Igen, jól olvastátok a címet.
Mindezt azért írom, mert a B-csoportos raliautókat gyilkos méheknek hívták a rengeteg haláleset miatt, amiket okoztak. Gondolok itt Marc Surer navigátorának a halálára, a rengeteg nézők közé csapódásra, amiket ezekkel a többszáz lóerős autókkal végrehajtottak, vagy a legismertebbre, Henri Toivonen és navigátora, Sergio Cresto halálára, mely 1986. május 2-án következett be a Korzika rali 18. szakaszán, kb. a 7. km-nél. Az ő emlékükre készítem ezt a bejegyzést.
A baleset körülményei: Versenyautójuk megcsúszott egy enyhe jobbkanyarban, ahol nem volt korlát, majd az útról ezután a fákkal tarkított szakadékba zuhantak. Sajnos, azonban az üzemanyagtankot védő lemez, amelyet murvás futamokon fel szoktak szerelni, most hiányzott. Így történhetett, hogy Lancia-juk alumíniumból készült benzintankját annyira felsértették a sziklák és a fák, hogy az egyszerűen felrobbant. A Delta S4-ből nem maradt más, csak a feketére égett, összeroncsolódott csőváz.
S, hogy miért kezdtem ezzel a bevezetővel? Nos, azért, mert innentől több szó nem esik róluk, csak az autóról, amivel elszenvedték halálos balesetüket.
Ez az autó nem volt más, mint a Lancia Delta S4, amely az egyik legbrutálisabb autó volt a mezőnyben. Nem a legerősebb, de nem is a leggyengébb. Motorja 1795 köbcentis, soros négyhengeres, 16 szelepes, turbó- és kompresszoros feltöltésű volt, már akkor. Mindezt azért, hogy alacsony fordulaton is ki tudják küszöbölni a turbólyuk-effektust, amit pélául az Audinak nem sikerült.
A Volkswagen is csak kb 2 éve hozta ki hasonló technológiával készített 1,4 literes motorját, tehát ez azért elég nagy lemaradás 1985-höz képest.
Ez a feltöltési mód a Lancia-nál összesen 550 lóerőt jelentett, melyhez mindössze 890(!) kg-os tömeg társult. Nem is csoda, hogy az autó kb 2-2,5 másodperc (forrása válogatja) alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra (murván is!). Egy könyvem szerint annyira erős volt, hogy egy átlagos sofőr nem is tudta vezetni. Sőt, még maga Toivonen is azt nyilatkozta egyszer, hogy hiába imádja vezetni, ez az autó túlságosan is gyors és erős.
De volt belőle utcai verzió is, mert szükség volt rá a raliautó homologizációjához, így készült 200 db Lancia Delta S4 Stradale, melyek hasonló adottságokkal voltak felvértezve, de motorjuk "csak" 250 lóerőt tudott.
Felépítése lényegesen különbözött az utcai Deltáktól. A név inkább csak marketingfogás volt (ha szabad ilyet írnom). Az autó alapját egy térhálós csőváz adta. Motorját középre építették be, erejét összkerékhajtás segítségével szabadították az útra.
Karosszériáját karbon-kevlár-kompozit műanyagból készítették, a minél kisebb tömeg elérése érdekében. Hűtőrendszere is különleges volt. Az autó hátsó ablaka mögött lévő légterelők feladata volt, hogy minél jobban a motorhoz tereljék a hűtőlevegőt, de a tetőbe is építettek egy kisebb hűtőelemet. Ez hasonló az Audi megoldásához, ahol a hátsó szárnyba voltak hűtőbordák építve.
Na, innentől, hogy bemutattam az autót, nincs más dolgom, mint a lényegi profilomra, a modellautókra koncentrálni. Gyűjteményem tagjai között ugyanis van egy Delta S4, 1:24-es méretarányban.
Ezt az autót az olasz Bburago cég készítette (szentségtörés: 2006-os csődjük után megvette őket a
Sajnálatos módon azonban még ez a cég - mely még ténylegesen olasz volt, mikor az én példányomat elkészítette - sem volt képes tökéletesen megformálni ezt az iparművészeti remeket.
Hogy miért? Vegyük csak szépen sorjában.
Először is: PIROS. Másodszor: motorján ABARTH felirat díszeleg. S végül, de nem utolsó sorban: A karosszéria kiképzése inkább az utcai változatot idézi fel bennem (de szerintem, amint két másik B-csoport mániás szerzőtársam - csiky944 és scheerti - megnézi a képeket, hasonló véleményen lesz).
Ezen kívül a modellautó kidolgozásával nincs problémám, bár azt egy kicsit paradoxnak tartom, hogy a versenyt jelölő matricán 1989-es évszám díszeleg (kéretik eltekinteni a matricázás állapotától, ugyanis jópár éve megvan már ez a modell, meg egyébként sem tették fel pontosan őket a gyárban).
A beltér mondhatni gyönyörű. Minden műszer látszik, még a navigátoréi is, bent vannak a pedálok, szép, kagyló formájúak az ülések, de öv nincs hozzájuk, és a váltókar is hiányzik belőle, mivel az véletlenül kitörtem a helyéről. :S
A motort bíráltam az Abarth felirat miatt, de azon kívül azzal sincs semmi problémám. A motortér szinte tökéletes. Benne van a két hűtő, a dupla hátsó lengéscsillapító és a leőmlők is látszanak, a turbót is megcsinálták (úgy, ahogy), de a kompresszor hiányzik.
És most következzenek a képek:
Beszóltak