Az úgy volt, hogy volt egyszer egy Capri szerelés, amiről jól lemaradtam, aztán kezdődött a Csikós bütykölős széria, a Tnt meg vett egy Trabantot. Én meg csak dolgoztam, mint a güzü, kocsi a garázsban, hónapok óta elő sem vettem – illetve csak egyszer egy kis munkára, de akkor meg olyat toltam az arcába, hogy utána majd meghasadt a szívem.
Nem az Ő korosztálya, meg súlycsoportja na!
Most meg jól meg is betegedtem, és itthon emésztett a pusztulat. Persze így is melóztam 3 napot, tele is lett a tököm. Volt egy szabad délutánom, na mondtam magamnak: Most vagy soha!
Motoszkált már napok óta bennem a cselekvés gondolata, vannak új tervek, folytatom az egy éve leállt projektet! Van egy jó formám – vele pedig egy korrekt funkcionális tér - van egy jó motorom rengeteg tartalékkal. Nincs más hátra, mint ellenőrizni a vázat, és kitakarítani, és kipofozni a lassan 20 éves belteret. Le is mentem a garázsba a Vénasszonyhoz, egyszer élünk nézzünk rá!
Fogalmam sem volt, hogy mit találok, és egyáltalán mennyi idő lesz a munka. A fő cél az volt, hogy kiszereljem az üléseket – hogy lefújhassam a síneket. Meglepően pörgősen ment a munka, sehol egy rozsdás, vagy beragadt csavar, kb. 3 perc alatt kint is volt mind a kettő. Szétnéztem, sok éves használat azért hagyott nyomot. A padlókárpit retkes, mindenhol apró kavicsok. Na mondom - időm van – rámoljuk csak szépen szét az egészet. Ha valahol gázos a kasztni – és volt egy kényes pont amitől féltem – az most kiderül. Ha „para” van így marad, ha nincs, akkor érdemes tovább fejleszteni (összkerék+kompresszoros feltöltés).
Attól féltem, hogy a jobb egy alatt lesz valami komoly gányolás – a múltból -, mert volt egy csavarral rögzített „T” tábla, és még sohasem szedtem szét. Izgi volt. Nem volt semmi.
Sokan mondják, hogy unalmasak a Mazdák, én ezt általában tagadom, de lehet igazuk van. Szerelni mentem, erre 1 óra alatt egy 13-as fejjel meg egy csillagcsavarhúzóval kibeleztem az autót. Jutalmam 360 Ft nettó – apróban -, plusz egy kisebb betonoszlophoz elegendő kavics a kárpit alatt.
Egy kis érdekesség. Jól látható, hogy hatalmas raktér tartalék van a csomagtartó emelhető padlólemez része alatt. Belgiumban, és Hollandiában árulták 7 személyesként is a kombi változatot, a csomagtartóban, két lehajtható kisegítő üléssel. A lábteret, a pótkerék jobb oldali irányban kibővített ürege adta.
Több érdekes megfigyelést is tettem.
Az első az volt, hogy azért a japánok beosztották. Egy ülés általában vagy a rugós megfejtés volt 90-en környékén, vagy az acéllap-szivacs kombót használták. A japók megspórolták a tervezés javát, mert egyszerűen a háborúból megmaradt Zero üléseket használták fel.
A 626 ülései bazi kényelmesek, és most már megvan a titok miért bírják ilyen jól. Az acél-szivacs kombináció itt is játszik, de nem egy prosztó „lap” van burkolva, hanem egy fenék formájú, lemez adja az alapot.
A kárpitok nélkül az autó belülről akár egy teherautó.
A második az, hogy láthatóan, már bütyköltek a kocsival, hiszen nem hiszem, hogy a sárgák zöld szigetelőszalaggal rögzítenék a kábelkötegeket.
A harmadik pedig, hogy mindenütt sértetlen gyári galvanizált lemez, úgyhogy tökéletes szilárdságú a kocsi, lehet agyalni a fejlesztéseken és a szükséges megerősítéseken.
Hogy mi lesz most?
Ki fogom ganyézni a kárpitot, ahol nagyon gáz cserélem. A csomagtartó pl. tutira újat kap. Javítok a kocsi zajszigetelésén, hogy bent ne legyen annyira hangos, mert hosszú úton a családomat – érthető okokból – zavarja. Meg különben is. Tényleg.
Befűzök a kábelcsatornákba pár új vezetéket, a hangtechnika, és más elektronikák végett. Néhány műanyag elemnek le fogom gyártatni a rozsdamentes acél mását, és azok már úgy kerülnek majd vissza.
Végül, pakolás közben odapróbáltam az új küszöböt is:) Azt hiszem újra forognak a fogaskerekek, elkapott a gépszíj, meg ilyenek…
Folyt. köv...
Beszóltak