Nem túl régen már postoltam "otthon" egy két beszámított Skodát. Jagger kolléga rendesen rájár a márkára, ezt is még meleg motorral járta körül.
Értékesítő kollégáknál pavlovi reflexek alakultak ki, Trabant esetén engem, Skoda esetén őt értesítik azonnal forró dróton, az első éjszaka joga a miénk.
(Katt, nagyra nyílik!)

Ez a mostani áldozat meglehetősen finom darab. Outsider szemmel meglehetősen típustiszta, első nekifutásra a 84 utáni, széles futóműveshez való kerekeket kellene ledobálni, a többi átalakítás (antenna, ködlámpa, légbelépő) ha nem is típustiszta, de korhű kiegészítők.

Nincs igazán széthajtva, a 78006 kilométer abszolút valós. Kívül-belül igen finom, megkímélt, a két csomagtartóban maximum könnyebb piknikkosarak fordulhattak meg.

1981-es évjárat, és a típustábla valamint hátfalon található felirat szerint 105L.

Kissé megzavarodva elevenítettem fel Skodás ismereteimet, miszerint a fix, nem nyitható hátsó ablak és a szintén fix első üléstámlák a 105S sajátosságai - azonban ebben a 105L-ben ilyenek vannak.

A műszeregység is 105S-re vall, a 105L-ben és a 120-asokban kerek órák vannak. Elvileg.
 

Természetesen kezelési könyv is van az autóhoz. Fellapoztam, és az ott írottak szerint jól emlékeztem. Kérem az idevetődő Skoda-gurukat, magyarázzák meg ezt a borzalmas téridő-anomáliát, mert addig nem alszom rendesen !!! :)

A korhű kiegészítők közül a legütősebb a narancs-fekete Casco matrica. Úgy tűnik, a tulaj hamar megunta a dekorációt, mert felülírta egy kisipari (?) műanyag ráccsal.

A motortér kellemes, pont annyi kosz van benne, amennyinek egy gépházban lenni illik. Olaj nincs, por van. A fotón látható víznyomok sem a motorból származnak, sokkal inkább köszönhetőek az özönvíz-szerű eső után a géptetőn maradt csapadéknak.

Kívül olyan finomságokba botlik az egységsugarú autóbuzi, amitől a saját, vagy bárki más tíz ujját hajlandó megnyalni. Tükör csak bal odalon, de több hétre való bizsergető esztétikai élményt nyújt. Csomagtértetőn "Rally" légbeömlők, jobb hátul zárható FAB tanksapka...

A virtuális zsebhoki bent is folytatódik. A famintás 'kardánbox' (khmmm... ohne kardán ugye...) nem öntapadós fólia, hanem fa. Márminthogy fa, fából van, rendesen. Igaz, ez még nem a borzalmas fröccsöntött "Carabox" fantázianevű kisipari darab, amely a 80-as évek végén elárasztotta a hazai autósboltokat, és a kései 90-es évekig nem is lehetett onnan kiirtani.

A benne fészkelő rádió a 70-es évek végi, 80-as évek eleji japán Hitachi-Aiwa-Technics formavilágot idézi, ám ezektől valószínűleg lényegesen ELITE-bb darab :)

A piros-fekete üléshuzat (nyilván nem gyári) eléggé feldobja az utasteret. Mondhatnám, hogy sportos hangulatot áraszt - ha rángatna vissza a puszta földre a kockaóra látványa.

Az pedig, ott középen, igen, egy műgyantába-öntött-kisautós-váltógomb.

A hátsó traktus is figyelemre méltó.  Nem is annyira a kockahangszórók miatt, sokkal inkább a hanyag eleganciával pászított padszőnyegdarabok okán...

Személyes kedvencem pedig a ködlámpakapcsoló és visszajelzője:

Jelzem, ha valaki ingert kapott, még megvan az autó - megmenthető az enyészettől.