Előzmények - első rész - második rész - harmadik rész
Péntek este van, épp egyik ismerősöm hív, hogy holnap költözik, nem tudok-e valakit Brünnben aki itt van a hétvégén autóval. Nem tudtam ajánlani senkit, de megígértem holnap délután felhivom. Elmentem aludni, de az izgatottságtól és a fejemben kavargó gondolatoktól csak forgolódtam. Végül 3 óra szenvedés után, elindultunk a vonatra. Szeptember 13, szombat. A brünni vasútállomás reggeli rózsaszínes fényben úszik, és hála szobatársam mindentvivős jolly joker cseh vasútkedvezményes kártyájának, csoportkedvezménynek, és a hétvégi kedvezménynek köszönhetően egy piti összegért jegyeket váltunk. Megérkezik a vonat, szombatársam szemei felcsillanak (vonatbuzisággal van egy hangyányit fertőzve):
- Hatszáznyolcvanas.
- Az mi?
- Ez az a vonat ami 230-al is tud menni, és bedönti magát a kanyarba, a Pendolino.
A vonat belső tere elég futurisztikus, utasszállítógép fílingje van. A vezetőfülke mögött ülünk, és egész úton nyekergést kell hallgatni amit valahonnan a felfüggesztésből jön. Ennyit a hipermodern vonatról. Átszállunk, a következő vonat száma 984, ez számomra nem elhanyagolható tényező, mivel az autó évjárata, amit megyek megnézni, 1984. Az út kezd fárasztóvá válni. A második átszállásnál már egyértelmű, hogy a világ végére megyünk, ami a monitoron 5 cm a Google Mapson az a valóságban fél nap vonaton. Leszállok a vonatról, és Lomnice nad Popelkou vasútállomásán nézegetem a menetrendet. Kicsit olyan mintha a '80-as években megállt volna az idő. Mállik a vakolat, a WC elmenne simán a Transpottingba...
Mit keresek én itt? Ennyire súlyosan kell a zöldséges?
Elindulok a civilizáció felé, és hívom a tulajt.
-Már itt is van? Várjon, elmegyek magáért az állomásra...
3 perc múlva egy ismerős hangú, de ijesztő kinézetű autó közeledik... Beszállunk, az úton a tulaj sorolja milyen jó autó, hogy 160-nal megy, és 5 perc alatt 4-szer vágja S-be az automataváltót, természetesen padlógáz kíséretében. Megállunk a bazárban ahol magamra hagy az autóval, mivel vevők érkeztek a Renault Scénicre. Utánam kiált:
-Menjen el vele nyugodtan egy körre.
Beülök. Valójában most vezetek először zöldségest...
Nem kéne először valami referenciafelújítottat keresni, azt lepróbálni és ahhoz viszonyítani később?
D-be kattintom, ránt egyet amikor megjön a kúszónyomaték. Kigurulok a főutcára, odalépek, hát nem egy gyorsulásbajnok. Differenciálmű búg mint a sítúrás Karosa busz. Az üléspozíció pazar, könyöklő, szervokormány - igaz undorító fakormánnyal.
Kellemesen krúzolunk a teljesen ismeretlen cseh hegyi városkában. Vissza a bazárba. Kiszállok, nézem a tipikus rozsdásodási helyeket. Nem tűnik sehol se súlyosnak, autó se áll ferdén, elől új lengéscsillapítók. A könyöklő alatt van egy papír. A legutóbbi műszaki vizsga eredménye: A kisebb hibák listája:
- Olajfolyás automataváltóból
- Korrózió a kipufogórendszerben
- Elsősegélydoboz
- Kerékfelfüggesztések állapota
A további oszlopok: a súlyos és veszélyes hibák üresek. A tulaj másik kocsija egy pápaszemes W210-es, undorító fényes felnikkel, spoiler stb. Sajnos a zöldséges sem úszta meg. Fehér indexbúrák, 16-os felnik, elől spoiler.
Hát nem egy észlény a tulajdonos. Elkezdek informatíve, csak a hecc kedvéért alkudozni. Az interneten 35 000 CZK-ért hirdette, a hátsó ülésen egy megfakult kartonlap van, azon 37 000 az ár.
- Nekem nem kellenek a rajta lévő kerekek. Elvinném 28-ért.
- Tudja mennyit érnek azok a kerekek? Miért nem jó az ami most rajta van?
- Az eredeti indexbúrák megvannak?
- Meg.
- Kormány?
- Az nincs meg. Tudja mit? Kerekek nélkül, eredeti búrákkal, csak magának: harminc.
Nyújtja a kezét:
- Akkor viszi harmincért?
Hirtelen bevillant Csikós Zsolt egyik cikkje, ahol az autója megvásárlása előtt húsz eladó kocsit abból a típusból megnézett.
Én meg rábukjak az elsőre?
Beszóltak