Én vagyok a legjobb sofőr!

Persze ez nem igaz, de sokan így vágnak neki bármilyen útnak. Ő mindent jobban tud, mindenki viselkedjen az ő kénye-kedve szerint. Mintha más nem létezne, a helyzetváltoztatás nem közlekedés, hanem egyénlekedés lenne. Csak én vagyok az úton, senki más, de ha mégis, akkor ők dögöljenek meg, vagy minimum takarodjanak előlem. Természetesen az otthon melegében jól megszokott sztereotípiáinkat is visszük magunkkal a kocsiba. Olyannyira, hogy bárkire rátudunk húzni egy skatulyát. Mindegy mi az, csak partner helyett kereshessük az ellenséget. Egyremegy, hogy ki az, legyen nő, biciklis, Suzukis, kis autós, kopasz, teherautós, gyalogos, +10 milla érték feletti autós, németautós, a szabályt betartó, öreg vagy tanulóvezető: egy a lényeg, lehessen utálni. A szomszédos blogon is rendre előkap bárki bármit egy jó anyázésért. Csak egyet felejtenek el: ők is kerülhetnek hasonló szituációba. És ha kellően kemény ellenféllel veszik fel a harcot, akkor máris ők húzhatják a rövidebbet. Jobb esetben egy beszólás a jutalmuk, rosszabban egy baleset. Megéri ez?

A blog.hu tartományban tartja a mondás: "sikeres ember nem lehet, aki ...", és máris elkönyvelte. De kérdem én: minek? Nem egy közösségben vagyunk? Nem egy ország lakói vagyunk? Miért jó az, ha a másik alá teszünk? Megmondom: nem jó. A sikeres ember az, aki minden helyzetben tud szabályosan és kultúráltan közlekedni, valamint a többieket az utakon partnernek tekinti. Adott helyzetben úgy se tehet más az ember, mint higgadtan lekezeli a helyzetet. Tehát én csak egyet kérek: az agressziót hagyjuk otthon, kezeljük a megfelelő helyen, ne vigyük ki az utakra!