Hirdetés

Címkék

Címkefelhő

Hirdetés

Beszóltak

Autófilek még

Zúg a traktor, szánt az eke - I. rész

2010.07.04. 09:00 | feketenap | 14 komment

Címkék: kert beállítás karburátor németjuhász kétütemű alapjárat bálint gazda kistraktor robi 55 keverékcsavar

Olyan kegyben volt szerencsém a múlt héten, hogy el tudtam menni négy nap szabira a családdal. Keddtől vasárnapig jól kipihenem magam, gondoltam. Persze a tervekhez képest a valóság szokás szerint másként alakult. A változatosság kedvéért most nem négykerekűről fognak olvasni, hanem egy olyan járműről, aminek még kereke sincs, mégis szereltem vagy két napot, hogy jól működjön. De végül jól nem működött, én pedig több időt nem szántam rá. Mert különösebb matek fakultáció nélkül is felrajzolható az az exponenciális görbe, ami a gép állapotát ábrázolja a ráfordított idő függvényében, legnagyobb bánatomra.

Nincs az a kerttulajdonos, aki ne ismerné Bálint gazdát, az ország méltán híres kertészét. Bálint gazda azóta van a gazdálkodók széles tömegeinek hasznára, mióta kikönyökölt a muskátlival szegélyezett Ablakon. Tőle épül-szépül megannyi háztáji fundus. Ugyanígy nem létezhet olyan gazda, aki ne hallott volna jót vagy rosszat a Babetta motoros kistraktorról, a Robi 55-ről. Ha mond valakinek ez a név valamit, az vagy most fordul le szívinfarktusban a székéről, vagy rohan ki a szobaajtót maga után becsapva. Aki nem, az nyugodtan olvasson tovább, saját épülésére! Távol álljon tőlem, hogy Bálint gazda és a Robi 55 közé bármilyen párhuzamot vonjak a talajon kívül. Bálint gazda bizonyára sosem adott olyan tanácsot, hogy: "Javaslom Önnek egy Robi kapálógép beszerzését, hogy muskátlijainak porhanyós talajt tudjon biztosítani!", maximum annyit mondott, hogy: "Javaslok Önnek porhanyós talajt, ha Robi kapálógépet választ..."

 

Brrrrzzz...

De ne rohanjunk előre, a szívkórházba!

Vetésforgó márpedig tényleg létezik, nem csak a történelemkönyvek idióta szófordulata! Kiáltottam fel, mint újkori vagonlakó, mikor anyósom mondta, hogy kimegy a kertbe elvetni a babot a leérett borsó helyére. A borsó helyére, ami viszont már jó rég leérett, és kihúzkodták a földből, tehát a helyén megtelepedett egy pár oda nem illő, fotoszintetizáló élő szövet.

Most essenek kétségbe, hogy gazdabloggá szétliftelem fészliftelem az AF-át! Megvolt? Akkor folytatom a történetet.

Szóval adott egy - kapanyélhez nem szokott maroknak - nagy, gazos földdarab, két nehezen mozgó nagyszülő és egy szeme sarkával Robi 55-öt megpillantó vő - azaz én. Nem volt számomra kérdés: elő a farbával, illetve a kapával! A meglepően jó állapotú mezőgazdasági kiseszközt előgurítottam az idióta mankókeréken a garázsból, és a szikrázó napsütésben jól megkentem szemem elismerő pillantásaival. Ekkor még felhőtlen volt kedélyállapotom. Magasztos gondolatok húztak el párás tekintetű szemeim előtt tizenéves koromban használt Rometomról, nyesett kiufogójáról, kölcsönkért sportkipufogós szimóról, amivel azonnal fejreálltam, Jawa Mustangról, aminek a gyári hátsó gumija faroláskor állat hangot adott... Egyszóval eszembe jutott gyermekkorom messzeringó világa, melynek meghatorozói voltak a kétütemű motorok. De erről bővebben majd később.

Indítsuk akkor el a masinát-gondoltam, és a benzin szintjének ellenőrzése után be is rántottam a csodafegyvert. Pöfögött az, hajjaj! A több éves benzint úgy okádta többnyire elégetlen szénhirdogének formájában a zöldövezetbe, hogy szabad szemmel láthatóan húzódtak arrébb a fák, a bokrok. Rövid melegítés után nagy robajjal meg is indultam, az idióta mankókeréken, a kert felé. A leginkább zavarban Cézár kutya volt, aki fajtiszta németjuhász létére nem sok mindentől fél, de most láthatóan megzavarodott kicsit, hogy melyik részét harapja ki tőből a gépnek. Szerencsére sem a kapatagok, sem a pirosra mázolt benzintank nem volt neki szimpatikus, úgyhogy csak szoros emberfogásban követte a kert kapuig a szörnyszülött, bűzös, idegen testet. 

Beállva a megmunkálandó földrészlet elejére, hamar lekaptam az idióta mankókereket, majd egy kövér gázadással egybekötött nekifeszüléssel nekiláttam volna a kapálásnak. Igen, csak volna, mert a gép nyélgázon csak hörgött, böszmén, alig félfordulaton bőgött, továbbra is kellemetlen mennyiségű és minőségű szénhidrogéneket eregetve. Nem ment a gép, bármit csináltam. Hamar előkerült egy csavarhúzó, amit körültekintően magammal vittem a tett színhelyére. Beállítottam az alapjárati keverékcsavart, másfél fordulatra visszatekerve, majd ez után az alapjárati csavaron is tekertem, hogy meg legyen az alapjárat. Ismét kövér gázt húztam... de semmi változás. A kapálógép nem volt vehemensebb, mint egy talicska marhatrágya.

Visszanéztem, a felkapált másfél méterre, majd előre a szinte beláthatatlan, megmunkálatlan szűzföldre. Megtöröltem a homlokom, fújtam egyet, olyan kelletlenül, dzsémz dínesen, és felszerelve az idióta mankókereket, megindultam a szerszámosláda felé. A szerszámosláda egy félig elrohadt bőrtatyó képében várt, sok jóra hát nem számítottam tőle. Galambcsapatot és piros szemű fehér nyulat nem is akartam kieregetni a fekete szütyőből, csupán tartalék gyertyát kerestem, gyertyakulcsot, ilyesmit. Ehhez képest csak pár rozsdás izét találtam. Amik első ránézésre tényleg izék voltak, ember nem lett volna, aki megmondja hogy mi lapul a vasoxid, és trutyi alatt. Talán szegény Hidai Laci barátomnak, s rég volt munkatársamnak támadt volna az az ötlete, hogy talán szesz van bennük, valami régi, jó kis pálinka. Hidai Laciról tudni kell, hogy sorstársaival együtt műanyag kannával a kézben, létráról csapolták meg az alkoholregeneráló vezetéket egy általam most meg nem nevezett vegyi gyárban. Ezt aztán délutánonként hol nyers, hol félig átsütött disznóvérrel öblítette le, ha éppen culágerkedni hívták disznóvágásokra. Mindent bevett a gyomra, ez is lett szegény veszte. Volt, hogy 38-as vércukorral vitték el a műszakból a mentők. De hát manapság már kevés babér teremne neki, se vegyi gyár, se disznóvágás és hát biztos nem tartozna a zamat blog törzsolvasói közé sem.

Üres kézzel ültem le a kisgép mellé a földre. Gyertyapipát lekaptam, a rozsdás gyertyakulccsal kitekertem a meglepően tiszta gyújtógyertyát. Mire kint volt, a gyertyakulcsot borító rozsda a tenyereim ékévé vált. úgy vírított bantu kezeim között a fehér Champion kerámia, mint a telihold. Kis hézagállítás, rutin drótkefézés, majd szikra ellenőrzés. Szemre elég vékony szikrát adott ahhoz, hogy megrendüljön benne a bizalmam. Kell egy másik gyertya!

Be is ugrottam a közeli Sopronba, anélkül persze, hogy tudtam volna pontosan, hogy hol van ott egy autósbolt. Hiszen, mint utaltam már rá, anyósomék kishazájában vendégeskedtünk majd' egy hetet. Aztán szerencsémre elém akadt egy sarki alkatrészes. A lényeg az egészben csak annyi, hogy volt Robiba való gyertya, tízezressel fizettem ki a 700.- Forintos cumót, majd miután visszaadott az eladó, utólag már érthető okból, feltűnő társalkodásba kezdett velem. Milyen a gép, mikori, mi a baja, mit csinálok vele, stb. Nem akartam bő lére engedni a társalkodást, mert egyrészt siettem haza a szétszedett Isten ostorához, másrészt meg nem vagyok egy idegenekkel bármikor, bármiről társalkodós típus, szóval kissé meglepődve a diskurzustól hamar tovább álltam. Már éppen kiértem volna a városból, mikor hatodik érzékemnek hála, belekukkantottam a buxámba. Ott pedig 9300.- Forint helyett csupán 4300.- volt. Nos, a monológot, amit visszafelé a boltig mondtam, most nem ismételném el. Csak egy kérdést tennék fel: valóban olyan naiv egy eladó, hogy azt hiszi, nem mennek vissza az átvert vevők a pénzért? Mert az tisztán látszott, hogy mire ment ki a nagy beszélgetés. Újra belépve a boltba, kissé erélyesre véve a figurát aztán meg lett a kincs, ami nincs.

Cézár, torok!
 
Hazatérve ugrott is a gyertyapipa az új gyertyára, berántókar meghúz, majd természetesen ugyanakkora szikra képződött, mint amekkorát a másik, eredetileg benne lévő adott. Így jártam, mindenesetre, egy lehetőség kilőve. Maradt benne az új gyertya, hátha nyomás alatt nem ad szikrát a régi. Újra beindítottam a krehácsot, első hallásra semmi sem változott, csak Cézár ugatott egyre kétségbeesettebben, kutya nyelven kábé annyit mondhatott, hogy: állítsd már le te idióta, mert kettéharaplak benneteket egyszerre! Egészen az udvar végéig támadólag lépett fel, aztán ott orrára biggyesztettem a kertkaput és beálltam a föld szélére rotálni.

 A történet következő részét egy hét múlva olvashatják itt, az Autófílián!

 

 




A bejegyzés trackback címe:

https://autofilia.blog.hu/api/trackback/id/tr782118141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pickapu 2010.07.04. 09:27:31

Hehe, tízéves koromban szegény nagyapám Robijával mekkorákat csapattam, amikor utána kötötte a saját gyártású Rometkerekű kiskocsit. Szédítő sebesség volt. :)

Penya666 2010.07.04. 10:19:10

Nekem is hasonlo elmenyeim vannak a robival mint a posztolonak. Atkozott egy gep volt, szerencsere mar nincs meg. Illetve egy briggs motoros van, az mukodik rendesen. Ja es az enyemet sem szerette a szinten fajtiszta nemet juhaszom.

loláb 2010.07.04. 11:01:31

Nem kistraktor, hanem rotációs kapagép a neve.

BTO11 2010.07.04. 11:52:46

jo neked legalább beindul az enyém az nem pedig gyürüzés,gyujtás csere karbipuccolás + minden vöt csak nem indul az a szemét.

Penya666 2010.07.04. 12:14:07

@BTO11: Nekem sem indult az istennek sem.

Brigi \"B. A.\" főnöke 2010.07.04. 15:49:16

Mi újonnan vásárolt Robi-56-krónikus-nemindulással szívtunk vagy 10 évig. Aztán eltört a gázkar. Csere. Csere után pöccre indul. WTF? A szivató ugyanis akkor van ráhúzva, ha tökig húzod a gázt, a karbi egyik tengelye vezérli. Ha nem precízen van beszerelve a bowden, akkor nem húz akkorát -> szivató sincs -> nem indul.

zalkapone 2010.07.04. 18:31:45

Hehe! Tudtam, hogy nem szabad földművesnek állnom, semmi pénzért! :-)
(nagyapám szőlész-borász, kellett volna pedig az utánpótlás...)
Feketenapnak meg: Hajrá, hajrá!

Make Valamit · http://make.blog.hu 2010.07.04. 19:20:56

Kill it with fire!
Nem számolom hány berántózsinórt cseréltem ebben a fosadékban, a karbi a végére annyira szétkopott hogy már nem csak a kézipumpánál hanem orrán-száján dőlt a benzin, minden méteren imádkoztam hogy gyulladjon ki, én el nem oltom. Persze azt neeem... Amikor nagyapám eladta a kis telket, örömmel néztem a távolodó fészerre, többet nem látlak.
Persze másnap mentünk érte mert nem volt az eladás része.

feketenap · http://www.zoldszempont.hu 2010.07.04. 19:23:12

@Brigi \"B. A.\" főnöke: nekem is Robi 56 van itthon, 16-17 éves. Úgy csörög benne a hajtókarcsapágy, mint állat, mégis egy rántásra indul. Miután kifüstölt magából egy kis 20w olajat, már ugrik is. :-)

idegyere 2010.07.04. 22:14:35

Nem volt ezzel a géppel semmi baj, legalábbis azokkal a részekkel amit a Robix gyártott hozzá.
Kár, hogy pont a motor és a hozzávalók nem tartoztak ezek közé.
Na itt kezdődnek a problémák a tárgybeli rettenettel.
Nálunk azóta gépfejlődés volt: Robi 151
Ez az igazi vadállat, amikor életre kel a 150cm3-es 2t, fusson ki merre lát!
Aki meg ráhúzta a gázkart fusson utána :-O

Brigi \"B. A.\" főnöke 2010.07.05. 01:12:54

@feketenap: Jobban utánaszámolva a miénk is annyi lehet kb. Motorgond még nem volt vele,egyedül alul a "differenciálműben" (most nem jut eszembe a rendes neve) álltak be a csapágyak, ettől szépen megégett a kuplung, mielőtt lefulladt volna. Csere, összeraktuk, megy. Mondjuk egy szezonban nem megy többet 30-40 üzemóránál.

apamacko 2010.07.05. 21:06:02

@Penya666: A kedven öreg németjuhászomannyira nem szívlelte a Briggs motoros gépünket, hogy mikor a fűnyíró adapter volt rajta, mindíg beleharapott a kerekébe és arrébb rántotta vagy fél métert.
Féltem egyszer lecsíp a szaglószervéből egy kicsit, de megúszta, isten nyugosztalja. (élt 12 évet, a Briggs pedig már most van vagy 25!)

pickapu 2010.07.05. 21:26:20

@apamacko: Nekünk staffordunk van, attól a kukát sem lehet kitolni. A zsinóros fűnyírót meg feszt támadja. Csak a helikoptertől retteg.

J.G. 2010.07.06. 14:31:19

nagyanyámnak talán 151-es robi volt. egyszer feladta a harcot, faterr szétszedte, valami csapágy volt szar benne (sajnos már nem emlékszem pontosan, kb 10-11 éves lehettem), 1,5 napig szenvedett, mire kivette úgy a helyéről, hogy nem roncsolt semmit. Bevittük a csapágyat a robi márkabolt/szervizbe, hogy ilyen kell nekünk, 30 percig keresték mindenféle katalógusban, majd közölték, hogy ilyen alkatrész nincs a robiban. Fater kicsit kiakadt, elkérte a katalógust, majd megmutatta, hogy ebben az alkatrészben van benne, csak külön nem rajzolták le. Na erre meg azt mondták, hogy az az alkatrész nem szedhető szét, viszont egy negyed robi áráért kapható.
Volt a házzal szemben egy skf bolt, bementünk, vettünk csapágyat pár száz forintért, és az került bele a gépbe. Évekig nem volt baj vele.
Amúgy a mankókerék másodlagosan nem a kapálási mélység beállításához is használható?