A Citroen első autója 1919-ben jelent meg, és a nem túl fantáziadús „Type A” nevet kapta. Ha figyelembe vesszük, hogy 1917-ben ültek neki, megtervezni a járművet és, hogy lényegében még tartott az első világháború, egész szép eredménynek számít, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült, egy korszerű és megbízható autót összehozni. Egy 1327 ccm-es négyhengeres motort kapott az autó, 18 lóerős teljesítménnyel. Ez a motor akár 65 km/h-s sebességre volt képes gyorsítani az autót. Ismerve az akkori úthálózatokat, ez bőségesen elegendőnek is bizonyult.
Kétféle tengelytávval készült és mindkét tengelytávú változatból készítettek áruszállító járművet is. A hosszú tengelytávú változat platót, a rövid zárt felépítményt kapott. Mindössze két évig gyártották, összesen 24.093 darab készült belőle. Ez lett Európa első sorozatban gyártott autója.
A Type A-t 1921-ben a Type B váltotta. Erősebb motort, gumiabroncsokat és elektromos berendezést kapott. Ezekkel az újításokkal a Citroen ismét borsot tört a konkurencia orra alá, és persze a különféle változatok gyártásával sem álltak meg. A B sorozatból is készült összesen 12 féle karosszéria változat. 1927-ig gyártották, a gyártás utolsó évében már 10 percenként jött le egy új Citroen a gyártósorról.
A B típussal párhuzamosan egy másik széria is készült. Az 5 CV lényegében egy kisautó volt. 856 ccm-es motorjával közelről sem volt nevezhető egy közúti torpedónak, még ha a csúcsos fara és a kompakt felépítése miatt annak is tűnt. Az 5 CV-t gondolták egy olcsó, egyszerű autónak, amit akár egy nő is el tud vezetni. Párizsban a húszas évek derekán a csajok már rég nem foglalkoztak vele, hogy rendelet szabályozza azt, hogy külön engedély nélkül, nem mehetnek az utcára nadrágban (egyébként ez a rendelet a mai napig érvényes), a fürdőruhájuk sem hasonított már egy szkafanderhez, bizony, ők is vezetni akartak. A Citroen pedig kedveskedett nekik, többek között elektromos önindítóval. A picinyke autóból is készült többféle változat, az egyik legérdekesebb talán a lóhere (trefle) névre hallgató háromszemélyes kialakítás volt. Két ülés elől, egy pedig hátul, középen volt. Amiért pedig a fuvarozók szerették, az az 5 literes fogyasztás volt. Több, mint 80.000 db készült csak a személyautó változatból, kishaszonjárműből pedig 32.000 darabot gyártottak négy év alatt.
A B típus utódja 1928-ban jelent meg. A típusjele C4 és C6 volt, a tengelytáv méretétől függően. Ennek a típusnak is volt érdekessége, ez a jármű volt az első, teljes egészében acélszerkezetes karosszériája. A C6 ráadásul új, hathengeres motort is kapott, ez volt a Citroen első felsőkategóriás autója. 1932-ben pedig ebben a modellben mutatkozott be (Európában ismét csak elsőként) a Chryslertől ellesett rugalmas motorfelfüggesztés. Ez, és a teljesen acél karosszéria egy igazán komfortos és masszív autót eredményezett. A tulajdonosok nagyon szerették ezt a típust, tartósságára jellemző, hogy még a II. világháború után is nagyon sok C4, C6 volt forgalomban. Viszont a C-típus rántotta nagyon mély gödörbe a gyárat. A kilábalás egy új, forradalmi modell kifejlesztésében látták. A modell sikerült, a kilábalás nem.
Traction Avant
A Traction Avant a Citroen egyik legjelentősebb autója. Talán azt sem áll messze a valóságtól, ha azt mondjuk, korának egyik legmeghatározóbb járműve. Eredetileg André Citroen vállalatát ez a jármű húzta volna ki a slamasztikából, azonban a babér learatása már a Michelin feladata volt. Citroen 1933-ban két mérnökének (André Lefébvre és Flaminio Bertoni) adta ki utasításba: készítsenek egy olyan autót, amelybe annyi műszaki újdonság van beletömve, hogy az ajtót sem lehet becsukni. Az urak remek munkát végeztek, önhordó acél karosszéria, fronthajtás, független torziós felfüggesztés, rugalmas motorfelfüggesztés, mind a négy keréken hidraulikus fék, ennyi műszaki újdonságot akkoriban nem volt szokás egy autóba belepakolni. Szinte valamennyi műszaki megoldás felbukkant már más-más autókon, de szériában gyártott kocsin, a Traction Avant alkalmazta először. Talán ezért is tartják sokan, hogy a Citroen találta fel az elsőkerék hajtást, de valójában Amerikában, Angliában sőt, Németországban is próbálkoztak már vele, viszonylag kevés sikerrel.
Az ötlettől a megvalósulásig összesen másfél év telt el. A műszaki megoldásokért Lefébvre felelt, a design megálmodása, vagy inkább megvalósítása Bertoni feladata volt. Mindeketten újak voltak a Citroennél, Lefébvre-nek már volt tapasztalata, hisz előtte a Renaultnál dolgozott Bertoni azonban egy képzőművész volt, előtte nem készített autó formatervet. A feladat pedig egészen komoly volt, hisz olyan autót kellet készíteniük, ami rengeteg újítást tartalmaz és időtálló a formája. Citroen talán nem is sejtette, milyen jó boltot csinált a két emberrel. Lefébvre szépen lemenedzselte az autó műszaki tervezését, Ő a karosszériáért illetve a projekt vezetésért felelt, a futómű és a motor tervezésével kollégáit bízta meg. Bertoni pedig elkészítette a világ talán első agyagmodelljét, amire Citroen azonnal rábólintott.
Van tehát egy autó, ami telis tele van, finom műszaki csemegékkel, meseszép, praktikus karosszériája van, lehet menni a befektetőknek mutogatni. Nos az első szereplése a Traction Avantnak elég gyászosra sikeredett. A váltó hullott szét, az autó nem sokat ment saját lábán. A gyártás ennek ellenére megkezdődött az átalakított gyárban, a két, összesen fél kilométer hosszú gyártószalagról a tervek szerint 1000 jármű tudott legördülni.
A Citroen-féle reklámgépezet természetesen ennél a modellnél is működött. Meg kellett mutatni az embereknek, mennyire biztonságos az új, önhordó karosszéria. Fogták hát az autót és legurították egy hegyről, majd miután földet ért, kinyitották azt ajtót, beültek és elmentek vele. Ismét csak valami új dolog, amivel addig egyik gyártó sem próbálta megfogni a vevőket.
Már a bemutatkozás évében hatalmas siker volt az autó. Az 1934-es Párizsi Autókiállításon mutatták be a három új típust a 7-es, 11-es és 22-es modellt. A két kisebb azonos alapokra épült a 22-es viszont egészen más volt. Ezt szánták a Citroen luxusautójának. Megerősített és hosszított karosszériával, V8-as motorral, süllyesztett fényszóróival egy igazán markáns jelenség lehetett volna, de sorozatgyártásba sosem került.
A kisebb modellek viszont fogytak szépen és volt is gond velük a kezdeti időkben. A rövid tervezési ciklus megbosszulta magát, legtöbb probléma a váltóval és a motor felfüggesztésével volt, ezeket azonban viszonylag hamar kijavították. A harmincas évek végére már a párizsi utcakép szerves része lett a Traction Avant. Készült belőle kétajtós, négyajtós, hosszított tengelytávval kilencszemélyes családi modell és hatchback változat is. A taxisok és az utasok is szerették, mert kényelmes volt a ki-be szállás a szélesre nyíló ajtókon a külső küszöb hiánya miatt.
A Traction Avant egészen 1957-ig volt gyártásban. A legtöbb háború előtti modell megsemmisült, miután a háborúban előszeretettel használták, kiváló menettulajdonságai miatt. Volt néhány modellfrissítés is, kapott új motorokat,legvégül pedig belekerült az új nemzedék egyik jellegzetessége, a hidropneumatikus rugózás is. Szerelték össze Angliában, Belgiumban és Németországban is, összesen 760.000 darab készült belőle.
Beszóltak