Péntek este volt…hosszú ideje az első, amit nem kellett munkával töltenem. Letelepedtem a kedvenc fotelomba, ölembe vettem az Eee Pc-met, és elkezdtem szörfölgetni. Persze, a TC-n ragadtam le. Elolvastam Csikós Zsolt bogaras cikkét, aztán a  komment-eket is.
Sokat gondolkoztam a hozzászólások után, aztán persze jó szokásom szerint elkalandoztam.

Mert mi is igazából ez a youngtimer?
Manapság szívesen kategorizálunk, nem tudom, így biztosan könnyebb megérteni a világ dolgait. Egyszerűsítünk, érzéseket-érzelmeket rejtünk egy-egy szó mögé. Jó irányban tapogatóztak a hozzászólók , ebben az egészben igazából nem a kocsi számít, az csak egy közvetítő. Gyermekkorunk poros, ámde mégis élő emléke. Amit gondozunk, ápolunk, őrzünk. Minden ember szeret játszani, mikor beülünk a négykerekű időgépbe szerepet játszunk. Saját filmünk főszereplői vagyunk, elszakadunk a dolgos hétköznapok súlyától. Nem számít, hogy miben manifesztálódik az álom és a képzelet. Lényegtelen hol gyártották, és mikor.
…és itt bukik ez a görcsös kényszer, hogy kategorizáljunk. Nem kell. A hozzájuk tartozó közösség sem az évjáratok szerint bomlik. Ez egy életérzés, egy vágy, kikapcs…

Ne erről szóljon, kit érdekel hogy a német autóklub hogyan rendszerez. Oldódjatok…

...első közös családi nyaralás a Párommal, Erdélyben...

Nincsen szebb dolog annál, amikor az ember ragaszkodik valamihez. A héten ért olyan tapasztalat, ami után romos leharcolt szerkezetnek láttam a saját kocsimat. Tudtam, hogy meghajszoltam, és azt éreztem, hogy beteg, felnőttek az apró hibák, egyszerre elkeseredetté váltam. Aztán eltettem a garázsba a kocsit, és a húzós hétköznapok elterelték a figyelmem. Most meg itt ülök, és azt érzem ez a cikk erőt adott. Nem bolondság amit teszek. Újra elkezdenek körvonalazódni a régi tervek, mellettem az asztalon a lassan egy éve a szekrényben porosodó, programozható vezérlőegység, a két éve a garázs oldalának támasztott új küszöböket is felpróbáltam. Jönnek elő a kocsihoz fűződő élmények. A gyerekkori, a kora huszonéves emlékek. Tudom mit kell tegyek, hogy a modern kor elvárásaihoz, és a saját változó igényeimhez igazítsam a kocsit.

...és igen, ott alszik a kisfiam 2 hónaposan a jobb 1-ben, Ő a 3. gyermek generáció a vénasszonnyban...

Többször is felvetődött valami új vas beszerzése – és lenne rá indok -, de nem hagyom. Hiszem hogy megéri a beleölt pénzt. A munkát, a vitákat, mert a legértékesebb dolgok az emlékeink, és ezt senki nem veheti el tőlünk.

Köszi Zsolt!