Az ember autózva figyeli a többi közlekedésben résztvevőt. A hajam akkor kezd égnek állni, mikor a mellettem guruló autóban azt látom, hogy a gyerkőc(ök) úgy áll(nak) az első ülés mögött, mint ahogy mi tettük azt 30 évvel ezelőtt !

A szemed fénye ugye ? Hát akkor kösd be !

Nem akarod felnevelni ? Ja hogy te sem voltál bekötve annak idején ? Persze mert nem volt mivel ! A szocialista járműgyártásban épp csak a rendszerváltás idejére kezdett beszivárogni a hátsó biztonsági öv, mint szériafelszerelés, pedg nyugaton akkor ez már jó tíz éve általános dolog volt.

Most pedig már kötelező ! Bekötni is ! A gyerekülés is !

Ha már van gyerekülés, akkor használjuk is - és te felesz érte hogy be legyen kötve, te vagy a felnőtt. Olyan nincs hogy „Nem szereti” „Nincs el benne” stb. Hozzá kell szoktatni a kicsiket, üldögéljen benne otthon is, nézze belőle a mesét ha így jobban elfogadja.

Az én két kicsi lányomnak természetes ez. Akkor is, ha csak a boltig ugrunk el egy kilométerre. Ők szólnak rám, ha én elindulás után kötöm be magam.

Mert bekötöm magam igen. Két csúf esetem volt régen, amit azért úsztam meg mert be voltam kötve. Tanultam belőle. Persze mikor nevelnéd a „felnőtt” embereket jönnek a dumák, hogy a Józsi sem volt bekötve és ezt meg azt is megúszta.

Akkor Józsinak jó angyala van. Van neked is ?

Van persze ! Az öv az hidd el. De ha te tudatlan akarsz maradni legyen ! A gyereket akkor is kösd be, inkább legyen árva ha te ott maradsz mint, hogy őt is eltemessék !

Kemény a szöveg ? A keresztek és a koszorúk is azok az út szélén !

És a szíve szomorú azoknak akik hazavártak. Mert mindenkit vár haza valaki : anya, apa, tesó, férj, feleség, gyerek...