Sokan kérdezték már, honnan jött ez a mániám. Jó kérdés, nehéz is rá konkrét választ adnom. Talán szerepet játszik a megbízhatóságuk, az egyediségük, illetve a (mindenki által unásig ismert) biztonságosságuk. Tudom, kissé nyálasan hangzik mindez amit leírok, de most kikívánkozik belőlem.
Az első svédautós élményem nagyjából 8 éves koromból származik. Édesapámnak akkoriban még nem volt autója, de a "kötelező" rokonlátogatásokat meg kellett ejteni. Általában busszal jártunk, de néha-néha bizony stoppoltunk is. Ekkor történt, hogy Kőbánya-Kispesten lekéstük a csatlakozást Üllőre. Édesapám kézenfogott és kimentünk a gyorsforgalmihoz. Egy világoskék, dízel 240-es Volvo állt meg. Beszálltunk, elindultunk és egy teljesen más világba kerültem, mint az addig megszokott S100-as Skoda, majd az utána következő Samara. Egyrészt az utastér minősége, a felhasznált anyagok és a belső extrák is lenyűgöztek. Mindenhol puha bőr és plüss, azonban sajnos nem élvezhettem túl sokáig ezt a meghitt hangulatot, hiszen fél óra alatt elértük célunkat. Szomorúan szálltam ki és néztem a távolodó kocka után. Kicsit rontott ugyan az illúzión az a koromfelhő, amit maga után hagyott, de az idő mindent megszépít.
Következő élményem szintén egy Volvohoz köthető, mégpedig egy 760 GLE-hez. Ez az autó egyik családtagunké volt, de sajnos meg kellett tőle válnia. Mivel ő is elég távol lakik, sokat nem ülhettem ebben az autóban, ezért nem is emlékszem sokmindenre. Amiben biztos vagyok, az az, hogy benzines automataváltós járgány volt. Valószínűleg ez is lett a veszte, mert elég sokat fogyasztott.
Aztán elérkezett a kánaán. A nagynéném volt férje vett egy 9000-es Saabot. Ráadásul Aerot. Sajnos csak pár hónapig volt nála az autó, mert kapott rá egy jó ajánlatot és el is adta. Na, ez az autó adta meg a kegyelemdöfést abból a szempontból, hogy végleg elkötelezzem magam a svéd autóipar kiváló termékei mellett. Igaz, a futóműve betonkemény volt, de ez akkor nem érdekelt. Máig vallom, hogy hihetetlen, hogy egy ilyen 1,5-2 tonnás (eredetileg) luxusautónak szánt dög, elsőkerékhajtással ilyen kanyarvételeket tudjon. Hozzá kell tennem, erősebb autó talán csak A Patkány volt, amiben ültem, de összehasonlíthatatlan a kettő. Minden esetre ekkor döntöttem el, hogy nekem kell egy 9000 Aero (meg mellé egy lottóötös ;)).
Legfrissebb élményem pedig egy S80-as Volvo. A legalapabb 2.0 soröt Turbo az első generációból, de mégis az előzőekhez képest egy álom. Ez mondjuk nem csoda, hiszen ez a legfiatalabb az összes közül.
Időközben megszereztem a jogsit, melynek hírét egyből elküldtem a szerkesztőségi levelezőlistára is. Apamackó egyből felajánlotta SAABrinát egy tesztkörre, amit valószínűleg Sukorón meg is ejtünk.
Ahová vasárnapra egy "Svéd" néven kommentelő - látatlanban is - barátunktól igéretet kaptunk egy PV544-es Volvora is.
Azt gondolom, ezek az - előre is nagyon várt - élmények tovább fogják bennem erősíteni a svéd márkák iránti elkötelezettséget.
Beszóltak