Címkék

Címkefelhő

Beszóltak

Autófilek még

Hogyan nem lett

2010.02.12. 09:00 | apamacko | 17 komment

Címkék: opel autóvásárlás

1975-ben születtem, Székesfehérváron. Családommal Seregélyesen éltünk, ami a 62-es út mentén az első falu onnan. Nagybátyám (apám bátyja) a házunk előtt ment el mindig mikor hazaindult Fehérvárról a szüleihez Nagylókra. Ha szünidő volt vagy hétvége persze ment egyből a szülőnyúzás, hogy had menjek vele. Nagybátyám laza agglegény volt, imádtuk a húgommal együtt. Tőle (és persze apámtól) tanultunk meg kártyázni, sakkozni. Nagyon szerettem a nagyszüleimet is persze, de nagybátyámmal utazni egy külön (álom) világ volt. Olyan autóban utazni mely nem a KGST berkein belül készült és már akkor közelítette a 30 évet, egy csoda volt. A gép persze nem egy Porsche vagy Ferrari volt. De kétajtós, kétszínű, gengszterváltós, és hosszabb mint egy ezeröcsi.

Nyissuk tovább a pillangóablakot...

A gép egy teljes nevén: Opel Olimpia Record P1 1500 modell volt, 1959-es évjárattal.

Az ajtaján nem csak leengedhető oldalablak volt, hanem egy billenthető is akár a Ladában. De itt fejen áll a közel háromszög ablak, és egy szép krómos tekerőgombbal lehetett forgatni a tengelye körül akár túl a 90 fokon, kopoltyú irányba. Ez csak egyszer lett kellemetlen mikor mindkettőnk arcára ráfújattam az ölemben tartott, nagyi féle sütiről, összes porcukrot. Mikor a gépsárkányt egy új Lada 1200S váltotta, nagyon hiányzott. 11 éves voltam és tudtam nekem egy olyan egyszer úgyis lesz!

1989-ben Autószerelő szakközépbe kerültem, ahol minden szünetben az autóhirdetési bazárokat olvastuk. Persze az 50.000 Ft alatt című kategóriát. Szorgalmasan vettem a veterán újságokat is, ahol egyszer csak feltűnt egy csábító hirdetés. A pár éve gyűjtögettet pénzemből, és némi remélt szülői segítségből 16 évesen enyém lehet álmaim autója? Telefon a hirdetőnek, melyből kiderül Pestre kell csak menni, az autó kilakatolva, de festés előtt, hiánytalan, még a gyári csöves rádió is megvan hozzá.

Ezek után természetesen, ropogósra rágtam édes szüleim fülében a porcot. Csodák csodájára némi lelkesedés támadt apámban is, és még anyám túlzott óvatossága is enyhült egy időre, így aztán azon kaptam magam, hogy egy W123 anyósüléséből szemlélem az M7 forgalmát. Apám szerzett egy tréler utánfutót a hozzá tartozó Mercedesszel együtt, és egy szombati napon, úton voltam álmaim kocsija felé. Az Opelt megnézegettük apámmal (aki egyébként autószerelő), s mivel bíztató volt az állapota meg is alkudtunk rá. Az egyezség után az Opel szépen felkerült a trélerre, én pedig már az ablakon kikönyökölve száguldottam képzeletben tova. Mikor a papírmunkához kezdtünk, akkor jött a feketeleves. A kocsinak ugyan megvolt a szép szürke forgalmija (akkoriban még közlekedtek ilyennel is), de a tulajdonosváltások bejegyzése már pár alkalommal ezelőtt megakadt. Ezen indokkal az akkori tulaj nem akart semmiféle adásvételit írni a gépről. Anyám aki ilyenkor sajnos nagyon óvatos és erényes fajta, azonnal vétót kiáltott, és apám, aki nem készült vele szembe szállni, engedett.

Ott omlott össze bennem minden. Persze kiírtuk a forgalmiból az alváz és motorszámot, mondván szüleim, hogy majd utánanézünk. Persze ezt már akkor se hittem igazán. Az autó lekerült a trélerről, visszatoltuk az udvarba. Úgy néztem kifelé az ablakon mint a mesebeli disznó a Kispál számban akit a végtelenbe visznek túrni. Nem igazán kommunikáltam a szüleimmel utána, egy darabig. Anyám vagy tán apám, állítólag utána érdeklődött, a számoknak, s azt mondták neki, hogy ezek valami kistraktor számai lehetnek. Sosem hittem el. Valószínűleg, az akkori nem 17 karakterből álló alvázszám volt furcsa, annak akit megkérdeztek, vagy nem is kérdeztek meg senki, ez így közel húsz év távlatából már érdektelen. A lényeg, úgy éreztem magam akkor mint egy kisgyerek, akitől karácsony másnap visszaveszik az ajándékot, még mielőtt játszhatott volna vele...

Aztán egyszer lett ilyenem, de arról máskor mesélek.




A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr551724551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

biker_kolee 2010.02.12. 09:36:54

Szomorú történet.. :( Át tudom érezni, milyen az, amikor az ember belelovalja magát, aztán kopp..

De ha lett helyette másik, akkor talán nem is kár érte. Talán. :)

Dáwid 2010.02.12. 10:01:08

Én egy piros Record Caravant vettem majdnem-meg. Aztán Aztán jött a szülői balhé-rész, meg apám megkérdezte hogy konkréten hogy is képzelem el a lakótelepi parkolóban az az autót, és végülis rájöttem hogy igazuk van. Úgyhogy most Astra Caravan van :-D

Dáwid 2010.02.12. 10:02:59

Hmm... írásban dadogok? XD

martong 2010.02.12. 10:06:26

Álmom egy gyári állapotú 16v Calibra (aha persze) volt (jóvanna én csak 85-ös vagyok). 2002-ben megnéztem vagy 20-at. Az eredményt hadd ne mondjam el. Mindenhova vittem magammal szerelőt vagy kereskedőt (koczka vagyok). A legbiztatóbb gépnél autókereskedő barátom (Pufi vagy Fürtöske :) ) is csak hümmögött - motor tökéletesen járt, minden pöpec, egy hiba- tetőablak bodvenje szakadt csak. Aztán mikor már a pénznél jártunk (950 ami azért nem kevés), Pufi kiszúrta a bibit. Megszokásból alánézett a szőnyegnek a B oszlopnál. Barátttom ez biza két autó volt valamikor... Nabazmeg, olyan hegesztési varrat, hogy ihaj, Azóta nem nézem a Calikat.
Maradtam egy dögunalmas Civicnél. tehát '89-2002-és nem változott semmi. Fasza.

Ja a szófosás lényege: értelek.

Sajti - Audiklub 2010.02.12. 11:43:07

17 éves voltam
megszerettem
kiizzadtam
megvettem
rájöttem
sírtam
javítottam
szépítgettem
eladtam
Tanulópénznek drága volt, ideg örlőnek túl rossz, első autónak túl ramaty, napi használatra túl rohadt.
Egy aránypárra megtanított: ár : érték : javítási költésg

Zsomatograf 2010.02.12. 12:49:17

Bááázis, ilyenünk nekünk is volt. Igaz, én sosem láttam, talán idősebbik bátyámat hurcolgatták vele, mikor pólyás lehetett. Dél-Békésben sem volt túl sok ilyen, szerintem nagyjából kettő. Az egyik apukáméké volt, a másik meg a nagybátyjáé. Utóbbi nagy király lehetett, ugyanis Piros volt. Imádnék pirosban egy ilyet. :-)

apamacko 2010.02.12. 13:25:21

@Zsomatograf: Pirosban sem rossz! Nagybátyámé sötétzöld volt fehér tetővel. Fater volt a szervíz. Lett, igen egyszer nekem is, nem kis kaland volt.

Majd írok még folytatást!

Suttora 2010.02.12. 13:35:06

Nem lehetett kellemes...

arthur877 2010.02.12. 14:39:44

Vazzzzzeeeeeee...!
Ha elkezdtél valamit, fejezd is be!!!
Ha mégis lett ilyened, írd le a folytatást, nem azért klikkeltem a kép alapján villámgyorsan a posztra, hogy most meg szomorúan hiányérzettel bezárjam az ablakot...

yeti 2010.02.12. 17:41:23

Folytatást!Gyorsan!

zalkapone 2010.02.12. 17:48:54

Szépótó! Ez a kétszínű fényezés, ami a képen van, nagyon illik hozzá! És ezek a szélvédők! Finom! Nem tudom, ki hogy van vele, de egy ilyen autóért megérte volna korábban születni!

pickapu 2010.02.12. 18:32:17

Ilyenkor egy kicsit meghaltam volna.

Kifordított kacagány 2010.02.13. 00:51:30

@arthur877: jaja, gonosz húzás az ilyen, nem szeressük

@zalkapone: igazából jó régen születni és kurva sokáig élni:)

@pickapu: bizony-bizony

BZd · http://www.flickr.com/photos/bzd/ 2010.02.13. 11:18:57

www.flickr.com/photos/bzd/4073177990/

Ez egy '55-ös, Svájcból... Csak erős idegzetűeknek...

crix 2010.02.13. 23:49:48

Egyszer én is árnyékra ugrottam egy 9000 CS-sel.
Se műszaki, se ZK, se bőr. Szélvédő kettérepedve. Nem is indult. Kb +300-400 körül ugrott volna forgalomba. Nagy volt, szép. De ennyi nem volt rá. Olyan csalódott voltam mint a kenyér.

Csalódottságomben megvettem a Zsemlét, aki tök véletlenül tűnt fel. Igaz álmaim egyik autója volt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Rapidfórum az indexen a legbetegebb banda. Iszonyat jó arcok. Meg Zalkapone is kellett hozzá. Neki is sokkal tartozom. Azóta többször állt hosszabb-rövidebb ideig, hála az előző tulaj... Meg, hogy "kompatibilisek" az alkatrészek.

Apamackó! Átérzem a helyzet. Folytatás?

OrbanseggenLorincz 2010.02.14. 10:49:34

ari sztori :) amúgy fehérváron még öregapáméknak volt opel rekordjuk a 60-70-es években. piros, állítolag azon kívül még 1-2 nyugati verda volt a városban. a petőfi sulinál egyszer öreganyám leugrasztotta vele a rendőrt a hokedliről ahonnan mutogatott az autosoknak, nagymuter épphogy nem érintőre vette a figurát :)) egyik kedvenc sztorim volt kiskoromból :) a régi fényképeken is jól mutattak egymás mellett: Opel Rekord, Varszava, és öregapám harctéren összeszedett Kübelwagenje, amivel udvarolni járt öreganyámhoz a teleki gimihez :_D istenem, a régi szép idők...:=) (nekem most a gti-vel nincs olyan könnyű dolgom mint anno egy kw-el :D )

J.G. 2010.02.15. 12:38:43

@arthur877: Pedig pedagógiailag helyesen cselekedett. Most Te azt érzed kicsiben, amit ő akkor nagyban.

Én 17 évesen egy 1500 s Ladát néztem mindig, ott állt a ház előtt. Ismertem a tulajt, nem nagyon használta. Mondtam neki, hogy megveszem, de nem akarta eladni. Aztán egyszer eltűnt. Kérdeztem a csávót, hogy mi van a géppel, erre mondta, hogy eladta. És megmondta azt is, hogy mennyiért. 5 perc alatt több pénzt adtam volna neki érte, mert kb. a duplája volt otthon KP-ban. Csak ő azt hitte, hogy nem gondolom komolyan...

Ja, és hol a folytatás?