Velence... Velence... Velence... itt ülök a gép előtt és azon töprengek mit írjak, mert a kedves "buzik" rám testálták ezt a hálás hálátlan feladatot - mint az egyik fő elkövetőre.
Hálátlan, mert az ember kénytelen megosztani a személyes érzelmeit, impresszióit. A világhálón – meg úgy egyáltalán manapság – ilyen szinten megnyílni, hááát, khmmm, nem biztos hogy szerencsés.
Ebből kifolyólag nem is lesznek csöpögős szavak, az érzelmekre hatni próbáló trükkös, kertek alatt sunnyogó körmondatok, s nem lesznek hatékonysági grafikonok és elemzések sem, beszámoló meg végképp. Ne várjátok, maradok annak a konok, zárkózott tagnak aki vagyok, és önző módon a saját homologizált véleményemet ütöm ebbe a darab műanyagba és szilikonba.

Megpróbálnám egy-két mondatban megfogni azt ami a legfőbb tapasztalat volt nekem. Mert ugye az egész úgy indult, hogy mi megyünk jótékonykodni, az egészséges életvidám emberek. Pfff.
Aztán rájöttem egy nagyon fontos dologra megintcsak. Minden relatív, úgy éreztem magam, mint az egyszeri majom az állatkertben. Neki a látogatók voltak a ketrec mögött. Ezek a srácok - azt hiszem mondhatom mindegyikőnk nevében – nagyobbat toltak rajtunk, mint mi rajtuk... és ez az egész csak a végén esett le. Nem is kell ezt ecsetelnem, nézzétek csak meg azokat az arcokat a tornatermi fotókon, amik a KRESZ vetélkedőn készültek – amit Tommi és Viktor dobtak össze. Nekünk kellene sok-sok ilyen alkalom. Látni azt, hogyan kovácsolódott össze a helyi csapat, hogy nagyok hogyan segítették a kicsiket. Vigyáztak rájuk, tanították segítették őket... ŐK voltak az igazi JÓ FEJEK! Köszi!

Ami pedig ijenkor köttetik az emberek között, az - net ide, vagy oda - BARÁTSÁG, emberek igazi BARÁTSÁG. Ez egy nagyon fura és ritka dolog a maga igazi, tiszta formájában - de és figyeljél csak! - érdemes kipróbálni.

...és természetesen köszönjük mindenkinek aki áldozott a szabadidejéből, energiát és időt fordított, és ajándékokat szerzett, és külön köszönet támogatóinknak, akiknek nem volt sok idejük reagálni, de mégis mindent megtettek.

Köszönjük a festéket :

köszönjük a nagy sikert arató sapkákat és pólókat :



köszönjük a hihetetlen mennyiségű és minőségű írószert:

köszönjük a banda szállítását lehetővé tevő buszt az
APCES Mérnökiroda KFT-nek.

köszönjük a festék teleportálását a
Kauf-Fer Autóalkatrésznek

.

A mappa neve pedig, ahová ezt a szösszenetet mentettem "Velence1" lett;)... ja, és tök szépek lettek a szobák!