Nem várt drámai pillanatok fűszerezték az idei Forma–1-es Magyar Nagydíjat
Esélyesek a mélyben, újoncok a csúcson

Tikkasztó hőségben vágott neki a 70 körnek a Forma–1 mezőnye a Hungaroring forró aszfaltján. Az élmezőny magabiztosan, pedig ha tudták volna, mi vár rájuk...

Nem tűnt különösképpen izgalmasnak a futam első pár köre, talán csak Felipe Massa merész és bravúros rajtja rázta fel a hőségtől kissé bágyadt szurkolókat. A brazil versenyző – a szombati időmérőn elért harmadik helyéhez képest – meglepő tempót diktált és nem hagyott kétséget afelől, hogy a vibráló flaszter és a sok kanyar most az egyszer neki kedvez. A második helyen autózó Lewis Hamilton igyekezett ugyan, de Massa szép lassan növelte előnyét. A harmadik helyen a másik McLaren-Mercedesszel Heikki Kovalainen autózott, ekkor még biztos messze állt tőle a futamgyőzelem gondolata. A versenyhétvégén szinte bombaként robbanó Timo Glock a kitűnő negyedik helyen versenyzett és ezúttal bizony nem ő volt az, aki feltartotta a mögötte jövő Kubicát, Alonsót és Raikkönent, hiszen Toyotája elképesztően gyors volt, a fiatal német GP2-bajnok pedig szinte hibátlanul vezetett. Immáron másodszor „bukott meg” Raikkönen a szombati időmérőn, így csak a hatodik helyről rajtolhatott, de a pálya poros oldalára szorulva a rajtnál megelőzte őt Fernando Alonso és a finn hosszú-hosszú körökre beragadt mögötte. A boxkiállások első hulláma sem zavarta meg nagyon az élboly sorrendjét, de a nagy hőségben be-belobbanó benzin bizony meleg pillanatokat okozott szinte minden csapatnak, és nem kis bosszúságot a versenyzőknek, mert időt vesztettek a boxutcában. A népes lengyel rajongótábort maga mögött tudó Robert Kubica sem mutatott kimagasló teljesítményt, ráadásul sok időt töltött a boxban, így a verseny bizonyos pillanataiban csupán a tizedik hely környékén tűnt fel pillanatokra. Csapattársa, Nick Heidfeld szintén a taktika áldozata lett, hiszen az időmérőn való feltartását követően a gyenge rajtpozíciót egykiállásos taktikával akarták kompenzálni, de ez azt is jelentette, hogy a verseny végéig képtelen volt jó tempót autózni, pontot nem szerzett.

A futam felén átlendülve még semmi jel nem utalt az elkövetkező drámai percekre. Massa stabilan az élen állt, mögötte – apránként csökkentve hátrányát – Hamilton autózott, Kovalainen a biztos harmadik, majd Glock, Alonso és a mögé beragadt Raikkönen (akinek nem sikerült az első kerékcseréknél megelőznie a spanyolt) versenyzett.

Aztán a 40. kör elején Lewis Hamilton bal első abroncsa megadta magát, és a világbajnokság éllovasának szinte egy egész kört megtéve kellett „bicegve” megtennie, míg szerelői aztán kezelésbe vették „lesántult” autóját. Ekkor a verseny végéig elgendő üzemanyagot kapott, hiszen egyedüli esélye a még elfogadható helyezésre akkor volt, ha már nem áll ki többet a boxba. A tizedik helyre jött vissza, és köridejein látszott, hogy nagy szüksége van a bajnoki pontokra, mert fő riválisai, Massa és Raikkönen, akár meg is előzhetik. Valószínűleg a Ferrarinál is így gondolkodhattak, hiszen a második tankolással nagyon rövid idő alatt végeztek és ez, valamint Raikkönen eszméletlen gyors kivezető köre, együttesen az 52. körben végre-valahára Alonso elé juttatták az aktuális világbajnokot.

Onnantól kezdve aztán Raikkönené volt a Hungaroring. Sorra futotta a leggyorsabb köröket, a pálya minden centiméterét kihasználva faragta rohamléptekkel hátrányát Timo Glockkal szemben. Magától adódik a kérdés, hogy ezt addig miért nem csinálta? Nem tudni, az azonban szinte biztosra volt vehető, hogy a verseny vége előtt négy-öt körrel megérkezik a Toyota mögé és nem fog packázni. Két Ferrari a dobogón alapos fricska lett volna a McLaren számára

És ekkor, három körrel a futam vége előtt Felipe Massa motorja a célegyenesben megadta magát. Az egyik pillanatban az abszolút fölényes győzelem mámorító íze, a következőben a kicsapó füst és lángnyelv, majd a haldokló motor utolsó köhintései és a kudarc. Felipe Massa élete egyik legpechesebb napját köszönheti a Hungaroringnek. Vitathatatlanul a legmeggyőzőbb és egyértelműen a leggyorsabb volt, a technikai sportok ördöge azonban nem adta meg neki az érzést, hogy vezeti a világbajnoki pontversenyt.

Így Heikki Kovalainen ölébe hullott a győzelmi trófea és életében először állhatott fel a dobogó legtetejére, mellette a fáradt, de boldog Timo Glock bizonyította a Toyota egyre jobb formáját, míg a harmadik helyen a Massa kiesésekor inkább óvatosan visszalassuló Kimi Raikkönen végzett.

Massa balszerencséjének köszönhetően a végül ötödik helyen befutó Lewis Hamilton 62 pontjával továbbra is vezeti a világbajnoki pontversenyt, mögé azonban felzárkózott Raikkönen 57-tel, Massa lecsúszott a harmadik helyre 54-gyel és végül Robert Kubica 49 pontjával, egyre inkább lemaradva követi őket a negyedik helyen.

Hogy mit hozhat ezek után augusztus 24-e és a vadonatúj városi pálya a spanyolországi Valenciában? Izgalmat, mi mást...
 

Gondolatok a margó mögött

Azért, és lehet, most én vagyok a hülye, valahol nem értem ezt a Raikkönen-gyereket. A jelenlegi élmezőnyből leginkább őt kedvelem (rajongani már legalább 10 éve nem rajongok senkiért), de néha csak csóvalom a fejem fölötte. Mint most.

Érti ezt valaki? Ötven körön keresztül lényegében autózott, aztán a végére szívja fel magát. Miért nem tud így menni az elejétől fogva? Vagy annyira halvérű, hogy ennyi ideig tart, míg úgy felhúzza magát, hogy mutasson valamit? Franc tudja, mindenesetre azon a pár körön jó volt látni, hogy nem satnyult még el teljesen.

Massa egy igazi pechvogel, az már biztos, sajnáltam a kis sejpítős brazilt, megérdemelte volna. Glock nyomta neki, kérdés, hogy most csak jól kijött a lépés, vagy végre-valahára az autóba nyomott dollármilliók meghozzák gyümölcsüket? Inkább tán a második verzió felé hajlok, Trulli is elég szépen nyomja (igaz, most nem jött be neki).

Na és Valencia, az Európa Nagydíj. Nem semmi aszfalt lehet, ahol (a www.Formula1.com szerint) az átlagsebesség 200 km/óra és 25 kanyar van rajta, valamint 14 méter széles.
Remélem, nem éppen a lagymatag libafos időszakához érkeztünk a szezonnak és keményen odavágnak egymásnak.

És hogy 2016-ig lesz Magyar Nagydíj? Ennek örüljünk, és reménykedjünk, hogy mindig lesz izgalom a versenyidény egyik legunalmasabb pályáján. Akkor jó.