Kedves kis Suzukink kissé vékony acéllemezből van, konstatáltam mindig, mikor a bal hátsó ajtó C oszlop felőli részére néztem. Egyszer mikor nem csukódott be egy túl finom mozdulat után, kicsit rátenyereltem. Nem kellett volna. A viszonylag széles felület be is horpadt azon nyomban.
Lassan két éve nézegetem már, de most összeszedve minden bátorságomat, döntöttem. A lakatos munkában sosem edződött medvemancs nekiáll, tesz egy próbát, azt használva ami otthon található.
szerszámok
Felmérve a lehetőségeket, kiválasztottam a lehetséges célszerszámokat. Nagy bajt tán nem csinálok, elv alapján indultam neki. Ajtó kinyit, ablak leteker. Az ablak körüli gumitömítés egyben finoman kihúzható, láthatóvá téve az ajtóoszlop belsejét. Az ajtó visszacsukva, a feszítővas lapos felére a biztonság kevéért még egy gumidarabot ragasztva, óvatosan nekiállok visszahorpasztani a lemezt. Mivel nem teljes felületen dolgoztam ezért persze nem olyan síma mint egy sós tó medre, de azért a Bakonytól még messze van. A dombokra gumilapot illesztek és finoman megpróbálom őket vissza klopfolni.
A nagy hupli, amely egy mélyföld volt eddig, átadta helyét egy kisebb lankás dombságnak, én pedig gazdagodtam egy új tapasztalattal. Nem véletlenül élnek, ebből jól a szakemberek. Gyakorlat nélkül olyan ez is mint versenyautót vezetni, a nézőnek könnyűnek tűnik, a szakik meg izzadnak a sikerért.
Azt hiszem ezt ne próbáljátok ki otthon...
Beszóltak