Címkék

Címkefelhő

Beszóltak

Autófilek még

Történet, tanulságok nélkül

2010.10.01. 10:20 | prokee | 13 komment

Címkék: történet trabant benzin

Nem mai a történet, és nem is érdekes.

Azért elmesélem.

Előzmény:

Idén augusztus 6-8 között szociautó-veterántalálkozón voltunk Balatonakaliban, 8-15 között pedig Alsóörsön, a Nagy Nyári Találkozón.

 


Nagyobb térképre váltás

Balatonfüred pedig, mint tudjuk, Balatonakali és Alsóörs között található.

Augusztus 15-én tehát csorogtunk hazafelé. Elég későn jöttünk el a kempingből, de szerencsére még az esti teljes bolondokháza előtt. Ráadásul nem is mentünk fel a pályára, bár volt matricánk. Elöl a Tramp, mögötte a Camptourist, tető lent, mi pedig nézelődünk, vigyorgunk a ránk vigyorgókra, bámulunk a ránk bámulókra. Kirándulás, azt hiszem, ezt így nevezik.

Ragyogó napsütésben gurultunk, bár Pest felé komoly felhőket láttunk. Nem tartottunk az esőtől, gondoltuk, ha belefutunk, gyorsan felcsapjuk a tetőt, és megyünk tovább. Szántunk időt arra is, hogy Szabadbattyánban megnézzük a Kula teret és a Kula tornyot.

Szóval egyáltalán nem siettünk. Azért kora délután elértük a Velencei tavat. A régi hetesen hasítottunk. Sehol senki az aszfalton, Fehérvár óta jövünk laza negyvennel, és még senkinek sem voltunk útban. A tó keleti sarkánál lévő egyenesben azonban megpillantottunk egy négyütemű Trabant kombit a szemközti oldalon, lehúzódva a nádasba. Mikor odaértünk, épp próbált megfordulni, de megállt, keresztben az úton.

Egyébként is ki vagyunk hegyezve az elakadt Trabantokra, most pedig másfél hete ilyenek között töltöttük az időt. Ráadásul tudtuk, hogy mindenki most tart hazafelé a találkozóról, így egyértelmű volt, hogy megállunk. A túloldalra letettük a szerelvényt, és átsétáltunk az addigra visszatolt Universalhoz.

Így találkoztunk Lajos bácsival. Kiderült, kifogyott a benzin. No problem, leereszteni ugyan nem tudunk, de szívesen elvisszük a kútig. Lajos bácsi kicsit gondolkodott, látva a furcsa, fedél és ajtó nélküli borzalmat, de végült beült a jobb egybe. Elindultunk, kérésére Gárdony felé, bár tudtuk, arra meszebb van kút, mint Fehérvár irányába.

Az úton persze beszélgettünk. Lajos bácsi elmesélte, hogy 6x éves korára, életében először, el akart menni egy Trabant-találkozóra. Egy ismerőse szólt, hogy lesz a hétvégén, valahol a Velencei tó mellett, egy kempingben. Felkerekedett hát, a kitakarított-lemosott-szilikonozott Trabantjával. Szépen lassan végigjárta a tó körüli kempingeket, de mindehol csak értetlenül néztek. Trabantok? Itt? Nem tudunk róla.

Lajos bácsi kitartott, bejárta az északi és a déli partot, de semmi. Lelkiismeretét megnyugtatandó megjárta a hetes utat egészen Martonvásárig, aztán ott úgy döntött, hazamegy.

Egészen a nádasig jutott. Az otthon még meglévő több, mint fél tank benzin eddig tartott. Kérdeztük, honnan jött, mire közölte: Balatonfüredről.

Összenéztünk Tündéremmel, hogyan is adagoljuk be, de nem volt jobb megoldás, mint elmondani: a találkozónak épp most van vége, mi is onnan jövünk.

Alsóörsről, ami Balatofüredtől egy köpésre van ugye...

Lajos bácsi nem volt boldog a hírtől, de tulajdonképpen már teljesen mindegy volt. A társalgást is más irányba terelte, kérdezősködött az autóról, hogyan csináltuk ilyenre, miként kapott rendszámot?

Sok-sok találkozón szereztünk magunknak számtalan vidám percet azzal, hogy kitalált történeteket adtunk be naív érdeklődőknek, a legsikeresebb, visszatérő mesénk a négyhengeres, létrás tűzoltó-Trampról szólt, ezt még a tőzsgyökeres ex-kelet-berliniek is megették, még emlékeztek is ilyenre... Lajos bácsi azonban szimpatikus volt, nem vezettük meg. Elmondtuk, hogy ez így gyári, csak a Fiat-motor beépítése hazai barkács. Valami halvány emlékkép neki is bevillant, tényleg, a Stasi ilyennel vitte el a notórius rendszerelleneseket. Nem volt túl fontos kigazítani, ráhagytuk.

Mentünk nagyjából 10 kilométert, Lajos bácsi végtelenül élvezte az utazást. Valószínűleg sokáig meséli majd, hogy Stasi-Trabanttal ment tankolni. A kúton megbámultak minket rendesen. Az öreg elmesélte, hogy mi csak benzinért hoztuk el, kapott valami ajándék kannát, megtöltötte, és már indultunk is vissza. Útközben kaptunk egy meghívást Füredre, megtudtuk, hogy Lajos bá kutyatenyésztő, imádja a Trabantját, van Swiftje is, és hogy legközelebb biztosan eljön a Trabant-találkozóra.

Visszaértünk, a benzin bekerült a tankba, az autó elindult, és elváltunk.

Elautóztunk kb. 1400 kg gördülősúllyal "feleslegesen" 18-20 kilométert, eltöltöttünk ezzel nagyjából háromnegyed órát, de jól éreztük magunkat.

Tanulság, ahogy említettem, nincs. Mondhatnám, hogy ennek köszönhetően - Bár előttünk-mögöttünk minden ismerős elázott Martonvásár és Érd között - megúsztuk az esőt, de ez persze csak véletlen. Örülhetnék, hogy ennek a kis plusz útnak köszönhető, hogy Tárnoknál esett szét a váltó, nem pedig az Ágyúgolyó Futamon - de ezt sem tudhatjuk.

Én szimplán csak örülök, hogy valakinek segítettünk, és közben jót beszélgettünk.

Mondd csak kedves Olvasó, te meg szoktál állni a láthatóan elakadt autóknak?




A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr942333933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sajti - Audiklub 2010.10.01. 11:03:26

Meg. Márkától függetlenül, ha tehetem.
Mindig van nálam gumi (cső) a szétforralt motoros, csőrepedt seatos hölgyek számára :D

feketenap · http://www.zoldszempont.hu 2010.10.01. 17:56:26

Elakadt Lianának tutira megállok.

pickapu 2010.10.01. 18:17:17

Csak a pickuppal már két autót húztam ki árokból.
De volt már olyan is, amikor egy Lada megállt egy útszéli pillangónál árajánlatot kérni, aztán nem indult be a motor. Pont akkor értem oda, amikor az a szerencsétlen csaj megpróbálta betolni. Persze hogy segítettem neki. Aztán nevettünk egy jót a mukin, mert nagy gázzal úgy elporzott, hogy meg se köszönte. :)))

Kifordított kacagány 2010.10.01. 18:40:32

van, hogy igen, van, hogy nem. esetfüggő a dolog.

@pickapu: és a csaj mennyit számolt fel a fickónak a tolásért?:)

pickapu 2010.10.01. 18:56:45

@Kifordított kacagány: Nem tom, utána már én sem időztem ott sokat. :)

Rocko- 2010.10.01. 20:45:15

@Kifordított kacagány: gondold el a dumát közben: ez az bébi, toljad még! tovább!
:DDD

zalkapone 2010.10.01. 20:53:04

Szegény Orion tudna mesélni... Amennyi minden volt már a vonóhorogra kötve, akasztva... Legutóbb viszont engem segítettek ki. Nyár elején figyelmetlenül beletolattam egy nem látott, partizán vízelvezető árokba. Ami két nappal előtte még nem volt ott. Persze, a lúzer rutinból vezető hülyéje (én) nem vette észre. Kavicsos parkoló, első kerék reménytelenül elkapar, autó ül a fenéklemezen békésen. A parkoló másik oldalán épp indulna egy X5-ös Bimmer, mondom egy életem, egy halálom, megszólítom. Srác teljesen pozitívan állt a dologhoz, persze segít szívesen. Elővett egy akkora vonókötelet, hogy azzal egy teljes nyerges szerelvényt el lehetne húzni, és úgy kirántott, hogy nem győztem nyomni a féket, hogy bele ne rohanjak! Van nyomaték a 3.0d-ben, na.

pickapu 2010.10.01. 21:09:44

@zalkapone: Naná, hogy megmutatta mit is tud a gép. :)
Én csak egy hóval teli árokba tolattam bele, szintén elsőkerekessel.

@Rocko-: Amikor ráengedte a kettesre, valami olyasmit mondtam, hogy "na most nyomjuk meg!" :)

TWK 2010.10.03. 13:44:16

Amikormegállok, az a Prokee által is leírt eset, vagy ahhoz hasonló szituk. Amikor nem: Nagykalapos, nagybajuszos, pecsétgyűrűs ember integet benzinkannával az út mentén. Mögötte színes sokszoknyás asszonyság, és népes cáládja. És elcserélnének 20 lityi benzint egy igázii, nemgyágyi gyűrűre, mert pénz az sajna épp nincs náluk. Ez nem előitélet, csak nem hordok aranygyűrűt, és ezért nem kel a tuti bolt cserébe a jótettért.!
MGl

TWK 2010.10.03. 13:46:59

@TWK: Amikormegállok=Amikor megállok, nemgyágyi= nemgagyi (direkt egyben) mert költői szabi is van a világon), kel=kell

MG

nyuszy 2010.10.04. 08:11:22

Érdekes dolgok ezek... Két eset Fehérvárról:

1. 70-es út Pest felől, a három sávos emelkedő közepe. Jövünk valahonnan haza Polskival, külső sávban Polski, nézegetnek bután a motortérbe. Megállunk, fél óra próbálkozás után megvan a gond, alkatrész viszont nincs, így elhúzzuk ismerőshöz, aki segít nekik megcsinálni. Amúgy valami nagyon csóró emberkék voltak még 150 km-rel otthon előtt. Ami az érdekes a dologban: a Velencei-tónál éppen egy Lada-találkozó vége volt, és több tízes nagyságrendű Lada ment el mellettük abban a két órában, amíg ott álltak (ebből fél órát mi is láttunk). Közülük sem állt meg senki megkérdezni, hogy ne húzza-e el legalább a város széléig, hogy kevésbé szar és életveszélyes helyen kelljen állniuk, pedig az ember azt hinné, hogy legalább az ilyen - ráadásul keleti - autós hobbival rendelkezők segítőkészebbek...

2. Szintén 70-es út, Balatoni úti felüljáró a sínek fölött. Aki nem ismerné a helyet, annyi a lényeg, hogy egy kétsávos, forgalmas út egy dombbal. A szokásos délutáni csúcsforgalomhoz képest is mocsok nagy dugó, mindenki egy szakadt valamit kerülget. A szerencsétlenek meg próbálják feltolni az emelkedőn. És mindenki képes volt sokáig ácsorogni ott, de mikor mellé értek, egynek sem jutott eszébe megkérdezni, hogy ne segítsen-e elhúzni a mindenképpen útba eső, 1 km-re lévő benzinkútra, hogy ne legyen útban (egyébként csak kifogyott a benzinje a majomnak).

Egyébként nem egyszer szereltünk már Polskit mi is az út szélén a legelkúrtabb helyeken, de átlagosan 10 óra út szélén töltött időre jut egy ember, aki megkérdezi, tud-e segíteni valahogy :(

Krisi 2010.10.04. 22:56:16

múltkor bringával mentem a Deák térről a Lánchíd felé amikor megláttam egy lerobbant autót, az arc épp készült tolni. én voltam az egyetlen ember (a köcsög biciklis) aki odament hogy segítsen, mindenki más csak dudált.

viszont nekünk is álltak már meg segíteni amikor öten jöttünk haza Szegedről egy tökig megpakolt kombi Vectrával és defektet kaptunk az M5-ösön. elszaladtam kukásmellényben kitenni a háromszöget, mire visszaértem már meg is állt egy fickó és segített rajtunk, hálás köszönet érte ezúton is. vannak még jó emberek nem kell félni :)

de volt olyan is hogy motoroztam és láttam két kétkerekűt az út szélén, tökre úgy néztek ki mint akik szerelik a gépüket, az egyik faszi épp a blokknál matatot valamit. aztán megálltam mögöttük az MZ-vel, és bár rohadtul nem értek a motorszereléshez azért gondoltam legalább szerszámot tudok adni, jobb mint a semmi, meghát ráérünk.
aztán kiderült hogy nem szerelni álltak meg hanem már nem tudom mi miatt, de ahogy a fószer magyarázta nekem a motoromat látva enyhén nagyonlenézően, hogy "ezek új japán motorok, ezek már nem robbannak le soha" ("nem úgy mint ez a keletnémet fos" - ezt persze már nem mondta ki, de látszott rajta hogy valami ilyesmire gondol).
a motorosok köcsögök.
:)