Mi is történik, ha egy A,B,C,D,ZS kategóriás amerikai filmben autóba száll a szereplő? Bekapcsolja a rádiót, mondhatnánk. Vagy belenéz a tükörbe.  Nos, igen, de előtte még beköti magát. Ez jó eséllyel benne is marad a filmben, hogy azok az emberek is bekössék magukat, akik eddig nem tették. Még a hihetetlen Szülcsifelcsiben is beköti magát a bringa, mielőtt rokihelyre parkol az Astonnal.

A második világháború után az amerikai hatóságok elképesztő kampányba kezdtek azért, hogy az autóval közlekedők használjanak biztonsági övet. Ez a kampány a mai napig tart, gyakorlatilag megszakítás nélkül. Ennek okai között szerepelt az is, hogy a gazdaság talpra állásával megsokszorozódott az autók száma, szinte mindenki megengedhetett valamilyen autót magának, a legtöbbször hatalmas acélszörnyetegeket, piros chevy bőrrel, pereckormánnyal, lágy futóművel, két mázsa krómmal. A sok autó miatt nagyobb lett a forgalom, ennek következtében a balesetek száma ugrásszerűen megnőtt.

Egy idő után valaki rájött, hogy érdemes lenne valahogy megakadályozni, hogy egy 20 MPH sebességgel közlekedő autóban szörnyethaljon a tulajdonos attól, hogy lefejeli a kormányt, vagy kiesik az autóból. A biztonsági öv megfelelő alternatívának tűnt az ilyen esetek kiküszöbölésére, ezért pénzt és időt nem kímélve nekiálltak népszerűsíteni. A gyártók sem tiltakoztak túlságosan, hiszen viszonylag hamar belátták, hogy aki használja az övet, az lehet, hogy újból vesz tőlük autót. Lassacskán szériatartozék lett tehát a kétpontos öv minden autóban, de a legtöbb típusba utólag is be lehetett szerelni.

A Ford 1955-től feláras opcióként árulta a biztonsági övet, amely 20,5 dollárba került.  Az első autó, amiben a biztonsági öv szériatartozékként jelent meg a Saab GT750 volt 1958-ban. 1964-től az Egyesült Államokban minden eladott új autóban kötelező felszereltség volt az első biztonsági öv. 1968-tól pedig már a hátsó biztonsági öv beszerelése is kötelező volt a gyártóknak az utasok védelmében.

Bármilyen meglepő, de a kampány iszonyatos sikert aratott, egy felmérés szerint a kezdeti 14%-ról 1985-re 79%-ra nőtt azok száma, akik bekötötték az övet.  Hogyan érhették ezt el? Bebizonyították, hogy nem csak sokkolással lehet sikert elérni, hiszen ez a kis reklámfilm és a benne elhangzó suta dalocska is azt bizonyítja, hogy a meggyőzésnek vannak más eszközei is.

Vannak azonban olyanok, akik nem elég körültekintőek ahhoz, hogy belássák, be kell kötniük az övet. Őket elég csak kicsit taszigálni, és máris visszatalálnak a helyes útra. Pont úgy, ahogy a kerekesszékes fiatalember teszi az alábbi videóban. A tábláján valami ilyesmi áll:

Én sem kötöttem be magam.

Érdemes figyelni a reakciókat:

Aztán van a hülyébb kategória, aki nem ért a szép szóbol, leszarja a mókás dalocskát, meg a családos tesztbábút, nem hatja meg a segíteni akaró mozgássérült sem, Ő azért sem köti be magát. Talán segít, ha az ilyen ember megnéz néhányat azokból a filmekből, amiket például az angolok készítettek kifejezetten az olyan embereknek, akiket más módszerrel nem lehet meggyőzni. 

Durva, ugye? Ezt hívják sokkolásnak, hiszen egy borzalmas kép, vagy jelenet sokáig  megmarad az emberben, többek között ezért bújósak a lányok a horrorfilmek alatt. De ez nem ide tartozik.

Sokkal inkább ide tartozik az, hogy a Generali Alapítvány és az Indavideó közös pályázatot hírdetett, hogy a hülyék se járjanak rosszul. Készíts videókat, egy, vagy akár mindhárom kategóriában, és nyerj értékes ajándékokat. A fődíj 9 db utalvány a Generali-Autóklub Vezetéstechnikai Pályájára.

Kategóriák

Rémtörténet: Meséld el hogyan mentett meg a biztonsági öv a balesetnél, vagy azt, hogy milyen sérülést úszhattál volna meg, ha bekötöd magad.

Tanúságtétel: Mutasd meg másoknak, hogy mindig használod a biztonsági övet.

Térítés: Segíts a hülyéken, és mondd el nekik, hogy miért fontos, hogy mindig bekössék magukat.

A leadási határidő mindhárom kategóriában 2008. november 10. Most pedig Mars Forgatni!