A Spa-Franchorchamps-i versenypálya ezúttal sem okozott csalódást a Forma–1 rajongóknak. Kitűnő futam és hihetetlen feszültség az utolsó körig.

Elúszott. Valószínűleg ez a szó, vagy netán egypár nyomdafestéket nem tűrő kifejezés hagyhatta el Kimi Räikkönen száját a Belga Nagydíj utolsó körében. Mivel szó szerint ez történt az esőverte forró aszfalton. De ne rohanjunk előre, hiszen a versenyhétvége tele volt meglepetéssekkel.

Elsősorban a szombati időmérő edzésen brillírozó Sebastien Bourdais hívta fel magára a figyelmet kitűnőnek mondható kilencedik rajthelyével. Aztán ott volt a rezignáltnak tűnő, Spa-ban eddig zsinórban háromszor nyerő Kimi Räikkönen negyedik helye, melynek láttán sok Ferrari-rajongó érezhetett csalódást, hiszen több mint fél másodperccel autózott lassabban az élen álló Lewis Hamilton mögött.

Aztán jött a vasárnapi borús rajt, az itt-ott még megcsillanó vízfoltok a 7004 méteres flaszteron és 180 fokot fordult a világ számukra. A rajtot követően Räikkönen jött a negyedik helyről és nagyon keményen odatette magát. Kihasználva csapattársa biztonságra törekvő mélázását és Hamilton hibáját, kompromisszumot nem ismerve állt az élre. Végre úgy és oly módon, hogy még a kétkedők is elhallgattak és figyelték a finn vesszőfutását. Mögötte Lewis Hamilton 3-5 másodperccel lemaradva követte, míg a harmadik helyet Felipe Massa tartotta biztonságosan a kezében. Negyedikként, a Renaultból mindent kihozva Fernando Alonso, majd a meglepetésember Bourdais következtek. A harmadik helyről rajtoló Heikki Kovalainen katasztrofális kezdése után eszeveszett üldözésbe kezdett és testvért nem ismerve gázolt át a mezőnyön, míg végül a hatodik helyen autózó Mark Webberbe beletört a bicskája, mikor türelmetlenül bevágott mellé és autóik összeértek. A sportszerűtlen versenyzés miatt a versenybírák áthajtásos büntetést róttak ki rá, így végül a hivatalos papírforma szerint csupán a tizedik helyen fejezte be a versenyt, valójában azonban a hektikus utolsó körben kicsúszott és a pálya szélén állva élte meg a verseny végét.

De nem csak ő. Úgy tűnik, bármennyire is jók voltak a finnek Belgiumban, a vasárnap nem az ő napjuk volt.

Három körrel a verseny vége előtt ugyanis az addig csupán szemerkélő eső igazi zuhévá változott, vízzel árasztva el a pályát. Azt a pályát, melyen a magabiztos Raikkönen már a zsebében tudhatta a győzelemért járó nagyon fontos tíz pontot. Hirtelen azonban minden megváltozott, a kopott, keményebb keverékű abroncsok rettenetesen csúsztak a vizes aszfalton, Lewis Hamilton pedig, kihasználva a lehetőséget, azonnal támadni kezdte a finnt, pedig ő maga sem volt sokkal jobb helyzetben. Drámai méterek következtek. Räikkönen nem hagyta magát és a célegyenes előtti sikánban nem engedte át pozícióját, Hamilton a bukótérbe került, ahonnan ugyan Räikkönen elé jött vissza, de a szabályok értelmében az így nyert pozíciót át kell engednie, így hagyta, hogy riválisa elmenjen mellette, majd a célegyenes végén, kemény és hirtelen manőverek után ő fordult szűkebben és az első helyen. Mindkét autó keresztül-kasul csúszkált a pályán, többször is az aszfaltozott bukótérbe kergették egymást, majd mikor Nico Rosberg Williams-Toyotája éppen Hamilton elé vágott vissza a füves részről, Raikkönen hihetetlen reflexmozdulatatl kerülte ki mindkettőjüket csak azért, hogy mintegy 50 méterrel később az egyenesben megcsúszva ismét átengedje az első helyet.

Mikor aztán már a Ferrarinál azt hitték, rosszabb dolog nem történhet, az ismét Hamilton közelébe kerülő Räikkönen az utolsó sikán előtti féktávon megpördült és ezúttal nem volt szerencséje: összetörte a Ferrarit.

Öt perc. Mindössze ennyivel kellett volna később jönnie az esőnek ahhoz, hogy világbajnoki reményei ne tűnjenek el végleg. A versenysport azonban nem veszi figyelembe a „mi lenne, ha” frázist. Itt a számok a fontosak. Kimi Räikkönen kiesett és úgy tűnik, számára definitíven elúszott a cím. A sors furcsa fintora csupán, hogy az idei szezon számára legjobb versenyén.

De nem volt még vége, hiszen a duplacsavar csak most jön:

A Belga Nagydíj sportfelügyelői úgy döntöttek, hozzáadnak 25 másodpercet Lewis Hamilton végeredményéhez, mivel szerintük Hamilton a sikán levágásával, majd Raikkönen mögé való besorolásával előnyösebb pozícióhoz jutott az előzéshez, mivel végig szélárnyékban maradt.

Ily módon Hamilton végeredményben lecsúszott a harmadik helyre, mivel az intermediate abroncsokra az utolsó pillanatban váltó Nick Heidfeld 23,844 másodperccel később szelte át a célvonalat. Felipe Massa így, az ölébe hullott győzelemmel két pontra közelítette meg a világbajnoki pontversenyben Hamiltont, öt futammal a szezon vége előtt.

Az pedig nagyon-nagyon kevés.

Jegyzetek a margóra

Mit mondhatnék? Habár már múltkoron elvesztettem lelkesedésem Kimi Räikkönen iránt, azért igen jóleső érzés volt újra formában látni. Na, megkaptam, gondoltam magamban, aztán bumm…

Sajnálom, kezdem azt hinni, hogy tényleg rohadt nagy balszerencse üldözi. (ahogy prokee is állítja)

Gondolom, nincs könnyű helyzetben a Ferrari, hiszen itt lenne az ideje letenni a voksot Massa mellett (akinek a szombati „nyilatkozata” nagyon durcáskisfiús és egyáltalán nem professzionális, mondhatni sunyi, volt, ráadásul egy olyan dolgot teregetett a nyilvánosság elé, ami nyílt titok ugyan, de hiatalosan tiltva van).

Mindezt félretéve azonban kétségtelen, hogy Massa áll SOKKAL jobban, de kötve hiszem, hogy sikerülni fog neki kiütnie a nyeregből Hamiltont. Nagy győzelem lehetett volna Räikkönennek, aki tényleg végre úgy csinálta a dolgát, ahogy kellett volna mindig is. Tetszett.
De a világbajnoki cím? Elúszni látszik.
Sajnos Bourdais-nak sincs már rá esélye.

Még valami: nem vagyok egy kimondott Hamilton-fan, de azért az igazságérzetemet bántja az a büntetés. Valahogy rossz szájízem van tőle, mintha kicsit lementek volna genyába az olaszok. A szabályokat be kell tartani, természetesen, de alkalomadtán az adott szituációt felmérve értelmezni és alkalmazni azokat.

Ferrari reneszánsz ?

Úgy fest, újjászületik a Scuderia Ferrari. Nem az a Ferrari, amely egy karakteres, eladható, profi pilótával sorra nyeri a futamokat, majd az egyéni és csapatvilágbajnoki címeket. Nem, az egyelőre (szerencsére?) várat mág magára.

Az a Ferrari van újjászületőben, aki a fent említett pilótáját úgy próbálja nyeregben tartani (vagy legalábbis a szomszéd tehene mintájára az "ellenséget" viszarántani), hogy a szabályokat a saját szájízük szerint rugalmasan kezelik. Ha szükséges, előállnak egy olyan szabálymagyarázattal, amely kivételek halmazából áll, vagy ha épp úgy ítélik, a meglévő szabályok katonásan merev alkalmazásához ragaszkodnak.

Láttunk már ilyet, sokszor. Szerencsére kihalóban van ez a nemes szokás, a versenyek mostanában a pályán dőlnek el. Jó lenne, ha ez így is maradna, hiszen engem, mint potenciális nézőt leginkább az aszfaltcsík csodái és rémségei érdekelnek, nem pedig az istállók és a sportbírók birkózása.

Talán a Ferrari is látja ezt, és nem veszik elő újra régi szokásukat. Akkor talán még nekem is sikerül megkedvelnem a csapatot...

Azért a Spa-i pálya mindenért kárpótol, az év talán legélvezetesebb pályája - a TV mögül legalábbis biztosan. 

- prokee -