Nem kevés kritikát kaptunk az inkognitóteszt miatt - ám az egyetlen érintett, aki érdemben reagált a postra, Teszkó Péter volt.
Hozzájárulásával itt közöljük gyors levélváltásunkat. Reméljük, árnyalja kissé a képet erről is, arról is.
Tisztelt Kovács Úr!
Szeretném megköszönni a lehetőséget, és az ezzel járó – számomra jónak minősíthető – értékelést, amit a http://autofilia.blog.hu/2009/05/20/valsag_van_akkor_dolgozz oldalon kaptam Önnek adott árajánlatom alapján.
Sajnos a legelső megállapítás – „Teszkó úr valószínűleg kissé túlterhelt” – abszolút helytálló, figyelembe véve azt, hogy a napi, nem ritkán 10-12 autó szervizelése, három telefonvonal kiszolgálása, valamint értékesítő kolléganőm hatékony munkája mellett az árajánlatok kifogástalan elkészítésére már csak a munkaidőn túl, a túlórák leküzdése után, itthon, nem ritkán ilyen időpontokban (2009-05-21 este 23 óra 31 perc) kerül sor. Félre értés ne essék, nem panaszkodni akarok, mert örülök, hogy felelősségteljes munkám van és segíthetek olyan embereknek, embereken, akik a műszaki világban ki vannak szolgáltatva mindenféle szedett-vedett szervizeknek, ahol még – sok esetben - azt sem tudják, hogy működik egy gépjármű.
Az értékelés azért is esett jól, mivel 1993. óta szerelek gépjárműveket, 1995. óta dolgozom az autószerelő szakmában, és csak 2008. augusztusa óta foglalkozom a munkafelvevői, szerviz tanácsadói munkakörrel. Jelenlegi levelemet is ezért bátorkodom Önnek elküldeni, mondván szeretnék Öntől segítséget, illetőleg tanácsot kérni, hogy hogyan tudnám munkámat még inkább tökéletesebben elvégezni, hogy netán a következő értékeléskor megkaphassam minden szempontra az ötös „osztályzatot”.
Természetesen, ha levelemmel zaklatom, kérem, tekintse kérésemet semmisnek, de szakmai téren sosem elégedtem meg a kitűnőnél gyengébb eredményekkel. Ráadásul én, a szakmámat a hivatásomnak tekintem, legalább olyan szinten, mint egy orvos, sportoló vagy katona.
Remélem, nem okozok túl sok problémát levelemmel. Várom válaszát.
Tisztelettel:
Teszkó Péter.
Tisztelt Teszkó úr !
Először is köszönöm, hogy - eddig egyedüliként a "résztvevők" közül - reagált a tesztre.
Két dolgot szeretnék az elején leszögezni:
- Amennyiben olvassa, olvasta, vagy - talán remélhetem, hogy - olvasni fogja az Autófília blogot, vagy csak annak rólam szóló bemutatkozó részét, talán észrevette, hogy én tulajdonképpen nem létezem.
Pontosabban egy egyszerű plüssmedve képében materializálódtam, és csak a véletlen tett "bloggerré". Ebből kifolyólag nem csupán az autókhoz, a kereskedelemhez, az ügyfélkapcsolatokhoz nem értek, de még csak írni, gondolkodni, beszélni sem tudok. Sőt, nem is vagyok ennek tudatában, hiszen azon a részen, amelyet hús-vér lények arra
használják, hogy bizonyos dolgokat, vagy azok hiányát észleljék, ott nekem némi apró szivacsmorzsalék található.
Vannak azonban segítőim, nevezetesen az Autófília többi bloggere. Ők azok, akik több-kevesebb rutinnal rendelkeznek az autózáshoz kapcsolódóan, ügyfélként, szolgáltatóként egyaránt - és a létszám okán meglehetősen széles területen jártasak valamilyen mértékben.
Az ő rutinjuk persze nem feltétlen elég ahhoz, hogy bármit tévedhetetlenül elbíráljanak - ahhoz viszont igen, hogy az ügyfél szerepébe beleélve magukat eldöntsék, ki mennyire szimpatikus egy ilyen megkeresésra adott válasza alapján.
- A másik fontos dolog, és ezt le is írtam a postban: a pontozás, a gyorsaságtól eltekintve abszolút szubjektív. Azon alapul, hogy az olvasott levél milyen benyomást kelt a címzettben. Ahogyan önben is nyilvánvalóan és szinte azonnal kialakul egy kép az ügyfélről a levele, a telefonhívása, vagy a személyes megjelenése alapján,
ugyanígy az ügyfélben is megjelenik egy - jogos, vagy jogtalan, konstans, vagy megváltoztatható - kép önről, önökről, vagy bárkiről, akivel az ember élete során szembekerül az előforduló szituációk sokaságában. Sajnos az "ügyfélszolgálat", legyen az konkrétan a munkafelvevő, szervíztanácsadó, alkatrész-értékesítő, vagy bárki egy cégnél, az első, és ezért a legfontosabb front-end, találkozási pont a cég és az ügyfél között. Ha ezen az interfészen keresztül az ügyfelet pozitív élmények érik, évekre "odaragadhat" a szervízbe. Ha negatívak, esélyt sem fog adni.
A tesztről pedig: bármennyire kikerülhetetlen egy ilyen esetben, hogy egy adott emberről alakítsunk ki véleményt, a post nem erről szólt.
A cél az volt, hogy a hónapok óta "síró" (jogosan, vagy sem, nem a mi dolgunk eldönteni) autóértékesító cégek vajon tudnak-e, akarnak-e tenni a saját helyzetük javításáért, vagy a jó magyar mezőgazdász szokásrendszert igyekszenek elsajátítani, miszerint "fiatal voltam és bohó, a társadalom a hibás".
Tudom, tudjuk, hogy válság van. El is fogadjuk, mindannyiunk bőrén érződik. Aki szerencsés, az csak a többletmunkát érzi, amelyet a munkahelyébe kell fektetnie annak megmaradásáért. Aki kevésbé, annak nem lesz mibe fektesse a többletmunkát. Az azonban, hogy egy adott cég, munkahely hogyan birkózik meg a helyzettel, az nem csupán a tulajdonosokon múlik. Sőt, főleg nem rajtuk.
Ezzel együtt persze, bármennyire is ön és kollégái kerülnek a célkeresztbe, a cég működése a cégen, mint szervezeten múlik. Azon, hogy a megfelelő eszközök rendelkezésre álljanak, azon, hogy egyetlen kolléga sem legyen annyira leterhelve, hogy az ügyfelekre ne maradjon ideje, azon, hogy a munkahelyi légkör jó kedélyű kollégákat "termeljen ki". Folytathatnám, de valószínűleg nem mondok újat.
Levele tényleg megtisztelő, de érzem benne a finom cinikus felhangot. Számomra is nyilvánvaló, hogy nem tudok önnek segíteni abban, hogyan végezhetné az eddigieknél is jobban munkáját. Azonban úgy gondolom, nem is szorul az én tanácsomra - vannak önnek ügyfelei, akiknek a reakcióiból, mosolyaikból vagy fintoraikból, kézfogásukból tökéletesen minősíthető és fejleszthető az ön munkastílusa. Abban pedig, azt
hiszem, egyetérünk, hogy jól dolgozni nem kerül nagyobb energiabefektetésbe, mint rosszul dolgozni. Ha már a nap jó részét a munkahelyén tölti az ember (izé... medve), akkor miért ne érezze estére a jól végzett munka örömét, nem igaz?
Még egy utolsó megjegyzés a "mindenféle szedett-vedett szervizek" kitételre... Azt gondolom, az Autófília stábja a magyar átlagnál sokkal kevésbé "veti meg" a szervízeket, legyen az hivatalos márkaszervíz, vagy a szomszéd Sanyi bácsi, az öreg barkácsmester. A teszt is részben azt a tévhitet szerette volna eloszlatni, miszerint a nagy, csillogó üvegfal mögött csak az autóeladásig tart a barátság, a többit szükséges rossznak tartják. Abban bíztunk, részben saját tapasztalatok alapján, hogy a legtöbb cég (főleg a jelen helyzetben) kezét-lábát töri majd, hogy potenciális leendő ügyfelét magához édesgesse.
Nem a mi hibánk, hogy sok esetben nem ez történt - viszont az ön érdeme, hogy eggyel több helyen történt ez.
Kívánom önnek, hogy találjon sok örömöt és legyen sikeres a munkájában, és kívánom magunknak, hogy sok önhöz hasonló elhivatottságú emberrel találkozzunk, bármerre is járunk.
Tisztelettel:
Következő Vásárló Miklós
Autófília.hu
Ui: Kérem, ha nem okoz kellemetlenséget, járuljon hozzá, hogy ezt a levélváltásunkat egy gyors post erejéig az Autófílián megjelentethessük.
Tisztelt Miklós plüssmaci!
Köszönöm a gyors felvilágosítást. Ismét okosabb lettem. Egyébként az említett oldalt, sajnos csak most tudtam végigolvasni, mert nem rég értem haza a "robotból".
Nekem személy szerint tetszik a dolog, csak azért a reális képet és értékelést mégis csak a személyes és gyakorlati kontaktus teszi teljessé.
Lehetséges, hogy túlságosan naiv vagyok, de reméltem, hogy személyesen is
fogok tudni beszélni azzal, aki véleményt alkot rólam, illetőleg a munkámról.
Természetesen hozzájárulok a levelezésünk közzé tételéhez, mert kíváncsi vagyok kiből, milyen reakciót fog kiváltani, még akkor is, ha netán ez rám nézve hátrányos megítélést eredményez.
Még egyszer köszönöm a lehetőséget. Állok továbbra is minden problémával
küzdő autós társam szolgálatára.Tisztelettel:
Teszkó Péter
Munkafelvevő-szerviz tanácsadó
Telefon: 06-1-801-40-80; 06-1-801-40-90;
Mobil: 06-20-493-83-81;
Fax: 06-1-801-40-88
teszkopeter@autovaros.hu
www.autovaros.hu
Beszóltak