Pintér János (1900-1990) 1961 áprilisában engedve a tavasz és a motorizáció hívásának, megvásárolta családunk első motorizált járművét. Nem volt nagyravágyó ember, és az ifjonti hév még az olasz fronton találta meg utoljára 1918-ban.

A cél csupán a közlekedés megkönnyítése így a nyugdíjas kor felé, és talán egy kis kényelmes suhanás élvezete lehetett. Az eszköz, melyet faluhelyen abban az időben - mint a lépcső kerékpár utáni foka - csakis a moped lehetett. Nem akármilyen moped! Magyar gyártmány! Erős váz, széles sárvédők, kényelmes nyereg, kormányváltó és két fokozat! Sőt akár 45km/óra végsebesség! Mindezt mai szemmel is kedvező fogyasztás mellett. A motorblokk a székesfehérvári Vadásztölténygyárban készült, maga a moped pedig az egri Finomszerelvénygyárban.

Aki ismeri a kor magyar járműgyártását, az már rájöhetett, hogy anyai nagyapám egy Berva moped nyergében lett a motoros társadalom tagja. A hűséges kis jószág másfél évtizeden keresztül becsülettel szolgálta Őt, majd a pajtába került ideiglenesen, nagyjából születésem idején. Itt aludta csipkerózsika álmát jó tíz éven keresztül. Cseperedő gyerekként láttam, hogy valami megbújik bent a sok lim-lom között, de a családi tiltás, a motorizát kétkerekűek tabuja még egy ideig visszatartott az előbányászásától. De aztán talán egy évvel nagyapám halála előtt nekiláttam a mentőakciónak. Hamarosan teljes valójában csodálhattam meg a már akkor veteránkorú gépet. Lepucolgattam, és atyai útmutatástól kísérve beindítottam. Örülök, hogy nagyapám még megérte ezt a napot. A kismotort eredeti állapotában máig büszkén őrzöm, valószínűleg örökre.

Berva motor drága kincs, jó ha van...