Tegnap este hazafelé, nosztalgiáztam. Az autó CD lejátszója erősen tiltakozott a teljesen összekarcolódott dEUS lemez lejátszása ellen, ezért félreálltam, hogy keressek valami jó kis zenét az éjszakai autózáshoz. Végiglapozgattam a CD tartómat, és valami olyasmit akartam, amit már rég hallgattam. Mivel kb. fél éve cseréltem ki a lemezeket utoljára, valahogy egyikhez sem volt kedvem. Aztán eszembe jutott, hogy kölcsönadtam egy régi Depeche Mode lemezt, amit nemrég kaptam vissza és ott lapul valahol a táskám mélyén. Music For The Masses 1987-ből.
A DM egyik legsikeresebb albuma és a Blak Celebration után ez a második lemezük, melyen már nem a könnyen emészthető szinti-pop dalocskák szerepelnek. Nem pont ez a kedvenc DM lemezem, viszont az album kezdő száma a Never Let Me Down Again ott van a top 5-ben. Már diszkréten szőrösödő kamaszként folyamatosan az MTV-n lógtam, várva, hogy megjelenjen a dal videoklipe, ami talán még mesteribbé varázsolja a nótát. Anton Corbjin zseniális hangulatú filmet álmodott a dalhoz, ami a Behind the Wheel című dallal egy kerek kis történetet mesél el. Az egyik legizgalmasabb részlet a klipben számomra a kis púpos, fura autó volt, amit még sosem láttam élőben és csak néztem bután, hogy ezmiez. A kis autó egy rövid időre feltűnik a Behind the Wheelben is, ahol is Dave Gahan aprópénzre cseréli, de ki ne tenne így, ha cserében egy olasz csaj mögött folytathatja az útját a legközelebbi panzióig.
Érdekes talán, hogy az Isetta eredetileg olasz kisautó lett volna, viszont a többnyire napos, meleg idő miatt a taljánok szívesebben ültek robogóra, pláne, hogy a hölgyek szoknyában is viszonylag kulturáltan fel tudtak pattanni a nyeregbe. A németek viszont láttak fantáziát a kis kétüléses autóban, ezért a BMW megvásárolta a licenszet az ISO gyártól.
Este, mikor hazaértem gyorsan megnéztem a videót a netem és eszembe jutott egy másik klip is amiben egy Messerschmitt kabinroller robog a sivatag közepén. A Messerschmitt talán még elvetemültebb járgány, mint az Isetta. Háromkerekű, az utas a sofőr mögött ül, az utastérbe az átlátszó üvegtető felnyitásával lehet bejutni és a kormánykerék minden, csak nem kerek.
A II világháború végén a neves vadászgépgyár érthető okokból nem folytathatta addig megszokott termékeinek a gyártását. A mikroautó készítése remek lehetőségnek látszott a civil termelésre való átálláshoz.
Az autóval kapcsolatban kering még egy városi legenda, miszerint megmaradt repülőgép alkatrészekből készült. Nos, a repülőgépekhez a járműnek csupán annyi köze van, hogy egy olyan mérnök tervezte, aki előtte vadászgépeket kreált. Innen a sok repülő alkatrészre emlékeztető megoldás rajta.
A zenét amúgy a Supergrass nevű brit formáció jegyzi. Sokat nem tudok róluk, ez a számuk tetszett. Tíz éve már biztos léteztek, mert van egy válogatáslemezem tőlük Supergrass is 10 címmel, sok remek és még több közepes számmal.
És persze ismét eszembe jutott egy klip, amiben ugyan csak egy röpke pillanatig, de rendkívül groteszk módon tűnik fel az angolok egyik legkisebbje. (a valóban legkisebbet itt: http://belsoseg.blog.hu/2007/11/01/peel_p50) Bond Bug. Már a régi autókvartettben is furán néztük ezt az esetlen autót a haverokkal és igazán ciki volt, mikor hozzám került. Nincs mit szépíteni rajta, rühelltem. Igazán a mai napig nem értem a keletkezésének okait, hisz a 70-es évek Angliájában ki a fene akart venni mikroautót, pláne úgy, hogy a tágasabb 850-es Mininél drágább volt. Persze most már kéne, hisz alig több mint 2000 darabot gyártottak belőle, de pénzt azért továbbra sem adnék érte. A kis darabszámon nem is kell csodálkozni ezek után, hisz ezt az autót nem a piaci kényszer szülte, mint a többi mikroautót, hanem valami hóbortos ember látott benne fantáziát egy rossz pillanatában. (hetvenes évek, hippi korszak, gyanús)
Nos, az autó, Robbie Williams Millennium című számában látható. Az előadóról és a dalról sokat nem tudok mesélni. Ahhoz képest, hogy egy nyálas fiúcsapatban kezdte, egészen megemberesedett a srác és többé-kevésbé épkézláb zenét csinál, bár tény, hogy 120 kilósan, szemüvegben, kopasz fejjel nehezebben tudná eladni ugyanezt. Nem mondom, hogy átkapcsolom minden számánál a rádiót, de elég messze áll a zenéje az általam preferált muzsikáktól.
Végül pedig jöjjön a magyar narancs. Mindegyiknél eszetlenebb autó és betegebb előadó. De a mienk.
A keleti blokk, így Magyarország is kapott mikroautót. A Velorexet eredetileg rokkant autónak szánták. Egyszer sikerült vezetnem egy ilyen lélekvesztőt és bizton állíthatom, hogy egy egészséges ember is leizzad tőle, kizártnak tartom, hogy egy rokkantnak ez megfelelő jármű lett volna. Mintha a hatalom még egyet akart volna rúgni az amúgy is szerencsétlenül járt elvtársaiba. Bejutni az autóba kizárólag egy OKJ-s artista tanfolyam elvégzése után lehet. A szűkös beltér okozta klausztrofóbiát pedig halálfélelemmé változtatja a mögöttünk üvöltő motor és a műbőrbe bugyolált csőváz látványa.
A legtöbb darabot a 350-es Jawa motorral szerelt változatból készítettek, mely a 300 kilós kasztnit jobb napokon akár 80 km/h sebességgel is cibálhatta. 20 év alatt mintegy 17000 darabot gyártottak, rossz nyelvek szerint nem találni két egyformát köztük.
És persze a klip amiben ez a csoda szerepel. Az előadó kelet európa folk sámánja, másnéven: Waszlavik „Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, Szabadcsapat, Ullmann Mónika”, László. Nem mindennapi figura, nem mindennapi dallal.
kolléga! cseh citrom lesz az!
a genitális Velorex!
a csehek által csak "hadrolet" azaz rongyröppencs néven emlegett kézlábtörő csodája a motorizált korszaknak
Nem tudom tényleg az övé volt-e a Velorex, de kinézem belöle. Amúgy még a 90-es évek közepén is egy ösrégi kombi Wartburgja volt, egyszer hazavitt a Kotta fesztiválról. Bár a 2 vokálos csaj társasága a hátsó ülésen kellemessé tette az utazást:)
Ja és nem elmebeteg, nagyon is kultúrált ember, meglepett engem is.
Tényleg volt Waresza. Emlékszem, úgy 87 tájékán berombolt a kocsmába, megállt az asztalunknál, mélyen a pasim szemébe nézett, és megkérdezte: Autóval jöttem? (nulla köszönés! :D)
Igen, autóval jöttél. Öööö...és hol parkoltam le? Édes volt na
Tavaly nyáron írtam is a belsőségre, hogy a római parti ártérben van egy nagyon szétrohadt kabinroller. Játszott ott egy német zenekar, ők mondták, hogy Messerscmitt. Én hazavittem volna, de akkor még nem volt garázsom. Idén már nem volt ott, talán elvitték a vasat lomtalanításkor. Sajnáltam nagyon.
sot a Waszlawik elment vele a Nagy Feroval hollandiaba turnezni vmikor a 80-as evekben!
volt rola vmi film is,na ezt azert megneztek am nyugat europaban...
mar becsben sokkot kaptak egyparan..
Beszóltak