Olvasom a híreket, most nem olyat, mint múltkor.

A baleset Debrecen határában, Apafa és Bocskai-kert között történt. A kamion vezetője későn vette észre a kivilágítatlan személykocsit, és nem tudta elkerülni az ütközést. Az autót toló egyik férfi életveszélyes sérüléseket szenvedett, a kocsi három utasa pedig könnyebben sérült. A kocsit toló másik embernek nem esett baja.

A mentőszolgálat a debreceni Kenézy Gyula Kórház baleseti sebészetére szállította a sérülteket. Szentgyörgyi János szóvivő tájékoztatása szerint a kocsit toló férfinek mindkét lábát amputálni kellett. A kihűlt állapotban kórházba került sérült még agyzúzódást, fej- és bélsérüléseket szenvedett. A dupla amputálás és a hasi műtét után az intenzív osztályon kezelik, állapota súlyos, fokozottan életveszélyes.

Nem szeretem az értelemtlen halált és balesetet, különösen ha megelőzhető lett volna. Bár a fenti esetnél csak sérülés történt, de abból is a súlyosabb féle. Lelki szemeim előtt feltűnt a nemrég olvasútt autópályás cikk, amely szerint az autópálya leállósávjában statisztikailag húsz perc a túlélési idő.

A szenvedő alanyoknak nem tudom mennyi idejük volt, de egy főúton tán fokozottabb a helyzet. Bár szabály szerint nem 130 a maximális tempó, mégis törekednek egyesek elérni, ráadásul itt nincs vészsáv, helyette van szembejövő forgalom.

Mit tehetünk hát?
Elsőként mindenkit biztonságos távolba helyezünk, akinek nem feltétlenül szükséges részt vennie a műszaki mentésben.
Legyőzve undorunkat, felvesszük a kukásmellényt, melynek nem véletlenül láthatósági mellény a leánykori neve.
Előkaparjuk a csomagtartó mélyéről az elakadásjelző háromszöget, és jó távol, féktávon túl elhelyezzük azt.
Az autót lehetőség szerint kivilágítjuk, igen, ilyenkor használjuk az elakadásjelzőt, nem parkoláshoz.
Igyekezzünk megszűntetni a balesetveszélyes helyzetet, az útról eltávolítani az akadályt képző tárgyat, vagy ha tudjuk takarítsuk fel az utánunk maradt törmeléke, olajfoltot, mely további balesetet okozhat.
És végül, de nem utolsósorban, ne szégyeljük, hívjunk segítséget, ha nem győzzük magunk megoldani a problémát. Én inkább kifizetek 30-50 ezret trailerezésre, mintsem százereket temetésre.

A túloldalról meg csakis preventíven lehet alkalmazkodni, figyeljünk a váratlanul előbukkanó balesetforrásokra.

Hülyén, közhelynek hangzik, de: balesetmentes közlekedést kívánok!