Na nem úgy, hogy 3000ccm. Fogyasztásilag.
Szerencsétlenül járt Swiftem helyreállítása közben kezdtem el nézelődni a neten. Mivel az elejét gyakorlatilag lerombolta a Corsa, teljesen mindegy volt, mit építünk az elejére. Kíváncsi voltam, mi jön ki relatíve olcsón, és közben néz ki a lehetőségekhez képest jól. Eközben, bár sosem fogom bevallani, odáig süllyedtem, hogy különböző Swiftek képeit mentettem le a gépre, szortírozva, kategorizálva, későbbi csámcsogás céljából. Nem Lamborghinit, nem R8-at, nem Lancia Stratost, hanem Swiftet. Mélypont, na.
Találtam viszont egy szimpatikus őrültet, és az ő autóját, melyet most bemutatnék nektek.
Köztudott, hogy az ezres Swift nem egy nagyétvágyú autó. Páran talán emlékeznek még a kilencvenes években a gyár által szervezett és támogatott Suzuki fogyasztási versenyre is, amelyet emlékeim szerint 2.7 literrel nyert meg valaki. A gyár számára kiváló marketingeszköznek bizonyult az eredmény, és az sem rengette meg a mítoszt, hogy az akkori sajtóbeszámolók szerint az élmezőny autói inkorrekt eszközökkel is éltek - vontatták az autókat, rátankoltak, stb...
Mindenesetre a közhitbe beette magát az infó, és azóta a baráti beszélgetések, a fórumtopikok gyakori szereplői lettek az egymás alá licitáló "ezresswiftesek".
Amikor Doug Heffron a "kisfogyasztású autó" kifejezést használja, nem viccel. Egy 1989-es Geo Metrot (aka: Suzuki Swift) vásárolt újként, de elégedetlen volt az 58-56 MPG (3,9-4 liter/100km) körüli fogyasztással.
Valahogy így festett Doug Metroja eredetiben
A Geo Metro gyári fogyasztási értéke egyébként városi/országúti/vegyes üzemben 43/51/46 MPG (5,2/4,4/4,9 l/100km). Ehhez képest a Doug által mért fogyasztás az eredeti állapotban sem volt sok.
Az MPG többek között Észak-Amerikában használatos mértékegység a fogyasztás mérésére. A "miles per gallon" rövidítése, a szám tehát azt jelenti, egy gallon (3,785 liter) üzemanyaggal hány mérföldet tud megtenni az autó.
Doug tehát papírt és tollat ragadott. Aztán messzire hajította ezeket, és inkább felfűtötte a garázst, beizzította a gépeket, és nekilátott. Flexelt reggel nyolctól este tízig, tíz héten keresztül.
1993 októberében, tíz héttel a munka kezdete után a zavarodott szomszédok tekintetének kereszttüzében előkerült a garázsból a 75 MPG-s autó. Volt mit nézni rajta.
A legmarkánsabb változtatás természetesen a Half Top Chop, a jobb oldali tető teljes eltávolítása. A bal oldalon megmaradt mindkét ülés, tehát amolyan tandem-autóként működik a gép. Emellett Doug beburkolta a kerekeket, a jobb oldalon pedig egy kétrészes csomagtartó alakított ki, a súlycsökkentés érdekében alumíniumlemezből készült fedelekkel.
A látszattal ellentétben Doug, akinek hobbija egyébként a repülőgép-építés, és érvényes pilótajogosítványa is van, nem minden előkészület nélkül vágott neki a munkának. Egy nála tapasztaltabb szakembert kérdezett meg, hol kezdje az alacsony fogyasztású autó építését. Az öreg szaki így válaszolt: "A könyvtárban".
A repülőépítésben szerzett tapasztalatokból jött az autó jobb oldalán látható stabilizátor-szárny is, amely utólag került fel. Segítségével az erősen balra tolódott súlypont ellenére is meglepően stabil és irányítható lett a Geo.
A hajtásláncban egyetlen komolyabb változtatás történt, az ötödik fokozat fogaskerék-párját cserélte le Doug egy hosszabb áttételre. A helyi autósbolt 2500 dollárt kért volna a két alkatrészért, így inkább a garázsban álló esztergapadon készült el, és azóta is vígan dolgozik.
Doug két évig járt dolgozni az autóval, napi nagyjából 50 mérföldet oda-vissza, ezalatt 75 MPG fogyasztást produkált (3 liter/100km), jórészt országúton. Ezután az autó egy sufniba került. 2006-ban vette elő újra, és azóta is használja.
Egy kis Geo-történelem
A Geo Metro 1989-ben tűnt fel a Chevrolet-Geo szalonokban, a Chevy Sprint utódjaként, amely az egy generációval régebbi Swift "amerikásított" verziója volt.
Készült belőle három-, négy- és ötajtós, valamint kétajtós kabrió is. 1997-ig futott Geo márkanév alatt. 1995-ben jelentősen átalakították a modellt, amely 1998-tól Chevrolet Metro néven futott.
Eredetileg a Metro modelleket is Japánban gyártották, ám a nagy sikert látva 1990-ben egy új gyár, a CAMI Automotive kezdte meg működését Ontario állam Ingersoll városában, 50-50% GM és Suzuki tulajdonban. Itt kezdték meg a három- és ötajtós modellek gyártását, a csak Kanadában forgalmazott négyajtós Sedanok továbbra is Japánból jöttek, egészen a 98-as ráncfelvarrásig. A kanadai gyár belső piacra Pontiac Firefly néven forgalmazta a gyártmányait.
A forgalmazás 2000 végén leállt, bár 2001-ben még flottaként eladtak néhány Metrot. Az utódmodell a Chevy Aveo és a Kalos lett.
Beszóltak