Szomorúan hallottam a hírt, hogy az általam oly nagyra értékelt színészgeneráció egyik talán utolsó tagja, Paul Newman 83 éves korában tüdőrákban elhunyt.
A filmvászon legendás csibésze és egy igazi, belevaló keményfiúja nincs többé. De mi, autókat imádók nem csak a kitűnő színészt, a minden hájjal megkent Butch Cassidyt vagy a kőkemény Rocky Grazianot hiányoljuk ezentúl, hanem az autóversenyzést és benzingőzt a végtelenségig szerető fanatikust, aki számára a verseny az egyedüli dolog volt amelyben maradéktalanul örömét lelte. (The first thing that I ever found I had any grace in)
Az SCCA (Sport Car Club of America) versenysorozatban 1972-ben mutatkozott be és mintegy tíz éven keresztül több fontos futamot is megnyert. És ami mindenképpen elismerésre méltó: az 1979-es LeMans-i 24 órás versenyt a második helyen fejezte be csapatával, méghozzá egy 935 Turbo Porscheval. Márpedig aki egy 935-öst hosszú órákon keresztül tudott versenytempóban hajtani, az nem egy puhapöcsű diszkópatkány.
A Daytonai 24 órásra 1995-ben még 70 évesen is vállalkozott, kategóriagyőztesként fejezték be a versenyt. (Legutoljára 2005-ben ült versenyautó kormánya mögött, szintén Daytonában).
Aztán jött a Can-Am csapat, majd a ma már többszörös Champ Car bajnok Newman-Haas Racing.
Végül, idén júniusban a diagnózis, majd szeptember 26-án a halál.
De biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan flegmán nézett a szemébe hűvös kék szemeivel, mint a Quintetben, mikor eljött az utolsó játék ideje.
Király voltál Paul!
Nyugodj békében.
Beszóltak