Pécsi is vagyok, bogaras is, egyértelmű volt, hogy az orfűi találkozó idejére szabaddá kell tennem magam és a családot, hogy legalább egy napig kiszakadjak a mókuskerékből és benzingőzzel kevert friss hegyi levegőt szippanthassak tüdőmbe, és a város monoton zaja helyett, számomra oly kedves ciripelést halljak. Folyamatosan figyeltem, mikor lesz pontos dátum a MBK honlapján, hogy még időben kitéphessem a határidő naplómból azt a két oldalt, nehogy lelkesen teleírjam.
Aztán persze semmi sem sikerült úgy, ahogy terveztem. Nyaralni voltunk, majd a kőműveseink mentek üdülni, végül az épületgépészünk, ezért jókora lemaradást kellene behozni az építkezésünkön.
Tisztán látszott, ebből nem lesz hétvégi piknik, helyette viszont közeli kapcsolatba kerülhetek ismét a betonnal teli sárga vödrökkel.
Végül úgy alakult, hogy szombat délben megakadtunk a munkával. Örültem is és bosszús is voltam, mert úgy tűnt mégis mehetek bogárlesre, ugyanakkor újabb héttel kitolódott a ház elkészülésének dátuma.
Ebéd után lefektettük pici lánykámat, majd miután felébredt édesded álmából, összepakoltunk és indultunk.
A pécsi bogaras találkozók mindig nagyon jól szoktak sikerülni. Nem csak a lokálpatrióta mondatja ezt velem, a többi, messziről hozzánk látogatott bogaras is remekül szokta érezni magát a nálunk rendezett találkozókon. Az, hogy idén az orfűi Panoráma Kempingben rendezték meg, különösen kedves a szívemnek, mert 1996-ban itt voltam életemben először ilyen rendezvényen, nem csoda tehát, hogy különösen izgatottan terelgettem autónkat az Orfű felé vezető szűk hegyi út kanyarjaiban.
Pici lányomon látszott, hogy nem fog összejönni apa terve, miszerint addig maradunk, míg lánykám álomra nem hajtja fejét a kemping puha gyepén, a sok futkosástól kifáradva. A kisgyerekesek biztos tudják, milyen, amikor rosszkedvűen ébred egy picurka a délutáni alvásból, a gyermektelenek kedvéért pedig elmondom, nehéz ilyenkor a kedvére tenni, és még nehezebb a szülő hülyeségét ráerőltetni.
És végül a non plus ultra. A harmadik kattintásnál kiírta a fényképezőm, hogy bizony kevés coulomb szaladgál az akkumulátorában ahhoz, hogy munkára lehessen fogni. Jobb híján tehát maradt a telefonnal fényképezés, amit iszonyatosan gyűlölök.
Nem mondhatnám, hogy ez volt a legnagyobb találkozó, amin voltam, talán 20-30 autó lehetett összesen, azonban nem is ez a fontos. Sokkal inkább az, hogy akik ott voltak szemmel láthatóan remekül érezték magukat. Kellenek is az ilyen kisebb találkozók, mert ezek jóval otthonosabb légkörben telnek, mint a több száz autót felvonultató nagy, nemzetközi összejövetelek, amiket viszont más miatt szeretünk. A bogarasok alapjában kedves, barátságos emberek és egy picit valóban „bogarasok”. Bárkihez odamehetsz, kérdezgethetsz tőle, beszélgethetsz vele műszaki dolgokról, vagy csak egyszerűen rácsodálkozhatsz a gépére, nem fog elzavarni. Kövér Zolit szoktam emlegetni, aki igen kemény srác volt, nem egyszer gyűlt meg a baja a hatóságokkal, de legalább akkora szíve volt, mint a mája, és oda is adta volna bármelyik bogarasnak. Sajnos nem fogjuk többet látni egy találkozón se, de biztos, hogy az égi aszfaltcsíkokon egy irtózatos hangú buggy-val riogatja a többi holtat.
Nosztalgiáztunk picit a nejemmel, megkerestük azt a helyet, ahol, anno 12 éve, két tizenéves nagyonszerelmes fiatal parkolt, picit kopott autójukkal, csináltunk pár fényképet onnan, ahonnan akkoriban fényképeztünk, nézegettük a használt kincseket, majd kiültünk a füves domboldalba és onnan figyeltük, hogyan próbálják ügyességüket összemérni a srácok. Nem zavart, hogy borult az ég, hogy parlagfüvek közt ülünk és pici tündérem vidáman cirógatja arcomat valami kétes kinézetű gazzal, amire biztos allergiás vagyok. Friss levegőn voltunk, kedves emberek közt, és a tücskök ciripelését elnyomta a nagyobb fajta ízeltlábúakból előtörő muzsika. Az ott töltött rövidke idő felért egy jófajta wellness hétvégével.
Máig vallom, a bogár nem egyszerűen egy autó, hanem egy életforma. Akit egyszer megfertőz, sosem szabadul többé. Én sem tervezem. Jövőre pedig remélem ismét lesz Pécsen, vagy környékén találkozó.
Beszóltak