Bogaras vagyok. Nem csak azért, mert imádom a kis púpos német népautókat, hanem mert egy rakás rigolyám is van, erről igazán a családom tudna érdekes dolgokat mesélni. Egyik ilyen, hogy általában ragaszkodom egy márkához, ha az egyszer már bevált. Sokan vagyunk ezzel így, gondoljanak csak azokra, akik sokadszorra veszik ugyanannak a gyártónak az autóját, televízióját, erősítőjét... stb.

Nagyon sok autógumival volt már dolgom, olcsóbakkal, drágábbakkal, mikor milyenre volt pénzünk. Igazából egészen addig, míg meg nem vettük a Bravonkat és gumivásárlásra került a sor, addig ismerősök, barátok, fórumokon leírt tapasztalatok alapján választottam. Volt, ami egész jó volt, volt ami csapnivalónak bizonyult. Például kétszer is volt Michelinem, mindkettőt tiszta szívemből gyűlöltem, aztán olyan is volt, ami olcsóbb gumi volt és mégis egész jól működött.

Visszatérve a Bravora, azon egy Bridgestone Potenza RE720 típusú gumi volt és ott jött el az a pont, amikor úgy éreztem, megtaláltam a nekem legjobban tetsző típust. Csendes volt, vízen mesésen működött és úgy éreztem, nincs az a centripetális erő, ami hatására megszűnhetne az út és az abroncs közti tapadás. Imádtam. Gyári lemezfelnin volt, még arra is hajlandó voltam, hogy lemondjak a könnyűfém felnikről, mert egyszerűen nem akartam ledobni azokat a remek gumókat. Számomra a Bridgestone lett a világ legjobb gumigyártója. Nem sokkal később aztán ismét bizonyított a japán gyártó, csirkénket egy DMZ3 típusú téligumival szerelve vettük. Arról is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Mikor már kezdett jelentősen csökkenni a minta mélysége gondolni sem tudtam másra, mint, hogy ismét Bridgestone kerül rá. Aztán történt valami.

Télen átültem egy másik céges autóba, mit ad isten azon is Bridgestone téligumik voltak, nem is volt velük bajom. Addigra már szinte ortodox Bridgestone hívő lettem, örültem is neki, hogy a nyári abroncsok is a fent említett gyártótól valók. Tavasszal csere, majd pár száz kilométer után kezdtem kicsit feszengeni a sofőrülésben. Fene sem tudja miért, nem működtek úgy, ahogy szerettem volna. Nagyon sok rosszat nem tudnék mondani róluk, ha csak az nem rossz, hogy egy prémium gumi körülbelül egy jó közepes abroncs szintjét hozza. Nagyjából annyit tud, mint mondjuk az előző Maloya Futua Sport W abroncsaim. Felesleges hihetetlen kanyarsebességekről álmodoznom, forszírozott tempónál diszkrét visítással adja tudtomra, hogy itt a vége, vízen még tűrhető, de egészen bizonytalan érzés vele autózni. Tudják, mikor fogalmuk sincs, hol lehet a határa a tapadásnak. Az eddigi Bridgestonaimban pont ezt szerettem legjobban, hogy nagyon sok visszajelzést adtak és nagyon sok tartalék volt bennük. Ez meg olyan jó-jó, de nem az igazi. Pedig még öregnek sem lehetne mondani őket, öt évvel ezelőtt gördültek le a gyártósorról. Minta is van még rajtuk bőven és az ADAC 2008-as nyári gumi tesztjén különösen ajánlott címkét kapott ez a típus. Fura.

Eddig mindenkinek azt ajánlottam, ha megkérdezte milyen típusú gumit vegyen, hogy Bridgestone-t, most azonban kicsit meginogtam. Kár, mert már úgy tűnt, holtig tartó szerelem lesz a dologból. Nem mondom, hogy soha többet Bridgestone, hisz három típus is remekül működött, de azt sem terjesztem többé, hogy mindegy milyen csak Bridgestone legyen. Végül a csirkénkre sem ilyen gumi került, hanem General Grabber AT2, de úgy érzem nem is lőttem vele nagyon mellé, eddig nagyon meg vagyok vele elégedve.
És Önök milyen abroncsra esküsznek?