Lowtyo – mi már régen TRIbizzük – feldobta a levlistán, mi lenne ha mindenki leírná, ha fegyvert tartanak a fejéhez, milyen Citroent választana…
A héten publikált írásokból kiderült, hogy az Autófília szerkesztősége közel sincs azonos állásponton, ha a Citroenekről van szó. Sanyi hot hatch-et választana, Prokee pedig kizárólag a tengelyhatalmak járműiparában tud gondolkodni (német és japán autók, olasz robogó).
Én sokáig kifejezetten frankofób voltam, ha autókról volt szó, nem érdekelt egyik sem. Aztán vettem egy francia autót. Nem megyek bele a részletekbe, maradjunk annyiban, hogy nem lettem rajongója a francia autóiparnak. Pedig az én autóm egy átlagos Citroenhez képest olyan, mint egy faék.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sose tetszett egy Citroen se. Louis de Funes filmjeiben szinte mindig volt egy DS, ami már akkor is elbűvölt, pláne később, amikor élőben is láttam egyet. De tudtam, hogy a Citroen többnyire űrhajókat gyártott autók helyett, néhány üdítő kivételtől eltekintve.
Talán ezért is alakult ki a legendás megbízhatatlanságról szóló mítosz, ezért félnek sokan az öreg citromoktól. Kétségtelen, hogy sokat tettek hozzá az autóipar fejlődéséhez, azt sem vonom kétségbe, hogy léteznek jó, és megbízható Citroenek.
Ha választanom kéne, akkor mégis olyan autót vinnék, ami a lehető legmesszebb áll attól a képtől, ami az emberekben a Citroenről él. A ringatózó, mindig kényelmes csatahajók helyett valami más kéne. Legyen könnyű,erős és agilis, legyen betonkemény a futóműve, és úgy kanyarodjon, ahogy csak kevés autó tud.
Létezik egyáltalán ilyen Citroen?
Hát persze, hogy létezik. Íme, a Citroen Saxo VTS.
Nekem a formája is tetszik, bár ezeknél az autóknál ez nem annyira számít. Sokkal inkább a vezetési élmény, amibe még a legfanatikusabb franciagyűlölők se tudnak belekötni. Csalódást kell okozzak azoknak, akik azt várták, hogy jól lehúzom a Citroent, mert nem lesz olyan autó, ami tetszene a repertoárból. Van, és van még néhány, amit simán elfogadnék.
Beszóltak