Természetesen nekem is volt az életemben olyan időszak, amikor (egyéb motorizációs lehetőség híján) egy Jawa Mustang nyergében riogattam a nálam fiatalabbakat, és magamat Hell's Angels-tagnak képzelve "segédmotorkerékpároztam" körbe Szigethalom rejtettebb utcáit.


Jogosítványom az nem volt hozzá. Mint sokan mások, először tanultam meg motorozni... motort vezetni... szóval megmaradni abban a  pozítúrában, ahol én vagyok felül, a Mustang pedig alul. Később, ahogy a korhatárt átléptem, nekiindultam az SMKP kategóriának. Az elmélettel a világon semmi gond nem volt, a szinte napra pontosan velem egyidős KRESZ nem okozott gondot. A gyakorlaton sem estem nagyot, sem pedig nem hibáztam, mégis elbuktam az első próbálkozást. A vizsgabiztos egy széthajtogatott Népszabadságot olvasott, amögül nyújtogatta ki a papírokat - hol egy vizsgaigazolást, hol pedig egy pótvizsgacsekket. Az előttem próbálkozó, aki konkrétan átesett a motorján, jókor érkezett, és igazolást kapott. Én hibamentesen teljesítettem, de rosszkor voltam rossz helyen - szép sárga csekkel honorálták az igyekezetem. Erős felindulásból úgy döntöttem, jól kib*szok ezekkel a szemetekkel, és nem megyek el a pótvizsgára !!!

Na, sírtak, ríttak, gondolhatjátok, mennyire bántotta "őket" a dolog, nekem viszont sosem lett kismotor-jogsim.

Ebben az időben kerültek az országba a kiskerekű Rometek. Egyik cimborámnak volt egy ilyen, odaadta kipróbálni. Szólt, hogy óvatos legyek, a gázbovden végéről letépte a bogyót, ezért az első fékkarra van felkötözve. Az  első fék meg nincs.

Magabiztosan felpattantam, és a gépet tökéletesen uralmam alatt tartva elindultam. Szépen, finoman, ahogyan a profik csinálják, adagoltam a gázt. Az első fék karjával.

Minden szép és jó volt, élveztem a tempót (kisRomet, bocs...), egészen az első kereszteződésig. Ott jött egy Lada.

Én, ahogy a profik, azonnal fékeztem. Pontosabban refexből húztam egy csutkagázt az első fék karjával, amitől a Romet azonnal kerékre állt, felugratott az autó elejére, maga után vonszolva engem, majd együtt leestünk a túloldalon. Emberünk sokkot kapott, azt hitte, meghaltam, vagy legalábbis komoly patakokban folyhat a vérem az út porába.

Eközben felkeltem, odakiáltottam egy "Bocs!"-ot, beindítottam a Rometet, és elhúztam.

Nemrég jártam arra, még most is ott áll, és néz :))))

Ez persze pont annyira zavart, mint a tanfolyam előtt. Talán egy évig motoroztam még, akkor már Csepelen. Aztán egyszer a lakótelepi szokások szerint a közös kerékpártárolóban pihenő Jawa lényegesebb alkatrészeit (úgymint henger, kormány, kerekek, tank) valaki einstandolta, motoros pályafutásom ezt az esetet csupán pár nappal élte túl, ugyanis a pótlásként beszerzett cuccokat a komplettírozás utáni napon valaki ismét lebontotta.

A motorozás iránti vágy valami előttem is rejtett oknál fogva soha többé nem lángolt fel. Szép lassan eljutottam oda, hogy négy kerék koordinálásra is érettnek találtattam, és az érdeklődésem az autók irányába fordult. Nem volt túl egyszerű az átállás sem, autós karrieremet szintén jogosítvány nélkül kezdtem. Igaz, autószerelőnek tanultam, ebből kifolyólag a bizonyítvány mellé lett volna jogosítvány is. Befizettem egy rakás pénzt,  sőt, még vizsgáztam is, meg sem buktam. Mégsem lett C-E hivatásos jogsim, mert éppen abban az évben szűnt meg az MHSZ, az Oktán pedig még nem vette át a képzést.

Így aztán továbbra is az illegális lét legmélyebb bugyraiba merülve közlekedtem, jogosítványom igen-igen későn, a suli után négy évvel lett. Azóta vezethetnék smkp kategóriában is, de a négy kerék mégis több, mint a kettő.

Egyszer javítottam valami bődületes nagy Honda choppert. Balesetes volt, első villát cseréltek rajta, és a műszeregységhez menő kábelköteget egyszerűen  elvágták. Az összegyógyítás klasszikus villanyászcsokival történt, talán nem kell elmeséljem, mennyire biztos kötést eredményezett.

Miután elkészült, nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, és egy teljesen üres, belátható, sík aszfaltos utcában kipróbáltam. Bölcs voltam, és előrelátó, egyes fokozattal nem is próbálkoztam, tudtam, hamar szétszalad a ménes. Kettesbe raktam, adtam egy kis gázt, majd finoman felengedtem a kuplungot...

Öööö... nem, azt hiszem, nem... Akkor és ott ez úgy tűnt, de mégsem. Inkább az történhetett, hogy kettesbe raktam, adtam neki bődületesen sok gázt, és felb*sztam a kuplungot. A chopper felágaskodott, én hátracsúsztam, megkapaszkodtam a gázkarban, ettől a gép meglódult, és erős 30-40 métert egykerekeztem, mint a nagyok.

Chopperrel. Az arra való, ja.

Máig sem értem, de valamiképp fennmaradtam. Visszakúsztam, fékeztem (először elöl, ettől persze nem történt semmi), és megálltam. Leállítottam a gépet, majd (kiköpve a tüdőmet is) visszatoltam, letámasztottam. Azóta nem ültem motoron.

Miért meséltem el ezt a sok baromságot ? Pár napja nálunk járt SP, akinek a Merkádesét már alaposan megcsodáltam. Most motorral érkezett, egy BMW R500 nyergében.



Első (rokon) tulajtól, nagyon kevés kilométerrel mérfölddel, hibátlan, hiánytalan gyári állapotban.



Na EZZEL engem is rá lehetne venni egy kis motorozásra, a többit meghagynám nektek :)