talján.
Mi kell még?
Valami, ami eredendően olasz, nem csak a formaterve. Legyen ez is versenyautó-prototípus, a "B" csoport szabályai szerint építve. Legyen turbós ez is, és nézzen ki brutálisan, főleg vörösben. Gondolom kitaláltátok, Ferrari. Na de melyik? Nem az F40, nem bizony. Bár kétségtelen, az is nagyon tetszik, itt most másról van szó. A 288 GTO Evoluzione-ról.
A formát a funkcionalitás határozta meg, szerintem brutálisra sikerült. Kétféle 2.9 literes (2855 cm3) motorral szerelték, az erősebbik 650 lóerőre volt képes, tehát a teljesítmény az akkori F1-es versenyautók közelében volt.
Kell még egy rendes muscle car is. Bár a Mopar motorral szerelt Fury közel állna az izomautósághoz, nekem kell egy gyárilag izomautónak készült járgány is. 20 évvel fiatalabb, mint a Fury. Az 1977-78-as Pontiac Firebird TransAm 6.6 T/A.
Ez is szigorúan targatetővel (egész pontosan az ún. középmerevítéses "T-Top"-pal) kell, a'la Smokey és a Bandita első rész. Ami még nagyon bejön rajta, az a lekonyuló kipufogóvég.
A végére pedig egy nyerges, amivel képes lennék flotta egyes tagjait szállítani vagy telepakolhatom a rakteret alkatrészek tömkelegével.
Utolsó választottam a Kenworth W900-as.
A Smokey és a Bandita-féle festéssel kell ez is, természetesen, mint a fentebbi képen lévő modellen.
Beszóltak