Az egyik japán: 1985 Honda Prelude 1.8 EX

Japán autók, 80-as évek. Sokat gondolkodtam ezen... Kockadesign, alap. Egyfajta funkcionalitás jellemzi, még  a sportosabb modelleket is. Hatalmas síkok/felületek itt is, természetesen lekerekített élekkel. Ami szembetűnő a Hondánál, az a karcsúság. Egyáltalán nem zömök test. Rettenetesen lapos, széles, csík. Egy tepsi...yeah, és a színe is, veretős kecskeméti zománc.

Súly: 1016 kg • Hossz:  4295 mm • Szélesség: 1690 mm • Magasság: 1295 mm

Szóval adott egy II. generációs Honda Prelude, amit 1983-tól gyártottak, méretes jószág.

Nagyon hegyes az egész design, itt nyer igazából értelmet a "koporsószeg" titulus, igaz inkább hídszegecs méretben, és egy meglepően masszív karosszériával. Az első próbaút végeztével utána is jártam az okoknak.

A Prelude rettenetesen stabil alvázra épült, az orr rész több ponton is meg lett erősítve jelentős keresztmetszetű hidakkal. A futómű dupla lengőkaros, olyan masszívan lehorgonyozva, hogy azt a Lánchíd is megirigyelné.

Ami külön figyelemre érdekes, hogy magát a kormányművet is egy ilyen bontható hídra szerelték. Ez egyben iszonyatos merevítő is, másrészt meglepően jó kormányzást biztosít.

Szó mi szó, a német versenyző e téren némi hátrányba kerül a Hondához képest. A vénség szervója úgy van megoldva, hogy álló helyzetben a mellékelt kicsi kormányt is egy ujjal tekeri az ember, a sebesség növekedtével a szervo hatás csökken, 80-100 km/h környékén pedig meg is szűnik. Na ekkor kapunk bő négyméternyi gokartot.
Mondani sem kell, jöttében-mentében nagyon finom jószág. Feszes, már túl feszes ahhoz hogy kényelmes legyen, de nem is rázza le a vesénket. Öregember meg földre úgysem ül. Mert hogy nyilván, lent, egy mai kompakt lámpájának magasságban utazunk.

Bukólámpás persze. Én speciel nem rajongok a megoldásért, a csíkot szeretem...ott is. Az orrán lévő vékony fekete sávból nyílik ki látszatra a békaszem. A konstrukció egyszerű, amíg van áram működik. Ez mondjuk térdből csonkol, de legalább van hol kiterülni.

A beltér kellemes. Fekete műbőr pult, némi X-wing fighter designal (legyen valaki a lázadóktól is). A szürke "fatercsíkos" csincsilla hatású ülések ugyan formára egy fogorvosi rendelő szintjét hozzák, viszont baromi jól tartanak, és hosszútávon is kényelmesek.

A hátsó tér itt kisebb mint az Audinál, de a csomagtartó szent oltárán áldozunk. Nehogy már ne lehessen letudni vele egy kellemes kéthetest. Napfénytető - mert van, elektromos hátracsúszó. Tengerpart. Szerpentin. Oda termett ugyanis.

Az egész kocsi mindössze 1000 kiló, persze, kispórolták. A dinamikáról még egy korai - ámde jellegzetesen Honda, iker-karbis, 12 szelepes, 105 Le-s 1.8-as motor gondoskodik. Ekkor még nem volt Vti, ennél 6500-nál kezdődik a piros mező. Csak. Remek motor, gyönyörű orgánummal. Nem is csoda, hiszen az elektromos karbik mellett a gyári 4-2-1 leömlő, és precíz motor kidolgozás a kulcsszó.

Motor elhelyezése:  elöl keresztben • Lökettérfogat: 1817cm³ • Motor típusa: Soros, 4 henger • Max teljesítmény:  105 LE, 5500 fordulat/perc • Max forgatónyomaték: 152 NM, 4000 fordulat/perc • Kompresszió: 9,5:1 • Üzemanyag rendszer: 2db “laposáramú” azonos nyomású karburátor • Vezérlés: SOHC • Hűtőrendszer: Folyadékhűtés • Váltó: Kézi, 5 sebességes

Befekszem.
A váltó mesés, az egyik legjobb amit valaha próbáltam. Határozott, semmi lötyögés, elakadásnak hírét sem hallotta, és maximálisan rövid a táv a fokozatok között. A kormányzás közvetlen, és tényleg elveszi...elveszi a szervót. Kis gázfröccsre is gyorsan és jól reagál, kanyarban annyira merev a szerkezet, hogy jól ellehet vele játszani szűk fordulókban. Bátran lehet táncoltatni.

Latolgassunk: Ez a kocsi ezzel a futóművel szinte tuti befutó szlalomban, félelmetes amit produkál, kezelhetőség és kormányzás terén kenterbe veri az Audit. A motorja ugyan nem a legerősebb, de szép egyenletes a teljesítmény leadása - úgy 3000-es fordulat körül érezni a megindulást. Alacsony súlya ellenére drag üzemmódban valószínűleg nem ő lesz a befutó, de összességében egy nagyon korrekt, finom műszer.

Az öreg Prelude nem is egy kimondottan éhes fajta, gyorsulása ugyan nem eget rengető, de egy ilyen gyönyörű teljesen gyári állapotra újított autót már nem is illik kínozni. Na jó, néha...

Gyorsulás: 10,2 s (0-100km/h) • Max seb: 181 km/h • Fogyasztás(gyári adat): 90-nél 6.3l, 120-nál 8.3l  városi: 10.4l

Negatívumot nehéz mondani róla, az egyetlen dolog ami feltűnt az a hátsó lábtér, pontosabban annak hiánya. Én 178 centiméter vagyok, és viszonylag rövid lábam van - meg állítólag faterkodva vezetek. A képen jól látható mennyi hely maradt mögöttem. A tulajok mögött ennyi se, mert egy kedves, standard 200 centi+ -os párocskáról beszélünk.

Ha ilyet szeretnénk:

Az alapot 150.000 és 400.000 Ft között szerezhetjük be idehaza. A konkrét példány 350.000 Birodalmi Forintért került Lakathoz - a tulajhoz. Amíg ilyen lett a teljes költség 1 milla köré dagadt, de ez magába foglalt egy komplett motor és futómű generált, és egy komplett fényezést. Ez a költségvetés meglehetősen baráti, a megfejtése fényező ismerősökben, és a Honda Klub összetartásában keresendő.

A felújított géppel nem sok gond van. Jellemző a a hátsó sárvédőívek rozsdásodási hajlama, illetve a toronycsapágyak gyakori csereigénye. Ez a futómű ezeken az utakon sajnos egyértelművé teszi a küzdelem vesztesét. Ritka feladat ugyan, de a karbik szinkronizálása meglehetős szívás, és sajnos a hozzáértő szakember ritka mint a fehér holló.