...és akkor történt az, hogy a Csikós posztjai, meg a Pista garázs bulijai miatt belém bújt a kisördög, aztán jól kibeleztem a Mazdát. Táppénz, a fogyasztói társadalom nyelvére fordítva kikapcsolódás. Rendben, kitisztítom a kárpitokat – mondogattam magamnak, de ez így nem kerek. Vannak néha szabad estéim, meg hétvégék amikkel kapcsolatban úgy döntöttem hogy kicsit elrabolok belőlük magamnak. Fene mód kikapcsolja ám az embert amikor a friss levegőn a garázs udvaron bütykölhet, fényesítgetheti a szeretett gépet.
A Vénasszonyon konkrétan a műszaki is lejárt, így - mivel szerencsére nem sürgős – van időm gondolkodni is. Ha már szétszedek valamit, azon azért „reszelek” is kicsit. Sokat foglalkoztam a motorral, a futóművel. Az optika is majdnem összeállt már. Vannak további terveim persze, de ezek most egyenlőre vörös listán vannak, mert nagyobb kupac zsetont is bele kell verni, de azért jövőre szerintem összeáll a négykerék-hajtás és kompresszoros motor.

Visszatérve, nem sokat foglalkoztam a beltérrel. Alapvetően élhető, sőt igazából a kellemes kategória. Plüss ülések, plüss padló, műbőr szerű műszerfal, króm kiegészítők. Az ülések remekek, hosszú távon is nagyon kényelmesek, hatalmas állítható oldaltámaszokkal. Maga a váz is rendkívül masszív. Ne keret és rugók, hanem egy retro vadászgép páncélülésére hasonlít inkább. Nem tudom, valamiért jól esik ránézni, biztonságot sugall. Egy ideje foglalkoztat a gondolat hogy szerzek egy bontott 626 ülést a Csótányba is.

Megint ki kell térjek kicsit arra, hogy miért is jó „garázsozni”. Van akit a társaság vonz. Haverokkal szerelni jó! Alap.
Van ám egy másik oldala is. Amikor már az ember töke tele van, fogja a szerszámos ládát, és elvonul. Be kell tenni valami kellemes zenét, aztán bele lehet mélyedni.

Zenének például itt van siklósi haverjaim, a Peet zenekar nótája. Az Egyszer volt hol nem volt szerintem az egyik legzseniálisabb este autózós/szerelős zene! Ez szerintem nekik is lejött. (...és külön ajánlom Lowtyo figyelmébe! Dőlj hátra és mosolyogj Barátom.)

Ki lehet kapcsolni. Gondolkozni. A technikával való „bütykörészés” azért is jó, mert átáll az ember agya. Kisimulnak a gondoltok és a gép elemei miatt kényszerűen akár, de a logika kerül előtérbe. Ha megvan a kellő rutin, a meló közben baromi jól el tud kalandozni az ember. Meg lehet fejteni a világot, arról nem is beszélve hogy nagyon szép mesterségekbe is bele lehet kóstolni, esetünkben a kárpitozásba és tán a bőrözésbe.

Kis időugrás, és máris itt ülök a kitisztított padlókárpit mellett. Ég és föld! Eredendően fogalmam sem volt hogyan álljak neki. Felhívtam hát Ommot, hogy azonnal tudja meg a Csikóstól – ha nem alszik épp -  mivel lehet normálisan kiretkelni a szőnyeget, mert kárpittisztító gépet azért nem bérelnék. Csikós épp nem volt, de Pista élből lökte az infót hogy mi kell. Vanish, az a habzó cucc. Boltba be, célpont felkutat, megvesz, tűz haza. Jók ezek a hiper szuper nyavalyák, de azért mondom tutira megyek. Átmentem rajta egy vödör Hyperdolos-öblítős vízzel. Az iparibb kosz darabokat ki is hozta, fekete lett a víz a végén. Used item: szivacs. Az kell, a kefe túl durva, az tép.

Előtte

Utána porszívó – az majdnem zárlatos is lett annyi vizet szedett ki. Hagytam megszáradni (1 nap), és utána mentem neki a 9-1 sűrítési arányú eltüntető oxi akcióval. Szárad, porszív, pöpec. Igazából nem hiszem, hogy valaha is porszívózásnál komolyabb tisztítást kapott a gép. Na nem baj, legalább az ősiszap megvédte a színt, és most így 20 évesen is meglepően természetes érzetű és látványú a japán műszőr.

Utána

Amikor a csomagtartó szőnyegét elvittem egy kárpitoshoz komolyat csavartam az egészen. Az öreg azt mondta, hogy felejtős, nem tud olyat csinálni mint a gyári. Mondom jó, de akkor csináljunk mást, de pofásat. Elkezdett mutogatni különféle anyagokat, de még az Audi A6-hoz használt szövet is olyan kellemetlenül mesterséges volt. Ekkor kiszúrtam egy fejtámlát a munkaasztalon. Kérdem tőle ez miből van? Műbőr? Azt mondja nem, nem. Ez igazi. Kértem mintát. Adott. Iszonyatosan finom, vékony anyag. Azóta azt hiszem meg is fogom csinálni a műbőr hatású műanyag elemek bevonását. Meglepően jó árban van, a forma nem az a hullámos fajta, bicaj nyerget meg már bőröztem. Na, az nem volt egyszerű. Szóval ez lesz. Az üléseket is megcsinálom, közben pedig szétkaptam a váltó előtti kapcsolópanelt. Itt lesz némi rozsdamentes acélbetét, és ezen fogom kipróbálni a bőrözést. Ha gáz lesz, bontóból csere. Ebben a panelban találhatóak az – eredetileg – ülésfűtés kapcsolók, és a csomagtér ajtó nyitó-záró gombja. Azért írtam, hogy eredetileg, mert a bal oldalira a lambda monitor van rákötve, a jobboson meg a kiegészítő computer lesz.

Mivel menet közben programozható, és ki is kapcsolható, így gyakorlatilag egy gazdaságos közúti, és egy elborultabb vezérlés beállítás között válthatok ha kell. Esetleg etanol, de az felénk még felejtős.

Nem akarok bent is sleeperkedni, ki fogom cserélni az ülésfűtés ikonokat Lambda és ECU feliratokra. Offkóz, rozsdamentes acélból lézer-vágva. A világítást meg a műszerfaléra szinezem.

Nem tudom más típusoknál hogy van ez, de én nagyon meglepődtem, mikor a kapcsolók szétszedése közben egy „csapágyas” megoldást találtam. A műanyag öntvény kapcsolótestbe egy acélgolyónak van ágyazat kialakítva,  ami egy rézlemezen gurul, ami libikóka formája miatt érintkezik, és kapcsol ki-be.

Jelenleg itt tartok, szerdán jön meg a kárpit boltba a spéci hangszigetelő lágy filc anyag, azzal kicsit rágyúrunk a hangszigetelésre, és mehetnek vissza a padlókárpitok. Megjön az új hidrotőke fürt is, úgyhogy legközelebb ránézünk a motorra is.

Folyt. Köv. 

Mazdám, Mazdám, te vén soros.
Aztán tudod-e, kié lesz e négysoros?
Tündér kérte, de mit írjak? Légy okos!

Szeresd a Dr-t, mert garázsban szerelni férfiembernek ildomos!