Elmesélem milyen az én olvasatomban egy érdekes márkatalálkozó. Nyilván elsősorban az kell, hogy olyan autók legyenek ott, amelyek valamilyen szinten érdekesek lehetnek számomra. Ez speciel a legegyszerűbb kritérium, talán nem is tudnék mondani olyan márkát, aminek a kínálatában nem találnék szívemnek kedves modellt. Aztán az sem hátrány, ha 2-3 autónál több lézeng a találkozó helyszínén, a kiscsoportos, Tesco parkolókban szervezett összejövetelek inkább alkalmasak a helyi márkaklub csapatépítésére, egy kívülállónak nem sok izgalmat tartogatnak.
(kép: lacettiklub.hu)
Legalább ennyire ódzkodok a hatalmas monstre összejövetelektől is. Ott az szokott lenni a baj, hogy ugyan sok érdekes autót látni a nagy számok törvénye alapján, de egy odatévedt érdeklődőnek inkább nyomasztó, hogy senkit sem ismer, senkihez sem mer odamenni, áll bambán, nézi a jól összeszokott kis csapatok önfeledt szórakozását, szippant egy mélyet a benzingőzből, kattint párat a gépével és lelécel anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna, hogy ott járt.
És persze itt vannak még a pozőrök. Minden találkozóra kellenek, de ha túlnyomórészt újgazdag gyerekek vagyonokba kerülő játékautóikkal van tele a hely, akiknél annyit érsz, amennyi zöldhasút belelapátoltál a vasadba és legalább egy Zimány Linda kaliberű plázacica kell, hogy döcögjön melletted, hogy legalább a köszönésedet meghallják, ott ritkán tudom jól érezni magam. Nyilván ezek az én hülyeségeim és kivételek is mindig lehetnek, koránt sem biztos, hogy ez a jó találkozó receptje, de nekem ez jön be.
Amikor megkaptam a meghívót a CACH szervezésében megrendezésre kerülő magyarhertelendi találkozóról, azt gondoltam, hogy majd odamegyek, elvegyülök a tömegben, körbefotózom a vasakat, néhány érdekesebb autó gazdájával kicsit elbeszélgetek a modellről és lécelek, hogy még este megírhassam a posztot. Kinéztem egy időpontot, amikorra borítékolható volt, hogy még azok is ott lesznek, akik csak egy napra jönnek és amikorra nem volt semmilyen program beszervezve, gondoltam cirka két óra alatt végzek az egésszel. Aztán egészen másként alakult minden.
Amikor odaértem pirinyót elkenődtem, szombat délután volt és alig pár autó hasalt a kemping gyepén. Az első utamba akadó embertől megtudtam, a csapat nagyobbik fele még nem ért vissza a sörgyárlátogatásból, ne izguljak, nem ez az össz. létszám. Igazmondónak bizonyultak a Citroenesek, hamarosan megjött a siserehad. Vicces volt látni annyi BX-et begördülni a kapun, meg ahogy szépen beálltak egymás mellé a fűre. Gyorsan megkerestem az „összekötőmet” Sólyom Norbit, a találkozó szervezőjét, dobjon rögtön bele a mélyvízbe és mutassa meg a BX-es keménymagot, ők jelen helyzetben privilégiumot élveznek a többi típus gazdájával szemben (hamarosan azt is elmondom, miért). És akkor innentől borult az egész terv. Ha mindent sikerült volna megjegyeznem, amiről beszélgettünk, most valószínű, hogy nem ezt a posztot gépelném, hanem a dekorossal tervezném a BX-szervizem tábláját. Ha rosszmájú szeretnék lenni, azt is mondhatnám, hogy egy BX-esnek muszáj ennyire értenie az autójához, de valójában mindenkitől azt hallottam, hogy a BX közel sem olyan megbízhatatlan autó, mint amilyen a híre. Legnagyobb baja, hogy relatíve olcsó autó, olcsó autót pedig általában olyanok vesznek, akiknek nincs túl sok pénzük. Ha pedig nincs pénzük, karbantartásra sem fognak sokat költeni és azt pedig bármelyik autó megbosszulja.
Mindenki nagyon lelkesen mutogatta az autóját, kiderült, hogy különleges szériákból elég jól állunk Magyarországon, van 16 szelepes, öszkerékhajtású, sport, digit, még mentő autó is. Engem leginkább az első szériás modellek érdekeltek, abból is az egynégy fekvőmotoros. Annyit szidta Ervin, a szerelőm, hogy muszáj volt megcsodálnom egy olyat is. Jelentem, pókhálót találtam a motorterében.
Szóval a BX-es részlegnél le is ragadtam estig, nem tudtam, meg nem is akartam szabadulni tőlük. Annyit vettem csak észre, hogy egyszerre eltűnt egy csomó olyan autó, amit én még közelebbről is meg szerettem volna nézni, meg, hogy mindenki indul éjszakai fürdőzésre. Csomagoltam és jöttem. A képek közt fogtok párat találni, amin egy-egy autó hátulja látszik, azokat már csak induláskor sikerült lencsevégre kapnom.
És, hogy milyenek a Citroenesek? Kedves, segítőkész, jófej emberek, akikkel, ha Citroenről akarunk beszélgetni, keblükre ölelnek és onnantól kezdve világ legjobb cimborái vagyunk.
És, hogy milyen volt a találkozó? Családias. Legközelebb biztos hozom a csajokat, mert biztos, hogy ők is jól érezték volna magukat.
Aki pedig eret vágna magán, hogy semmit sem tudott meg mondjuk a GSA-ról, vagy a CX-ről ebben a posztban, ne tegye. Ezen a héten ugyanis Citroen hetet tartunk itt az Autófílián, érdemes lesz minden nap visszanézni, megpróbálunk sok érdekességet összeszedni erről az izgalmas márkáról.
Elhatárolódom.
Határozottan elhatárolódom.
Egy autós blogon francia autóról, pláne Citroënről írni, az olyan, mint hajnal háromkor a viccmesélés az unalomba fulladt bulin.
Borzalom, skandallum!
- prokee -
Beszóltak