Az egész úgy kezdődött, hogy feleségem (illetve akkor még csak menyasszonyom) autót akart magának. Renault Twingo lett volna álmai autója, de mivel lakásfelújítás előtt álltunk, nem mertünk bevállalni drága autót, így maradt a 200000 Ft körüli kategória.

Próbáltam mindenféle ésszerűnek tűnő autóra rábeszélni, de nőből van és ha már nem Twingo akkor valami hasonlóan aranyos törpe jöhetett számításba. Erős tiltakozásom ellenére is kispolskit akart a drágám. Lebeszélni nem tudtam róla, így nemtetszésemnek nyomatékot adva kijelentettem, hogy ha kispók jön a házhoz, én biztos nem nyúlok hozzá. Kispolski jött, és vele természetesen a gondok is. Az első komolyabb problémánál tehát szerelő után kellet néznünk

A helyi kispolski boltban, ahol később törzsvásárlók lettünk, ajánlott az eladó egy kimondhatatlan nevű szerelőt és bízva a szimpatikus hölgy ajánlásában felkerestük. A műhelyben egy idősebb kedves úr fogadott és az első benyomás alapján sejtettem, hogy jó kezekben hagyom új családtagunkat. Igazi szaki benyomását keltette, sötétkék köpenyében, szájában állandóan lógó cigarettával, és a 80-as évek műhelyhangulatával. Már akkor tudta milyen hibája van az autónak amikor kiszálltam belőle a műhelyben. A második kellemes meglepetés akkor fogadott amikor az autóért mentem. Egy polcon sorra kipakolva a cserélt alkatrészek, mellettük az újakról a számla, mögé biggyesztve egy röhejesen alacsony munkadíjjal. Korrekt munkát végzett. Aztán persze többször felkerestük, mert a pók úgy tűnt jól érzi magát a műhelyben és az előző orvos! gazdája valószínű sosem adott lehetőséget neki erre.

Ekkor tűnt fel egy fiatal srác aki úgy tűnt, a nem KGST autókkal foglalkozik és mint később kiderült azonos néven fut, mint a szaki aki a pókunkat szokta szerelni. A Polski mellé hamarosan jött egy Tipo, hogy a bogárból és kispolskiból álló gépjárműflottánkban egy tágasabb, komfortosabb autó is szerepeljen, így azt az ifjabb szerelő nyerte meg magának. Aztán teltek-múltak az évek, a polskit kezdtem megszeretni, tehát kezdtem magam javítani és lassan már csak a Tipót, majd később az őt leváltó Bravót hordtam immáron az ifjabbik Ervinhez. A javítási-számlázási metódus maradt a megszokott, a kész autó mellett ott sorakoztak a kicserélt alkatrészek, röviden elmagyarázva melyiknek, milyen hibája volt, mi az amit hamarosan cserélnem kell és maradt a barátságos munkadíj is. (infláció bekaphatja) Ezen felül, mint régi ügyfél az alkatrészek árából kapott kedvezményt is átadták nekem. Hallott már valaki ehhez hasonlót?

Végül eljutottunk odáig ami ahhoz vezetett, hogy leírjam mindezt. Bővült a család, a Bravó egyre inkább szűkösnek bizonyult és eljött az ideje, hogy nagyobbra cseréljük. A nálunk töltött pár év alatt hatalmasat buktunk rajta, így a koncepcióm az volt, hogy azon az áron fogok autót venni, amennyit buktunk az előzőn. Így került a házhoz egy Audi 80 az utolsó évjáratból mindenféle földi jóval telepakolva, a létező legnagyobb motorral és automata váltóval. Megbízható, német, akkorra már javában presztízsmárka, elpusztíthatatlannak tűnő motorral, mi baj érhet. Válasz, rengeteg. Az elmúlt 8 hónapban többet szívtam, mint Kelemen Anna egész életében. Úgy tűnt az Audi is szereti a műhelyszagot és kb. 1000 km gondtalan autózás után pár hetes pihenőt kér, hogy új alkatrészekkel, és a családi kassza jelentős megcsapolásával ismét szállíthassa családunk két női tagját.

A legutóbb a telkünkre menet egy szűk makadámút kellős közepén, szakadó esőben döntött úgy, hogy neki ismét illene felkeresni nem is oly rég látott szerelőnket. Mindig szerettem volna eljutni Izlandra, most azonban a motortérből felcsapó gőz és a köves-sziklás út látványa elém varázsolt e mesebeli táj hangulatát. Persze az autót nem hagyhattam ott az út közepén, trailernek esélye sem lett volna feljönnie ott, így maradt a helyszíni szerelés a szakadó esőben. Sikerült a hűtőről letört csonk maradványára visszagányolnom a vízcsövet és valahogy eljutottam a szerelőmig. Teljesen átázva, dideregve szálltam ki a kocsiból és az első dolog amire gondolni tudtam egy gyufa-benzineskanna kombó amivel megoldódna minden gondom. Láthatnám elpusztulni az utálatos dögöt és még kicsit melegedhetnék a tűz mellett is. A szerelőm szemében látszott, hogy tudja mire gondolok és megért. Nem az a típus akinek ilyenkor a dollárjelek pörögnek a szemében és örül, hogy szegény marha ennyit szív az autójával és ez neki ismét csak jó üzlet lesz. Kaptam egy törölközőt és tiszta, száraz ruhát. Tudta, hogy építkezek és, hogy nagy érvágás nekem az autó hiánya ezért felajánlotta, hogy vigyem el a saját autóját és használjam amíg el nem készül az enyém. Itt döbbentem meg először. Ki hallott már ilyen szerelőről aki saját tiszta ruháját és az autóját is kölcsön adja a kuncsaftnak? Az alkatrész beszerzés sem egyszerű mutatvány ennél a típusnál, a nagy alkatrész forgalmazók sorra adtak 1 hónap körüli időpontokat. Persze az én szerelőm nem hagyta ennyiben és eljutott egészen a magyarországi forgalmazóig, ahol is találtak egyet raktáron és pár óra telefonálgatás után másnap már egy kerekedő raktárában pihent a motyó. Aztán jött a telefon, hogy kész az autó és jött ismét a döbbenet. Tudom mennyit dolgozott és futkosott utána, mégis ismét csak kedvezménnyel kaptam az árut és a munkadíj is a jól megszokott szinten volt, magyarul megint bagóért dolgozott nekem. És aki most azt gondolja, hogy olcsó húsnak híg a leve, téved. Sokszor láttam már szerelni, tényleg nagyon igényes munkát végez. És ugyan neten nem lehet nyomon követni a munka menetét, de ha a vevő úgy kívánja, nyugodtan ott maradhat és nézheti hogyan dolgoznak.

Hát valami bazinagy dió héjában ennyi a történet. Nem azért írtam, hogy reklámot csináljak neki, van munkájuk bőven, mert aki egyszer oda viszi az autóját, nem nagyon fogja később máshová hordani. Csak számomra a mai napig hihetetlen, hogy léteznek még ilyen emberek. Többször beszéltem már vele erről és mindig azt mondta, hogy ha elvállalnak egy autót akkor azt becsületesen megjavítják, mert nekik az többet ér, hogy a városban úgy ismerjék Őket, hogy tisztességes emberek, mint, hogy hamar meggazdagodjanak. Érthetetlen, nem? Kár, hogy olyan ez a világ, hogy nem ez az egyértelmű.