2003-óta egy Jawa 634 (350) boldog gazdája vagyok. Többnyire. Már ha éppen nem szivat! De kedvesen emlékeztet néha arra, hogy a kismotorozásos, bütyköléses korszak bizony kimaradt az életemből. A szovjet Tourist kerékpár karbantartása kevés rutin annak aki csak csodálhatta régen a többi srác Simsonon suhanását.

De maga a probléma. A Jawa indul szépen, húz is becsülettel, nyomatékból csak amikor elérem az utazó 85-90 km/óra tempót egy böff-megtorpanás pár másodperc szorgalom újra, majd újabb prüszkölés, hogy hová sietünk gazdám? Ez így nem kerek mondom én, de mi a hiba oka? Elfogy a benzin tán és megszomjazik táltos paripám? Bizony, bizony ez a helyzet!

Orvosoljuk hát! Benzincsap tömítés lesz a lúdas! Vegyünk hát! Irány a békebeli motorosbolt. Kérem szépen ez 90Ft lesz.
De jó ilyen számot hallani komoly alkatrész árakhoz szokott fülnek! Mosolyogva fizetek, ez sem gyakori manapság gondolom.

Hazaérek, nekiállok. De hova megyen a benzin? Hát lavórba! Tank le! Kiöntés, csap le, csap szét, tömítés ki, tömítés be, csap vissza, tank fel. A lavórból egy nagy tölcsérrel előbb kannába, majd a tankba vissza az éltető nedű.

Indítás, próbaút! Mosoly a képemen, minden OK. Utazó tempó van újra, 110-ig még gyorsul is.

De kérem, ez a kedves már 26 éves inkább csak sétálunk, nem fogócskázunk mint az oviban 5 évesen!